Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-241

Az országgyűlés képviselőházának Elnök: A beterjesztett jelentést a Ház kinyomatja, tagjai közt szétosztatja, annak napirendre tűzése iránt később fogok majd a Háznak javaslatot tenni. Napirendünk első pontja a mértékekről, ezek használatáról és ellenőrzéséről szóló 1907:V. ta, illetőleg 1936 :XV. te. büntető rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről alkotott törvényjavaslat tárgyalása. (írom: 510. sz.) Stitz János előadó urat illeti a szó. Stitz János előadó: T. Ház! Nem sorsdöntő jelentőségű az a törvényjavaslat, amelyet most van szerencsém előterjeszteni. (Zaj. — Elnök csenget.), azonban a mai élet egy bizonyos követelményének tesz eleget és ezért az ünnep után, amikor beállunk a hétköznapi munkába, igenis olyan ez a javaslat, amelyet feltétlenül el kell intézni, kisebb jelentősége mellett is. Lényege ennek a törvényjavaslatnak az, hogy eddigi törvényeink nem egyformán értékelték a különböző mérték-, bélyeg-hamisítási ügyeket és ezért ez a javaslat különböző törvényeinket egységesíti, illetve az értékelésben egy nevezőre hozza. Ezenkívül nagyobb jelentőségű móri osítása ennek a törvényjavaslatnak az, hogy eddig nagyon nagy értékek elkobzását is el kellett rendelni, egészen jelentéktelen kisebb kihágási ügyek miatt. Maga a javaslat rövid négy szakaszra oszlik. Utal az 1907 : V. tc.-re, amely a mértékekről, a mértékek alkalmazásáról és azok ellenőrzéséről szól. azonkívül utal az 1932. évi XXI. te.-re, amely a bélyegek védelméről és az 1936 : XXV. tc.-re, mely^ az egészségügyi méréseknél használatos mértékekről szól. Az 1. § magában foglalja azt, hogy mit ért ez az úí törvényjavaslat mértékek, bélyegek stb. ;ilatt. Ezeket taxatíve részletesen felsorolja. Ezenkívül a javaslat 2. §-a minden olyan bé 1 y eget, bélyegzőt, pecsétet, jelet ^vagy jegyet, amelyet a m. kir. központi mértékügyi intézet, vagy pedig a m. kir. mértékhitelesítő hivatalok valamelyike hivatalos hatáskörében alkalmaz, szintén ennek a törvénynek hatálya alá von. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A többi törvény, nevezetesen az 1897 : XXXVII. te, amely az edények űrtartalmát jelző ható sági jegyről intézkedik, azután az 1897. évi XXXVII. te, az 1932: XXI. te. és az 1936., évi XXV. te, vétség címén hat hónapig terjedő büntetést rendel el, ezzel szemben a tulajdonképpeni alaptörvény, az 1907 : V. te. csak kihá sásnak minősíti, tehát egészen rokon cselekményeknél az egyik törvény kihágást, a másik vétséget állapít meg. Ezt akarja a törvényjavaslat egységesíteni, és ezért hat hónapig terjedő fogházbüntetéssel sújtja e vétség elkövetőit. A 2. § elsőt bekezdése meghatározza azt, bogy ki követi el a vétséget. A lényeg a tudatosságon, a szándékon van. Elköveti ezenfelül az is, aki valódi bélyegeket jogtalanul tart raktáron, vagy üzletében, műhelyében. A törvényjavaslat 3. §-a kimondja, hogy míg eddig az 1936: XXV. te. 4. §-ának eseté benr valamint az 1907 :V. te. 32. és 33. fainak esetében imperative volt elrendelve, hogy^ aki e szakaszok alapján kihágást követ el, attól az illető tárgyat el kell kobozni, — aminek következtében gyakran fordult elő, hogy sokezer uengőt érő hídmérlegeket, mázsákat stb. kellett a törvény szellemében és értelmében elkobozni, noha csak egészen kisjelentőségű kihágásról volt szó — ezentúl az elkobzás kérdésében mérlegelésnek van helye. (Raj

n

iss Ferenc: Ez egy reform! — Derűliség a szélsőbaloldalon.) 41. ülése 1942 február 9-én, hétfőn. 33 Végül a 4. $. hatályon kívül helyezi az 1907. évi V. te. 35. és 36. §-ait, valamint az 1936. évi XXV. te. 5. és 7. §-ait. Tudjuk, hogy ez nem reform, mégis az az elvünk, hogy fiat justitia, mérjünk tehát mindenütt mindenkinek és mindig egyforma mértékkel, még ilyen kis dologban is (Taps a szél' sőbaloldalon. — Elnök csenget.) és ezért tisztelettel kérem a javaslat elfogadását. (Éljenzés és taps. — Rajniss Ferenc: Boldog lesz a magyar! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván valaki a javaslathoz hozzászólni'? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadnil (igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. A javaslattal részleteiben a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint az igazságügyi bizottság fog foglalkozni. Napirendünk következő pontja az orvosi rendtartásról szóló 1936 :

1. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről alkotott törvényjavaslat tárgyalása. (írom: 532. sz.) Mielőtt az előadó úrnak megadnám a szót, a t. Ház tudomására hozom, hogy a törvényjavaslathoz csupán a nyilaskeresztes párt jelentett be vezérszónokot Matolcsy Tamás képviselő úr személyében. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. vitéz Téglássy Béla előadó urat illeti a szó. vitéz Téglássy Béla előadó: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a törvényjavaslat előadását megkezdeném, emelkedett lélekkel, szívem egész melegével köszöntsem a 22 esztendős rabság után felszabadult délvidéki képviselőtársaimat. (Taps a jobboldalon és a középen.) Az emelkedett hangulatban eltöltött órák után — úgy érzem — minden magyar fohásza az egek urához száll, kérve a Mindenhatót, hogy éltesse és minél hosszabb ideig^ tartsa meg ennek a nemzetnek Magvarország _ kormányzóját, vitéz nagybányai Horthy Miklóst (Hosszantartó éljenzés. — A képviselőház tagjai helyeikről felállva lelkesen taiosolnak.), aki bölcs intézkedéseivel, bölcs cselekedeteivel lehetővé tette azt, hogy a 22 esztendős rabság | után ismét keblünkre ölelhetjük délvidéki képviselőtársainkat és rajtuk keresztül azt a sok magyart, aki 22 esztendőn keresztül szenvedte a rabságot. T. Ház! Ebben a pillanatban elfogódott lélekkel akaratlanul is Végvári egyik^ gondolata jut eszembe, amelyben azt mondja: »Mi megyünk, eltévedt gyermekek, vakon és előttünk fel-felmordul a vadon és az út szélén száraz levél kavarog. De legyen az erdő bármilyen sötét, csak erőben fogjunk össze, s el ne engedjük egymás kezét kitett, anvátlan árvák.: magyarok«. (Taps.) T. Képviselőház! Én ebben a gondolatban, a mi nagy összefogásunkban látom megvalósulni a minden dolgozó magyar számára nagyobb szociális kenyeret osztó szentistván i nagy magyar birodalmat. (Helyeslés.) Adja Isten, hogy úgy legyen! (Éljenzés és taps.) T. Ház! A borzalmas világháború, a trianőni és versaillesi gyászos és nemzetünket megalázó békekötés és a világháborút követő összeomlás után alig van a magyar társadalomnak még egy rétege, amelyben annyira gyökeret vertek volna az új történelmi kor-