Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházának 264* ülése 194-2 június 10-én, szerdán. 471 ideig tapasztalható hiányokat. Különösen a hatósági beutalás bonyodalmait könnyíti meg viílágos rendelkezésekkel. Eloszlatja a javas­latnak ez a része a gazdasági cselédek ápolása kérdésében eddig fennállott bizonytalanságot is. Pontosan megállapítja, mikor áll he a gazda gyógydíjfizetési kötelezetsége és mennyi ennek a tartama. A szociális érdekek figyelembevéte­lével a legfeljebb két gazdasági cselédet alkal­mazó gazda részére biztosítja a házi ápolás ideje bizonyos részének a kórházi ápolás költségébe való beszámítását is. Világosan intézkedik ab­ban a kérdésben is, hogy a szegény beteget mely ápolási osztály illeti meg, kimondva, hogy az ilyen beteget a legalacsonyabb ápolási osztályban kell gyógykezelni. Ezzel lehetővé teszi a javaslat azt, hogy a köztámogatás er­kölcsi tartalmával és tulajdonképpeni„ cél jávai semminemű visszaélés ne történhessék. Igen fontos rendelkezése a javaslatnak a közgyógyszerellátás kérdésének szabályozása is. A köz- vagy szegénygyógyszer-ellátás alapja az a mindén vitán Ifelülálló közkötelezettség, amely szerint a társadalom elhagy atot'tabb ele­meit kisebb betegségek esetén is eredményesen gyógyíthassuk ós lehetővé tegyük számukra a munkába való mielőbbi bekapcsolásukat. Az ezen ellátásra szorulók nagy száma és a ren­delkezésre álló fedezet között azonban, t. Ház, a különbség mérhetetlenül nagy volt. Igen he­lyes a javaslatnak az az intézkedése, hogy a törvényhatóságok költségvetésébe kell ezeket a szükségleteket a jövőben beállítani és ezzel az egyenlő teherviselés és a szükségletek arányo­sításának elvét tökéletesen biztosítja. Termé­szetesen megmarad továbbra is az országos betegápolási átalány terhére eddig kapott ál­lami támogatás is. T- Ház! A fertőző betegségek ellen indított küzdelem eredményeit még a legelfogultabb kritikus sem tagadhatja le. Az utóbbi évtize­dek céltudatos közegészségügyi politikája eb­ben a kérdésben alapvető változást okozott. Egyes rendkívül veszélyes betegségek csaknem teljesen eltűntek, míg másokat sikerült lénye­gesen csökkenteni, de talán területileg min­denesetre lokalizálni. Aki a gyakorlati tapasz­talatok alapján ismeri azt a mérhetetlen sok babonát, nemtörődömséget é s gondatlanságot, amely társadálmaink igen széles rétegeiben jelentkezik, ebben a tekintetben teljes egészé­ben képes értékelni az ezirányú munka nagy­ságát és igazán meg tudja becsülni az elért eredményeket. A javaslát harmadik részének legfontosabb rendelkezései ebben a témakör­ben mozognak és továbbfejlesztik a védelem lehetőségeit. Mindenekelőtt teljes és közvetlen intézkedési jogot nyer a belügyminiszter a vé­delem szervezése és irányítása tekintetében anélkül, hogy az önkormányzatoknak ezirányú és az 1876. évi XIV. tc.-he n lefektetett jógái csorbulást szenvednének. A ragályok és járványok, t. Ház, ugyanis nem veszik figyelembe a községek határait. A szervezés egységes elveit tehát biztosítani kel­lett arra az esetre is, amikor a fertőző beteg­ség egyidőben több törvényhatóságot fenye­get. A népbetegségek továbbterjedésének meg­akadályozására fontos rendelkezése a javaslat­nak a foglalkozástól való eltiltás eseteinek ko­difikálása is. A tébécé-fertőzést igyek : szik meggátolni akkor, amikor lehetővé teszi a tébécés anyától a csecsemő elválasz­tását is. Az eddigi jogszabályok ennek csak a fordítottját tették lehetővé. A fertőzés elleni védekezés teljesebbé tételét 'teszi a javaslat le­hetővé akkor, amidőn a vármegye, a törvény­hatósági város és a megyei város részére egész­ségőri állás szervezését írja elő. Gondosan mér­legeli ezzel kapcsolatban az érdekelt közületek teherbíróképességét és anyagi lehetőségét. Bi­zonyos kisebb teherbírású városokat az egész­ségőr alkalmazásától mentesít, másutt pedig a fokozatos szervezést teszi lehetővé. Egyébként az egészségőr alkalmazásának előfeltételeit és eseteit a belügyminiszter rendeleti hatáskörébe utalja a törvényjavaslat. Ez az egészségőri in­tézmény már ki van próbálva, mert a vissza­csatolt területek egy részén már működnek egészségőrök az állami költségvetés terhére. Minthogy vármegyei viszonylatban az egész­ségőri intézmény járásonként lesz és van meg szervezve, intézkedni kell az egyes községek által már beszerzett fertőtlenítőgépek kezelése és fenntartása tekintetében. 1 A javaslat ennek a kérdésnek részletes szabályozását is a belügy­miniszter hatáskörébe utalja. Rendelkezéseket tartalmaz a javaslatnak ez a része a gyógy­szerkészítmények engedélyezésére vonatkozó eljárás egyszerűsítése tekintetében is, továbbá a kórboncolás tanulmányi kérdéseinek rende­zésére és a hullaszállítás egyes kérdéseinek szabályozására is. Ebben a tekintetben az in­tézkedések az egységesítésen kívül a gyakorla­tiasság és az egyeszerűsítés fokozását is szol­gálják. Végül felhatalmazza a javaslat, t. Ház, a belügyminisztert az egyes közegészségügyi cé­lokat szolgáló alapok és alapítványok Összevo­nására és azokból hasonló célú alapítványok létesítésére is. T. Ház! Ezekben voltam bátor nagy össze­függésekben ismertetni a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat rendelkezéseit. Ügy vélem, hogy a javaslatban foglalt rendelkezések hasz­nossága, célszerűsége és nagy gyakorlati je­lentősége senki előtt nem lehet kétséges. Ügy vélem, hogy ennek a javaslatnak minden so­rából és betűjéből kicsendül az a felelősség­érzeten túlmenő kötelességtudás, Bőt lelkese­dés, amely egészségügyi adminisztrációnk ki­építésénél belügyi kormányzatunkat mindig jel­lemezte. (Úgy van! a középen.) Az egészség­ügyi közigazgatás szervezetének egységesítése, a gyakorlati egészségügyi közigazgatás kérdé­seinek egyöntetű, világos és szabatos ren­dezése, a fertőző betegségek elleni véde­dezés továbbfejlesztése, kórház- és ápolási ügyünknek ezzel Összefüggő szabályozása: természetesen olyan óriási jogterületet ölel­nek fel, amelyekben még mindig találha­tunk javítani, fejleszteni és pótolni való kérdéseket. De egy világháború kellős köze­pén élő és anyagiakban amúgyis eléggé Szű­kölködő nemzetnél mégis csak vannak a fej­lesztésnek korlátai is. Amit ez, a javaslat ad, az talán a legtöbb, amit ma adhat, és ami hiányzik belőle, az már csak ennek a nagy­szerű közegészségügyi épületnek további csi­nosítását jelentené. Mindezek alapján a^ leg­teljesebb bizalommal a belügyminiszter úr és Johan Béla államtitkár úr személye és műkö­dése iránt, mély tisztelettel javaslom, hogy a törvényjavaslatot a Ház általánosságban elfo­gadni szíveskedjék. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: A t. Ház ülését tíz percre felfüg­gesztem. (Szünet után.) 77*

Next

/
Oldalképek
Tartalom