Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

Az országgyűlés képviselőházának 263. ülése 1942 június 9-én, kedden. 447 földből akar élni, akármilyen eredetű, akármilyen származású ember, kivált na még ért is a föld megműveléséhez, joga van ahhoía, hogy olyan időkben, amikor itt birtokeldarabolások történnek, szintén hozzájusson egy darab földhöz, azonban a magyar földmívestársadalommal szemben elsőbbségi .ioga nem lehet, senkinek semmiféle szétdarabolásra kerülő földre, sem a zsidóbirtokra, sem pedig remélhetőleg egyszer csak a maiid később mégis csak földreform alá vonandó egyéb nagybirtokokra. Ne feledjük el azt sem, — anélkül állapítom ezt meg, hogy a régi birtokostársadalo™ érdemeit a legcsekélyebb, mértékben is csökkenteni kívánnám — hogy sokkal kisebb részben került zsidókézre a kisemberek birtoka, elsősorban azért, mert jobban vigyáztak birtokaikra, tudták, hogy nekik kizárólag kezük munkája után az a kicsi föld adja a megélhetésüket és az őket követő nemzedéknek ugyancsak ez fogja adni _ a megélhetését. A kisember vigyázott a földjére. Nagyon kevés kisembernek a földje került zsidókézre, vagy idegen kézre, tehát ha megnyugtató kézibe akarják adni a jövendő időkre ezeket a földeket, akkor elsősorban a magyar kisembernek, a magyar kisbirtokos embernek kell azokat megkapnia. Nem mondjuk egy szóval t sem, hogy ne adjanak másnak földet, ne adjanak földet mindenkinek annyit, amennyit ő maga megkíván művelni. Adjanak annyi földet bármilyen foglalkozású embernek, nyugdíjas embernek is, bárkinek, akinek van fölös energiája, hogy azt a földet meg tudja művelni, azon a földön termelni tudjon, de nem látom komoly értelmét — őszintén szólva — annak, hogy akinek van külön exisztenciája,. talán vezető állásban is van bizonyos helyen, az még földet is kapjon, mert azon a földön is vezető lesz, vezetője azoknak, akikkel dolgoztatja a földet, erre pedig túlságosan nagy szükség nincs. Mi ezt a törvényjavaslatot elsősorban földbirtokpolitikai javaslatnak tekintjük, de hajlandók vagyunk elfogadni azt is, hogy ez a, javaslat fajvédelmi javaslat, a magyar faj védelmét és megerősödését szolgálja. Egy ilyen gondolat kétségkívül elő is írja azt, hogy lehetőleg azokat az értékeket, amelyek a nemzet számára örökké értékek maradnak, amelyekre a nemzetnek az újabb századok vagy évezredek során szüksége lesz és mindenkor számítani kell, lehetőleg annak a fajta embernek a kezébe adják, amelyre a nemzet mindenkor számíthat, megbizhatóságát, állaimhűségét, emberi tisztességét illetően egyaránt. Ebből a szempontból tehát helyeselni tudjuk azt, hogy igyekszik a keresztény magyar társadalom kezébe átvinni ezt a földet, azonban ha fajvédelmi gondolatról van szó, nem ártana néhány lépéssel tovább is menni. Azt hiszem,, senki előtt sem ismeretlen és senki előtt sem lehet vitás, hogy vannak más kezekben is földek itt Magyarországon, olyanok kezében, akik részéről nem látjuk megnyugtató módon szolgálni a magyar állameszme gondolatát (Ügy van! balfelől.), akiknél nem látjuk egész biztossággal az igazi magyar gondolatot és akiknek a munkája nem támasztja alá a magyar jövendőt, hanem napról-napra lesüllyeszti. (Zaj és mozgás balfelől.) Tessék továbbmenni a magyar faivédelmi gondolat alapján, annak a gondolatnak alapján, amely alapon^ idehozták ezt a törvényjavaslatot a Ház elé és ennek a fajvédelmi gondolatnak alapján kimonKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIII. dani azt is, hogy ezt a földet pedig csak azok birtokolják, akik ehhez az országhoz, ehhez a nemzethez hűek és ennek jövendőjét életükkel, vérükkel, áldozatos munkájukkal mindig szolgálni hajlandók. A miniszter úr, amikor felszólalásában arra a kérdésre igyekezett választ adni, hog> kié lesz a föld, egy nagyon általános válaszban ezt mondotta: nyugodt lehet, a képviselőház a tekintetben, hogy ezeknek a birtokoknak a felhasználása magyar nemzeti szempontok szerint történik. Ez iránt nekünk nincsenek kétségeink, de ez igen tág határ ISIS a miniszter úr nem veheti rossznéven, ha azt mondom: sokkal jobban szeretném, ha ezt nem egy Ígéretben és egy jószándékú kijelentésben hallanánk itt, hanem egy törvényben látnánk lefektetve (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon), úgy, hogy a miniszter úr utódjának, vagy utódjainak se legyen^ módjukban megváltoztatni azt, ami törvényben le van fektetve. Azt is mondotta a miniszter úr, hogy főlesr a veszélyeztetett területeken gondol a kormány középbirtokok létesítésére. Őszintén szólva, nem tudom helyeselni, de nem tudom egészen jól megérteni sem ezt a szándékot. Melyek a veszélyeztetett területek! Az országnak azok a vidékei, amelyeken a magyarság gyengül, amelyeken a magyarság megerősítésére van szükség, ezenkívül a határok vidéke, ahol megbízható és erős magyar népnek kell állnia. Meggyőződésem, hogy az ilyen veszélyeztetett területeken éppenséggel kisbirtokokat kell létesíteni, az ilyen veszélyeztetett területekre kisbirtokos családokat kell letelepíteni. Ne egy család viMelmezzen meg 500 hold földet, hanem 40—50 család védelmezze meg azt az 500 hold földet. Ennek az e^y családnak a hazaszeretete és megbízhatósága negyvenszeres, ötvenszeres hatványon fog érvényesülni, ha ugyanennyi családot telepítük le egy-egy ilyen veszélyeztetett területre. Azt mondotta a miniszter úr, hogy ezeknek a birtokoknak a felhasználásánál mindenkinek teljes kártalanítást kell fizetni a birtok értékéig. Nyilvánvaló, hogy helyenként a törvényben lefektetett kisajátítási feltétel kedvezőbb az államra nézve, mint amilyen kedvező a földhözjuttatottra nézve, ha teljes értékig fizetni kell a földért. Nem tudom, hogy a különbözettel mit kíván csinálni az állaim illetőleg a kormány? Azt hiszem, azt a kérdést is szabályozni kellene, hogv milyen körülmények között, milyen feltételek mellett jut hozzá az. állam a földhöz, s hogy milyen feltételek mellett adja tovább. Nem látjuk azonban az értelmét és nem is lenne túlságosan kívánatos, de szabad azt mondanom, hogy még túlságosan erkölcsös sem. ha az állam például nyerészkedne ezen a földön, amikor azt a kisembereknek tovább adja. Azt mondja a miniszter úr, hogy protekció nem lesz, de a kisember kaphat kedvezményt a neki juttatott föld értékének kifizetésénél. Ez is egészen általános és tág gondolat. Mi az, hogy nem lesz protekció és mi az, hogy kaphat kedvezményt a kisbirtok? Miért nem lehetett ezt beletenni ebbe a törvénybe? Hát miért nem lehet itt világos előttünk, hogy mit tartozik fizetni a kisember a földért s mit tartozik fizetni a nagyobb gazda, ha kézhez kapja a földet? Nemi értem, milyen megnyugtató módon akarja a miniszter úr szabályozni azt a kérdést, hogy bár protekció nem lesz, de 73