Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházának Î 1. Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr a délpestmegyei belvizek levezetésére a dömsödi és foktői árapasztó csatornákat mi­előbb megépíteni? 2. Hajlandó-e a földmívelésügyi minisztei úr a Dömsöd—pataji Dunavédgáttársulat te­rületén lévő hároim vízgyűjtő medencéiből (Va­das, Sákor, Szelidi-tó) állami segítséggel meg­felelő csatornák építésével a többezer hold termőföldet elborító vizet levezetni 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat ii­leti a szó Molnár Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az utóbbi három évben szörnyű pusztításokat végző árvizek és belvizek kérdéseit képviselőtársaim többízben szóvátették már a t. Házban. Én is többször beszéltem már a magyar életnek erről a saj­nos, minden tekintetben még meg ínem oldott problémáiáról. Ez alkalommal a délpestmegyei belvízkér déseket szeretném szóvátenni a t. Ház előtt, Délpestmegyét illetően is különösen az úgyne­vezett Átok-csatornával és a Dömsöd-duna­pataji szakaszon lévő területnek a vízügyeivel foglalkozom. Hogy mennyire fontos az ezekkel a kérdésekkel való foglalkozás, arra nézve elég. ha egyetlenegy adatot mondok. Június elején két délpestmegyei járásban, a kunszentmiklósi és a dunavecsei járásban még mindig több, mint 40.000 katasztrális hold föld van víz alatt. A kiskőrösi és a kalocsai járásokban, Bocsa környékén, Dusnok, Sükösd és Kalocsa vidékén, sajnos, még súlyosabb a helyzet. Az elmúlt hetekben bejártam e vidékek nagyrészét és szomorúan láttam az azelőtti szántóföldeken hullámzó vízözönt. Még 1940-ben interpelláltam a Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat csatornája, az úgynevezett Átok-esatoma ügyében. Teleki Mi­hály gróf igen t. képviselőtársam, az, akkori földmívelésügyi (miniszter, interpellációmra adott válaszában kilátásba helyezte a nagy csa­torna tehermentesítését szolgáló dömsödi öv­csatorna megépítését s közölte azt is, hogy a munkálatok megkezdésére 200.000 pengő állam­segélyt utalt ki. A munka megindult» dei sajnod! még nincs befejezve és ezért tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt a kimondhatatlanul nagyfontosságú dömsödi ötv­csatornát fokozottabb munkaerővel még ebben az évben szíveskedjék megépíttetni. ('Helyeslés a jobboldalon.) Ennek az övcsatornának a meg­építésével Kiskunlacháza, Dömsöd, Kunszent; miklós, Szabadszállás, Fülöpszállás és a többi színmiagyar (kiskunsági község mentesül majd a szörnyű víztömegtől, amely határaikat elbo­rítja. Mert, sajnos, ma az a helyzet, hogy tnem a víz van a csatornában, hanem sok helyütt a csatorna van a vízben. (Mozgás.) Ismeretes, hogy a Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat csatornája, az úgynevezett Átok-csatorna, a vízmennyiséget levezetni nem tudja, hiszen hosszú kilométereken keresztül csak hat centiméter az esése. Ez a csatorna nem váltotta be a hozzáfűzött reménységeket úgyhogy Dél-Pest megyében egy másik csa­torna megépítése is szükségessé vált Foktőnél. Ez a munka is megindult, és megújítom az előbhi kérésemet. Kérem a földmívelésügyi mi­niszter urat, hogy ezt a déli övcsatornát is még ebben az esztendőben szíveskedjék megépít­tetni. Jól tudom, hogy a földmívelésügyi mi­nisztérium már eddig is nagy áldozatot hozott e két csatorna építésére. Csupán azt kérem. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XIII, '64. ülése 194-2 június 10-én, szerdán. 477 hogy még fokozottabb mértékben szíveskedjék ezt a munkát befejezni. E két övcsatorna elké­szítésével és a szivattyútelepek létesítésével nagymértékben mentesül majd a sokat emlege­tett Átok-csatorna a víztömegtől, amelyet, saj­nos, nem tud levezetni. Jól tudom, hogy háború van, amikor.erőn­ket á honvédelem szolgálatába kell állítanunk. De tudjuk azt is, hogy a háború nem minidig a harctereken, hanem a belső fronton dől el. Az a munka, amelyet a földmívelésügyi kormány­zat a szántóföldek víztelenítés© terén végez, honvédelmi feladat. Semmi áldozattól nem sza­bad visszariadnunk, csakhogy ismét búza teremjen ott, hol szennyes vízáradat hömpö­lyög. A dömsöd-duinapataji szakaszon nagyjából három vízgyűjtő medence van, az egyik a Szalikszentmártonban levő Kis- és Nagy vadas és Dunavecse határában az ezzel összefüggő Már­tonszék mélyenfekvő területei. E rész lecsapo­lásának tervei a miniszter úr utasítására el­készültek, az építési költség a szivattyútelep­pel együtt mintegy 300.000 pengő. A második vízgyűjtő medence JL Dunacgy­haza—Apostag és Solt község határában lévő ^ákor és a vele kapcsolatban lévő Füleszék. A Sálkor lecsapolási tervei is elkészültek, ,a mű­szaki felülviszgálat és jóváhagyás után a ható­sági engedélyt kiadták, az építési költség a szivattyúteleppel együtt mintegy 400.000 pengő. Ebben az összegben nincs benne az TJjsolt vasútállomás mellett lévő új vízáteresztő épí­tési költsége, ezt a Magyar Államvasutaknak kellene minél előbb megépítenie. Sajnos, Űj­solt állomás mellett egy 80 centiméter átmé­rőjű eresz van. Solt község tragédiájának egyik fő oka az volt, hogy a műút és az új vasúti töl­tés alatt nem volt megfelelő mennyiségű át­eresz, a víz összegyülemlett és az elmúlt évben egymagában Solt községben 600 házat döntött romba. A pólyafoki zsilip és az ezzel kapcsola­tos csatorna megépítéséhez 50.000 pengő szük­séges, hogy a Solt határát és a solti lakott területeket is elborító vizet levezessék. A Sákorral kapcsolatos füleszéki belvíz le­vezetéséhez mintegy 60.000 pengő szükséges. A harmadik vízgyűjtő medence a dömsöd — dunapataji szakaszon a Dunatetétlen, Harta és Dunaoataj mellett levő Brück, Kékes és Sze­lidi-tó. A harta—dunapataji belvizek levezetése célszerűen csak a Szelidi-tavon keresztül a sár közi ármentesítő társulat esatornahálóziatából bekapcsolva oldható meg. Itt is mintegy 100.000 penerőre volna szükség a munkálatok elvég­zésére. A kereken 70 kilométer hosszúságú döm­söd—dunapataji szakaszon a belvízrendezési munkálatokra mintegy 980.000 pengőre, kereken egymillió pengőre volna szükség. Ez az elBÖ hallásra hatalmas szám, ha azonban számításba vesszük, hogy ezen a szakaszon az utóbbi há­rom évben évenként átlag 20.000 hold vízzel borított terület termése esett ki a nemzet jöve­delméből, az egy évi veszteség is három és fél—négymillió pengőre, három év alatt pedig^ 10—12 millió pengőre tehető- Fontos nemzeti érdek tehát, hogy a termőföldek víztelenítése érdekében minden áldozatot meghozzunk. Jól tudom, hoffy a földmívelésügyi minisz­ter úr Bárczay János árvízvédelmi kormány­biztos úrral együtt mennyire a szívén viseli (Éljenzés és tavs ) a falvak népének ezeket a gyötrő kérdéseit. Ezért tisztelettel kérem a föld­mívelésügyi miniszter urat, hogy a csatorna­hálózat és a szivattyútelepek megépítéséhez 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom