Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházának lésérte, nem a politikustól, de Kállay Miklóstól, a magyar úriembertől, akit barátunknak tisztelünk. Tudjuk, de tudja Kállay Miklós is» hogy ennek a politikának be nem tartása, nem egy miniszterelnök bukását jelentené, hanem az ország katasztrófáját«. Ugyancsak a mondja ebben a beszédében (olvassa): »Araeny. nyiben a miniszterelnök úr tudja ezt és amenynyiben mi Kállay Miklóst, mint úriembert ismerjük, semmi okunk sines arra, hogy kételkedjünk szavában«. T. Ház! ML az ellenzéknek e soraiban ülő képviselők kijelentjük, hogy Kállay Miklósi xíriemberi szavában, úriemberi ígéretében nem kételkedünk» nem is kételkedhetünk, csak arra kérjük a t. túloldalt, hogy a politikából az »úriemberi adott szó« kategóriáját kapcsoljuk ki, hagyjuk ki. (Felkiáltások a jobboldalon: Miért? — Egy hang jobbfelől: Sőt! — Nagy László: Nem érv!) Azért, mert Churchill egy ezeresztendős angol családiból származik és az ő adott szava nem jelent többet a politika szempontjából, a nagy történések szempontjár ból, mondjuk, az államoknak adott garanciája szempontjából, mint az egyszerű kispolgári sorsból, mondjuk, proletár sorsból jött Hitler Adolf adott szava. Az úriember adott szavának fogalma és varázsa döntő lehet egy kaszinói lovagias ügy letárgyalásánál, döntő lehet egy társadalmi kérdésben, azonban a politikáiban, a politikai bizalom kérdésében Csak egy döntő, nem az adott szó, hanem az, hogy megtudja-e csinálni, teljesíteni tudja-e az illető, amit mond. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Abonyi Ferenc: Akarja-e!) . T. Ház! Ha itt a bizalom kérdéséről beszélünk, akkor arra is utalnunk kell, hogy Juresek ig^en t. képviselőtársam még azt is hozzátette, hogy e mögött a bizalom mögött, amelyet ők Kállay Miklós ígéretei és adott szava iránt éreznek, még ott van az ő őrtállásuk, az ő kontrolijuk és amennyiben Kállay Miklós mégis letérne erről a Gömbös Gyula által meghatározott útról, akkor ők továbbra is Gömbös Gyula útján haladnak. Sajnos, igen szomorú példáink vannak a régmúltból és a közelmúltból arra, hogy nem lehet bizalmat előlegeznünk. Nemcsak mi vagyunk egyedüli alkotmányos tényezők az ország irányításában és a politika kialakításában, hanem van például egy másik alkotmányos tényező is, a felsőház. Sajnos, igen sok példánk van az előbb mondottakra. Hogy egyebet ne mondjak, Teleki Pál grófot és Bárdossy László volt miniszterelnök urat igazán minuciózusán lelkiismeretes, korrekt iiriembereknek tartottuk és tartjuk, az elhunytat éppen úgy, mint az élőt és mégsem tudnánk őket szószegéssel vádolni és úriemberségüket sem vonnánk kétségbe, ha kiderülne, hogy miniszterelnökségük idejében adott szavukat ma nem tudták teljesíteni. T. Ház! Más erők is vannak a magyar közéletben, mint a mi őrt állásunk. Ha mi mindnyájan összefogunk itt, hogy Kállay Miklós adott szavát betarthassa, ez még mind nem elég, mert mi arról a bizonyos fogalomról, amit úgy hívnak, hogy rendszer, igenigen szomorú tapasztalatokat szereztünk arra, hogy a miniszterek nem tudnak megbirkózni adott szavuk betartása érdekében bizonyos titokzatos vagy nyilt erőkkel. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen-igen komoly tapasztalataink vannak arról, hogy mi semmiféle bizalmat nem előlegezhetünk addig, amíg a végrehajtást nem látjuk, amíg tettet nem 26U* ülése 19 í2 június 10-én, szerdán. 463 látunk. (Szöllősi Jenő: Parlamenten kívüli erők!) T. Ház! Engedjék meg azt te, hogy végezetül, a javaslattal kapcsolatban a bizalmi kérdésről szólva, kitérjek a miniszterelnök úr tegnapi nyilatkozatára, amelyben bizonyos romboló [bizalmatlanságról beszélt. Nagyon jól tudjuk, hogy a »romboló bizalmatlanság« kifejezés semmiképpen nem vonatkozhatott reánk azért, mert mi itt a parlamentben "belpolitikai javaslatokkal kapcsolatban nem előlegezünk neki teljes bizalmat. Mi nagyon jól tudjuk, hogy itt igenis van és volt ' egy romboló bizalmatlanság, amely ma is dolgozk és dolgozott s amejy romboló bizalmatlanság elsősorban a tengelyhatalmak mellett való kiállásunkat kezdi ki, amely romboló bizalmatlanság elsősorban azt a nagy erőfeszítést kezdi ki, melyet ettől a nemzettől a szovjet elleni háború megkövetel. Mi, akik itt ülünk, ebben a pártban és pártszövetségben, kezdettől fogva a legkeményebben harcoltunk ez ellen a romholó bizalmatlanság ellen. Ki mondhatja, hogy vitéz Imrédy Bélának az a bizonyos húsvéti cikke, amely még a Lajos Ivánféle propaganda idején a magyar-német viszonyról megjelent, nem éppen ez ellen a romboló bizalmatlanság ellen irányultl ÉJs hogy egy másik kis példát mondjak, pártunknak egy tagja, Rajniss Ferenc, nemrégiben egy képeslapot alapított, amely ma már félmillió példányban jelenik meg. Kérdezem, hogy ez a félmillió példányos lap nem az egyik leghatékonyabb agitációs eszköz-e a háború mellett, a tengelyhatalmakkal együtt való kiállás mellett? Ahogyan a világháború alatt Az Est-lapok félmilliós példányszáma destruálta a magyar frontot, igenis úgy harcol a Magyar Futár a tengelyhatalmak mellett való kiállásért, úgy harcol a miagyar hősiességért. Ahol megjelenünk a nyilvánosság előtt vagy négyszemközti beszélgetésekben mi igenis bizalmat, hitet, erőt akarunk önteni ebbe a nemzetbe, hogy tartson ki ebben a harcban és állítjuk, hogy ennek a bizalomnak, hitnek keltésében az elsők között voltunk, előljártunk. Akkor is előljártunk, amikor még itt más hangulat volt. (Ügy van! balfelől.) Nem lehet tehát szó a romboló bizalmatlanságról velünk kapcsolatban, a romboló bizalmatlanságra való utalás nem vonatkozik ránk és ha a miniszterelnök úr valóban le akar csapni annak a romboló bizalmatlanságnak kútfejeire, ha valóban le akar csapni a sokszor igen magasan, előkelő helyen megnyilatkozó romboló bizalmatlanságra és ha teljes ököllel csap le, akkor ott tud maga mögött minket mindnyájunkat. A miniszterelnök úrnak a romboló bizalmatlanságról szóló megállapítása — reméljük — sokkal keményebb, sokkal erélyesebb harc bejelentését jelenti a csáklyás és az angolbarát reakciós elemekkel szemben, amelyek a sajtóban, a törvényszéki tárgyalásokon, itt is, ott is, másutt is, igen feltűnően bukkannak fel. Majd, ha látjuk, hogy Kállay Miklós ebben az irányban is kemény lesz, ha látjuk, hogy Kállay Miklós ezt a birtokpolitikai javaslatot a végrehajtási utasítás során más törvényjavaslatokkal együtt egy nagy új földbirtokpolitika kapujának fogja tekinteni, majd ha azt látjuk, hogy a zsidó javaslat folytán proletárrá vált zsidósággal szemben új, kemény, gettóiba tömörítő rendelkezések jönnek, majd ha azt lát]uk, I hogy a zsidóság elkülönítésére minden megtör1 ténik s a részvénytársasági vezérigazgatókat 76*