Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházának Következik Mosonyi Kálmán képviselő úr interpellációja az igazságügy miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Incze Antal jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz az OFB megszüntetésével kapcsolatos egyes intézkedései miatt a bírói függetlenség védelmében. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy más minisztériumok részére ítélŐbírák átengedése a hírói függetlenséget sérti? 2. Hajlandó-e a miniszter úr ezen átenjre déseket azonnali hatállyal megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! Interpellációm tárgya az a törvénytelen és a (bírói függetlenséget sértő állapot, hogy az igazságügyminiszter úr az igazságügyminisztériumba törvényes felhatalmazás álapján berendelt bírákat más minisztériumok részére engedi át, ahol ezek a bírák a miniszter rendeletéből hozzák meg a határozatokat. Ezt a kérdést az« tette aktuálissá, hogy a földbirtokreterm befejezésével az- Országos Földbirtokrendező Bíróság megszűnésével kapcsolatban el kellett helyezni az Országos Földbirtokrendező Bíróság bíráit. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság megszüntetése ellen már annakidején a megszüntetés embrionális korában igen komoly aggodalmak merültek fel szakkörökben. A törvényjavaslat tárgyalásánál a Házban pártunk is azon az állásponton volt, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróságot megszüntetni nem szabad, mert kell lenni egy olyan fórumnak, amely a bírói függetlenség védelme alatt intézi el a földbirtokrendezés problémáit. Az 1920:XXXVI. te. egy igen szép, magasztos, magyar nemzeti és faji célt tűzött ki címszóul: a földbirtok helyesebb megosztását. Azonban már ennek a törvénynek a végrehajtása során is megfelelő teret kapott a közigazgatás és ha figyelembe vesszük, hogy a földmívelésügyi minisztériumban vannak telepítéssel kapcsolatos ügyek és a zsidótörvények végrehajtásával kapcsolatban vannak zsidó föld- és házhelyügyek, akkor rögtön látjuk, hogy az Országos Földbirtökrendező Bíróság megszüntetése éppen a most letárgyalt törvényjavaslat miatt is teljesen indokolatlan és szükségtelen volt, mert ezzel elértük azt, hogy a független bírói intézkedések helyett jön a közigazgatási intézkedés, amely hivatva van a zsidó földeket is felosztani. A földmívelésügyi miniszter úr maga is belátta, hogy a törvénnyel megszüntetett Országos Földbirtokrendező Bíróság bíráira szükség van és így az egész bíróságot úgy, ahogy volt, mind a nyolc tagját átengedte a földmívelésügyi minisztériumnak, ezek a bírák azonban határozataikat most már nem a Magyar Szent Korona nevében, nem a bírói függetlenség jelszava alatt hozzák meg, hanem legtöbbnyire úgy jönnek ki a határozatok, hogy »a miniszter rendeletéből« — vagy esetleg az államtitkár rendeletéből - »X. Y. Ofb. állandó bíró«, vagy kúriai bíró. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Ha végignézzük törvényeinket vájjon ez az állapot törvényes-e, akkor rá kell jönnünk arra, hogy az igazság ügy minisztériumnak ez az eljárása a törvényekkel teljesen ellentétes. De nemcsak ártörvényekkel ellentétes, mert még ha törvényi 26&. ülése 19U2 június 10-én, szerdán. 481 felhatalmazás lenne is erre az átengedésre az igazságügyminiszter úrnak, mint a bírói függetlenség egyik legfőbb őrének, akkor is gondoskodni kellene arról hogy a bíró saját, legszebb, legmagasztosabb hivatásától el ne vétessék és ne legyen belőle a közigazgatásnál alkalmazott tisztviselő. Az 1871:XXXI. t.-c, a bírói ügyviteli szabályzat 18. §-a, 65. §-a és az 1Ü12:V11 t.-c. 15. §-a csak azt engedték meg eTs'oízben, hogy a Kúriához és az ítélőtáblához titkári vagy tanácsjegyzöi szolgálatba rendeltessenek be bírák, ezetk is csak az ő beleegyezésükkel és ez a berendelés is csak két évre szólhat. Az 1886:XXVII1. t.-c. pedig arra hatalmazta fel az igazságügyminiszter urat, hogy az igazságügyminiszteriumban alkalmazhasson bírákat. A bíró magasztos hivatásáról azonban ez a törvénycikk sem feledkezett meg, mert kimondta azt, hogy az alkalmazás csak az igazsagügyminiszteriuni rendes közigazgatási korén kivüleső hivatali teendők elvégzése céljából foglalhat helyet és az így alkalmazott bírák számát háromban állapítja meg. Az 1889:XLV. t.-c. majd az 1899:XLVIll. t.-c. az ottani munkaköröket igen szabatosan írta körül, mert kimondta azt, hogy az igazságügyminisztériumba berendelt bíráknak hatáskörébe csak olyan tennivalók ellátása tartózhatik, amelyek a bíróságok és ügyészségeik ügyvitelének megvizsgálására, a bírói és ügyészi szervezetre vonatkozó vélemények adásara, törvényjavaslatok előkészítésére és a törvények végrehajtásának szabályozására vonatkoznak és ezzel összefüggenek. Erre a célra lehetett a bírákat a minisztériumba berendelni. Ez a felhatalmazás, amelyet az igazságügyminiszter úr kapott a bírák berendelésére, idóbelileg korlátolt volt, amennyiben minden egyes törvény és így legutóbb az 1940:XXXyi. t.-Ci 4. §-a adott egy ilyen felhatalmazást, amely kifejezetten 1941. december t 31. napjáig szólt. A törvényhozás féltette a bírákat attól, hogy saját hivatásuktól el ne térjenek s azért írta ilyen szigorúan körül a tennivalókat a törvénycikkel, mert tudatában volt annak, hogy a bírónak bírói állomásán kívül sehol máshol, de legfőkép a közigazgatásnál nincs helye, mert a bíró arra esiküdött fel, hogy elfogultság nélkül, részrehajlatianuL lelkiismerete és meggyőződése szerint fogja szolgálni az igazságot. Ha már most látjuk azt, hogy az igazságügy miniszter úrnak törvényes felhatalmazása van arra, hogy bírákat az igazságügyminisztériumba berendelhet, de nincs törvényes felhatalmazása arra, hogy az igazságlüigyminisztériumba berendelt bírákat más minisztériumoknak átengedje és főleg arra nem volt felhatalmazása, hogy az Ofb. megszüntetésével kapcsolatban az Országos Földbirtokrendező Bíróság egész bírói létszámát úgy, ahogy van, szinte átcsempéssze a földmívelésügyi minisztériumba, ha figyelembe vesszük azt is, hogy ez az eljárás nemcsak az Ofb. megszüntetésével kapcsolatosan történt, hanem olvashatjuk azt, hogy bírák — táblabírák, kúriai bírák, törvényszéki bírák — majdnem minden miniszté

: riumban helyetfoglalnak és dolgoznak és ami a legfontosabb, határozataikat sohasem a bírói függetlenség alapján hozzák meg, hanem utasításra, parancsra cselekszenek, ha figyelembe vesszük még azt is, hogy határozatok jönnek ki, ahol nagy vagyoni kérdésekről, fontos kérdésekről intézkednek és az van aláírva, hogy »az államtitkár rendeletéből X. Y. kúriai bíró« hozta a határozatot, és ha a minisztériumok-