Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

462 Az országgyűlés képviselőházán seggel. Igaza van Hóman Bálint kultuszminiszter úrnak: nemzeti állam vagyunk, de a magyar történelem ezeréves tanítása arra utal minket hogy sok nemzetiséggel együtt éljünk. Egyetlen egy olyan történelmi utalást sem tud: azonban mutatni nekem Apponyi t. kép viselőtársam, amely bennünket arra kényszerítene, hogy a zsidósággal együtt éljünk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A zsidóság egész topográfiai elhelyezkedése» egész társadalmi rétegeződése, egész, társadalmi' struktúrája igenis lehetővé teszi azt, hogy mi a zsidóságot a magyar néptestből örökre eltávolítsuk. A zsidó birtokok elvétele azoknak a hajszálgyöke reknek az elszakítását jelenti, amelyeket már e felé a föld felé eresztettek. És itt talán __reflektál nom kell azokra az inkább a Házon kívül hallott hangokra, amelyek humanizmusra, emberségre, emberi megértésre utalnak. (Börcs János: Egy deci pálinkáért kifoi*gatták a parasztot birtokából!) T. Ház! Valóban vannak egyéni tragédiák — ezt mindnyájan tudjuk — a zsidóbirtokok elvételénél és általában a zsidókkal szemben alkalmazott korlátozásoknál, db itt meginl nem igazi humanizmus, csak álhumanizmus, ál-emberség volna, ha ezeket a kisebb mértékben fennálló eseteket nem állítjuk szembe mindjárt azzal a másik eredménnyel, amely a mi közösség iránt érzett humanizmusunkat, a mi emberi érzésünket • annyira megragadja, amikor látjuk, hány és hány új keresztény exiSztencía terem ezeknek a rendelkezéseknek nyomán a magyar földön. Tulajdonképpen a magyar értelmiség csak most ezek után a rendelkezések után és ezeknek a javaslatoknak tisztességes, komoly végrehajtása után fog majd igazán emberi életet élni. Nekünk szinte fogalmunk Sem volt, a liberalizmus mindent elhomályosító korában arról, hogy más országokban milyen emberi életet él az a keresztény középosztály, amelynek a nemzeti jövedelemből sokkal komolyabb részesedése volt és amely a közgazdasági életben is sokkal komolyabb részt kapott. Igenis az igazi humanizmus diktálja nekünk azt, hogy a magunk közösségét, a sokkal nagyobb, 13 és félmilliós keresztény közösséget felemeljük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.} Őszinte emberi érzésünk diktálja, nekünk azt, hogy a zsidókérdésben radikális intézkedéseket követeljünk. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalion. — Helyeslés jobbfelől.) Ezekután viszont nyugodtan kérdezhetik túloldalon ülő t. képviselőtársaim, hogy ha mi a javaslat célkitűzéseivel egyetértünk, akkor miért nem fogadjuk el a javaslatot, miért van bennünk bizalmatlanság ezek iránt a célkitűzések iránt? (Egry Ferenc: Pedig mi is vagyunk olyan jók, mint ti! Egész biztosan! — Börcs János: Jól van, örülünk neki!) T. Ház! A túloldalon ülő igen t. képviselőtársamnak, a képviselőház legidősebb, érdemdús tagjának közbeszólás ára válaszolva utalok arra, hogy ő nem volt itt ezelőtt három esztendővel, amikor mi egy földbirtokpolitikai javaslatot tárgyaltunk. Mi: ez az itt ülő párt, akkor ott ültünk a túloldalon és szívünket, lelkünket be. levittük abba, hogy ezt az oldalt meggyőzzük arról, hogy az a földbirtokpolitikai javaslat, a kishaszonbérleti javaslat, egy évtizedes mulasztást fog megszüntetni és végre új irányt fog a magyar földbirtokpolitikában inaugurálni. Nagyon jól emlékszem János Áron igen t. képviselő társamnak a túloldalon elhangzott 264» ülése 19Í2 június 10-én, szerdán. drámai felszólalására ezzel a javaslattal kapcsolatban, amikor a Képviselőház plénuma előtt is elmondotta, sogy a Baltikumtól le Törökországig, Európának ebben a zónájában százmillió ember átesett már egy olyan f öldbirtokarányosítási evolúción, amely evolúció az élet egész Struktúráját megváltoztatta. Hirdettük: a földbirtokpolitikai javaslat és annak végrehajtása, annak a nagy adósságnak a törlesztését indítja el, amellyel Magyarország Európának ebben a zónájában még mindig tartozik parasztságával szemben. T. Ház! f

Három esztendeje hangzottak el ezek a felszólalások és legyen szabad ezzel kapcsolatban a túloldalon ülő többségi párt egyik vezérszónokának, Gesztelyi Nagy Lászlónak néhány szavára utalnom, aki — szórói-szóra idézem — a következőket mondja (olvassa): »A másik dolog, amit figyelemmel kísérek esztendők óta

s az, hogy milyen'munka folyik a törvényhatóságok közigazgatási bizottságainak gazdasági albizottságában«, ahol tudniillik jóváhagyják a földtulajdont átruházó adásvételt. Szórói-szóra idézem megint (tovább olvassa): »A földbirtok eladói kisgazdák, vevői azonban , nagy százalékban nem kisgazdák. Legyen szabad egypár adatot felolvasnom erre vonatkozólag, amely szomorú világot vet arra, hogy a föld mennyire csúszik ki a parasztság lába alól és mennyire ülnek bele mások, akiknek ez csak konjunkturális nyereség elhelyezésére szolgál«. Gesztelyi Nagy László példákat sorol fel és ezekből a példákból kiderül az, hogy 23 kedvezmény nélküli átruházás esetén alig jutott kisgazda kezébe az a vagyon. Tíz törvényhatóságot vizsgált végig Gesztelyi Nagy László és három esztendővel az után a foldj avaslat után, amelynek végrehajtási utasítását a mai napig hiába keressük és hiába várjuk, három esztendővel annak letárgyalása éis megszavazása után még mindig ott vagyunk, hogy a kisgazdatársadalom kiszorul a magyar földből, még az ilyen egyszerű napi adásvételek alkalmával is törpe kisebbségben van a magyar földbirtok megszerzésénél. Hangsúlyoznom kell még egyszer azt, hogy mi csak akkor hízunk ebben a javaslatban, csak akkor előlegezhetünk bizalmat, ha a végrehajtási utasítást, sőt ha a végrehajtást látjuk. Nagyon jól emlékszem arra, amikor ezelőtt három évvel, közvetlenül ezután a föld- és kishaszonbérleti javaslat után Esterházy Pál herceg hitbizománya bejelentette, hogy 12.000 holdat kislbérletbe fog adni. Hova lett azóta a tavalyi, a tavalyelőtti, sőt az azelőtti hó!? Nagyon jól emlékszem arra, amikor azelőtt két esztendővel a kormánynak egy államtitkára egy interpellációra válaszolva azt mondotta, hogy őszre nem lesznek zsidó birtokok. Két igen szép napfányes ősz telt el azóta. Ne csodálkozzanak tehát azon, ha mi bizalmat most nem előlegezünk. (Nagy László: Ügy van! Ez az!) Jurcsek igen t. képviselőtársam, akinek beszéde nagy részével százszázalékosan egyetértek és akit mi mindig igen nagyra becsültünk, a (bizalom kérdésével kapcsolatban úgy veti fel a kérdést: ha ti ennyire egye'térttek a javaslat célkitűzésével, akkor ez a bizalmatlanság nyilván a miniszterelnök személyének szól; s közben szórói-szóra a következőket mondja (olvassa): »Mi, mint Gömbös Gyula követői és hívei, határozott ígéretet kaptunk Gömbös Gyula volt miniszterétől, Kállay Miklóstól, Gömbös Gyula politikájának teljes és határozott köve-