Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
Az országgyűlés képviselőházának arról, hogy új telefonállomás beszerelése milyen nehézségekbe kerül és mennyi ideig tart? 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a kereskedelem áthárítása elé szinte leküzdhetetlen akadályként tornyosodik az üzlethiány? 3. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Budapesten mekkora a lakásínség, hogy többgyermekes családok hónapok óta utcán és kapualjaikban laknak, a most épülő házak lakásbérei pedig szintén megfizethetetlenek? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a fenti bajokon gyors és sürgős intézkedésekkel segíteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik Mester Miklós képviselő úr interpellációja a miniszterelnök tírhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció az 1440/1941. M. E. számú rendelet tárgyában a miniszterelnök úrhoz. Hajlandó-e a magyar királyi kormány az 1440/1941. M. B. számú rendelet 7. §-át hatályon kívül helyezni?« Elnök: Az interpelláló kápviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: T. Ház! A huszonkétesztendős román megszállás alatt a megszállott Erdélyben mindent elkövettek, hogy hatósági segédlettel minél több ingatlant szerezzenek meg a magyaroktól. Különösen a húszas évekbem 1 , amikor a tisztviselők hatalmas tömegei — Szász Zsombor kimutatása szerint 200.000 ember — jöttek ki, expatriáltak Erdélyből, intéztek a románok rohamot a városi ingatlanok ellen és rengeteg magyar tisztviselőnek szerezték meg a házát, valamint egyéb ingatlanát potom áron. Máról-holnapra váltak koldussá magyar emberek, de ugyanakkor a románok jogtalanul meggazdagodtak. Ez köztudomású dolog. A régi magyar városokban a magyar házak románok kezére kerültek és ugyanakkor magyar telkeken új román házak is tömegével épültek. A kormányzat erről tudván, a jóvátétel jegyében kiadta az 1440/1941. számú rendeletet. Ennek a rendeletnek 6. §-ával mindenben egyetértek. Ez a szakasz úgy szól, hogy aki a román megszállás alatt kénytelen volt hatósági kényszer folytán ingatlanát eladni, — rendszerint nagy károsodással — az ingatlanát most visszaperelheti. Minden igazságosan érző embernek — még akkor is, ha nem magyar — tudomásul kell vennie, hogy erre a jóvátételre a magyar : ság és az igazság érdekében szükség volt. Mi nem akarunk bosszút r állni, ez kétségtelen, viszont jóvátétel szükségességéről nem moiu dunk le. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az erdélyi magyar városokban a jogtalanul elvett ingatlanokat és főként a házakat az eredeti tulajdonosoknak vagy utódaiknak minél gyorsabban vissza kell adni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Itt ismételten felhívom a figyelmet egy körülményre. Az sem tűrhető, hogy a színtiszta magyar városokban magyar pénzből, magyar közmunkával, magyar telken épült román templomok — és olyan román templomok, amelyeknek sem papjuk, sem hívőjük nines _ továbbra is ott éktelenkedjenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) — Oláh György: Ezek Gessler-kalapok!) Én igazságos vagyok 94* ülése 19Jf,2 június 10-én, szerdán. < 479 itt is: nem az a szentségtörés, hogy ilyen templomokat eltávolítunk, hanem az a szentségtörés, hogy az ilyen templomokat Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson és Szepsiszentgyörgyön helyezték el. (Egy hang a középen: Marosvásárhelyen!) És Marosvásárhelyen is. Ha román pénzből építettek templomot a románok a maguk részére, azokat még akkor is tiszteljük, ha hívőjük nincs, de lehetetlen az, hogy egyes helyeken, ahol sem pap, sem hívő nincs és a templomot a magyar közület pénzéből építették, ezek a templomok ma is ott álljanak a magyar önérzet megcsúfolására. Ezen a téren iis most jóvátételre van szükség. Az 1440/194?. számú rendelet 7. §-ával nem tudok egyetérteni. Ez a szakasz ugyanis kimondja, hogy mindenki eljárást indíthat kárenyhítés miatt, aki ingatlanát huszonkét év óta Erdélyben értéken alul adta el és súlyos károsodást szenvedett. Az eljárást tehát akkor is megindíthatja # a fél, ha a jogügyletet szabad akaratából, minden kényszer nélkül kötötte. (Rajniss Ferenc: Nem folytatják le, ne félj tőle!) A rendelet egyáltalában nem mondja meg. hogy mit értünk súlyos károsodáson. És milyen bajok következnek e rendelkezés folytán? A rendelet olyan időben jelent meg, amikor az ingatlanok ára hatalmas mértékben emelkedett és így bárki, aki a húszon* két esztendő alatt valamilyen ingatlant eladott, ha most úgy érzi. hogy súlyos károsodás érte, megindította a kárenyhítési eljárást. (Egy hang közérten: A perek lavinája indult meg!) A perek lavinája indult meg — igaza van közbeszóló képviselőtársamnak — e szakasz alapján. A székelykeresztúri járásban például, ahol ismerős vagyok, a járásbíróságon eddig 110 eljárást indítottak meg körülbelül 20 községből. Magyar perli a magyart; erről van szó. Sokszor megtörténik, hogy testvérek, szomszédok egymás ellen pereskednek. Mondhatom tehát, hogy ez a szakasz a legalacsonyabbrendű érzéseket ébresztette fel a magyarság egyes tagjaiban. Arra is rá kell mutatnom, hogy e szakasz alapján például a Irománok egymás között nem pereskednek és a szászok sem pereskednek egymás között. Nem tudom, mi az oka annak. (Egy hang középen: A perek lavinája indult meg!), hogy ők sokkal szolidáHsabbak egymás iránt, mint a felszabadult és igazán szabadságban élő magyarság. Fel kell , hívnom p. figyelmet arra, hogy a magyarság a megszállás idején — ismerve a korrupt román állapotokat — úgy védekezett, ahogy tudott és amikor magyar emberek egymással ilyen ingatlan jogügyletet kötöttek, előfordult, hogy a szerződésbe alacsonyabb összeget vettek be, mint amennyi a tényleges ár volt, mivel rengeteg illetéket kellett fizetni a román államnak. Ha most az eljárás alkalmával igazolni tudják, hogy a tényleges ár több volt, mint amennyit szerződésbe foglaltak, akkor ezt. szerintem, feltétlenül figyelembe kell venni. Ennek a rendeletnek a kiegészítésére megjelent 3.000/1942. számú M. E. rendelet, amely a kárenyhítés kérdésében a kolozsvári tábla álláspontját fogadta el. Ez kétségtelenül némi tisztiuilást jelent :a zavaros helyzetben. A kárenyhítés mértékét nagyon nehéz megáll auítani. A jogügylet időpontjában levő forgalmi ár és a valóságos érték közötti különbözetet becslés útján kell megállapítani. Ez nagyon körültekintő eljárást igényel, ami részint meglassítja az eljárást, részint megdrágítja, 78*
