Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

446 Az országgyűlés képviselőházának energiával igyekszik ezeknek az ügyeknek a menetét gyorsítani, ahogyan eddig tette, mégis olyan nagy feladat vár a telepítési osztályra, hogy képtelen lesz a törvényt, ezt az újabb feladatot a kívánatos gyorsasággal végrehajtani. Ezért az ügy gyors végrehajtása érdekében azt javaslom és arra kérem a miniszter urat, méltóztassék az erdészeti vonatkozású neszeket kikapcsolni a telepítési osztály munkaköréből. (Br. Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter: így is tervezzük!) Megnyugvással és köszönettel veszem tudomásul a földmívelésügyi miniszter úrnak közbevetett felvilágosítását. Ezzel is biztosítva látom, hogy a törvény gyors végrehajtásából egy akadály el van hárítva. T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a magyar faj megerősödése szempontjából korszakalkotó jelentőséggel bir s amikor a miniszterelnök úrnak és a földmívelésügyi miniszter úrnak megköszönöm, hogy ezt a javaslatot idehozták a Ház elé, azt kívánom, hogy a javaslat minél előbb emelkedjék törvényerőre és koronázza a végrehajtást minél előbb ugyanolyan siker, mint amilyen általános megelégedést és örömet keltett a törvényjavaslat benyújtása. A javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Incze Antal jegyző: Nagy Ferenc! Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: Igen t. Képviselőház! Sokan kifogásolják, főleg a túloldalról, hogy vannak ezen az oldalon, akik a jelen törvényjavaslat tárgyalásának homlokterébe azt a kérdést állítják, hogy kié lesz az a föld, amelyet ez a törvényjavaslat megmozgat és ameQy az érdeklődést az egész magyar közvéleményben felkelti. Nem kell ezt^ a kérdést ligy fogni fel, mintha akadékoskodás akarna lenni a törvényjavaslattal szemben. Egészen természetes, hogy amikor nagyobb földbirtokterületnek a megmozdításáról van szó, akkor a magyar közvéleménynek az a része, amely a haladást minden téren kívánja és amely a szociális fejlődést nem is tudja elképzelni másként, mint egy helyes, okos. de határozott és átfogó földreform végrehajtásával, felfigyel a dologra és önkénytelenül is felveti azt a kérdést, hogy vájjon hova kerül az a föld, amelyet ez a törvényjavaslat me^ fog mozgatni. Különösen érdeklődik ez iránt a kérdés iránt a magyar paraszttársadalom* Mióta a zsidó földek kisajátítására sor került, egészen addig, amíg a zánalávétel meg nem történt, és helyenként hozzá lehetett jutni a zsidó birtokokhoz» olyan mértékben nyilvánult meg nemcsak az érdeklődés, hanem az igénylés is a kisajátításra kerülő zsidó birtokokkal szemben, hogy ebből a minisztériumnak is bőven van alkalma látni, hogy a magyar földmíves társ adatom igenis nagyon komolyan érdeklődik a» iránt a kérdés iránt, hogy a törvényjavaslat által megmozgatott föld kié lesz. Nagyon közelről érinti ezt a társadalmi réteget az,' hogy vájjon ebben a képviselőházban hogyan alakul majd a helyzet és történik-e ezen a téren döntés vagy nem! T. Ház! A magyar földmívestársadalom úgy vélekedik, hogy ha egyszer megbolygatják ebben az országban a magántulajdont, akkor neki mindenki mással szemben elsőbbségi igénye van a magántulajdonra, ha az földbirtok, < 163. ülése 1942 június 9-én, kedden. ; A földmívestársadalom az utóbbi időben, sajnos, kénytelen volt azt látni, hogy a különbözőképpen megmozgatott vagy eladásra került vagy »a zsidó törvény által megbolygatott földek juttatásánál nem került mindig abba az előnyös helyzetbe, amelyet elvárt és amelyet meg is érdemelt volna. Éppen azért minket sem lehet azzal a váddal illetni, hogy gyanúsítgatás ból kérdezzük, kié lesz a föld. Talán az az aggodalom él bennünk, hogy a föld nem kerül megfelelő

1 helyre. Sajnos, példák vannak előttünk, amelyek azt mutatják, hogy bizony sokszor olyan helyen és olyan emberek érdekében kerül a földmíves társadalom háttérbe, ahol igazán az lett volna az indokolt, hogy elsősorban az ő kezükbe kerüljön a föld. Éppen ezért nagy hiányossága ennek a törvényjavaslatnak, hogy nem intézkedik határozottan és világosan arról, hogy ezek a földek mikor, milyen formában, kiknek a kezére kerülnek majd. Én meg tudom érteni azokat az aggodalmakat, amelyeket igen sokan a termelés kérdésével kapcsolatban táplálnak akkor, amikor a földegységek feldarabolása kerül szóba. Hosszú idő kell azonban még ahhoz, míg nyugodtan azt mondhatjuk. hog> a termelés kérdése most már másodrendű tényező lett ebben az országban, hosszú évekig tart még az az állapot, amíg számon kell tartanunk minden búzaszemet és min dien szem krumplit, tehát akkor hosszú ideig kell még nekünk a termelés rendijének megbolygatásától való félelemben ezt a kérdést megoldatlanul hagyni. Ne feledjük el, hogy a magyar paraszttársadalom éppen úgy törekszik a termelés fokozására, mint bárki más. Hála Istennek, most már nem győzik olyan ütemberí szaporítani a mezőgazdasági szakiskolákat, hogy azok be ne népesedjenek a szakkultúrában haladni, kívánó fiatal kisgazdlaifjakkal. Ez a körülmény azt mutatja, a paraszttársadalom törekszik arra, hogy minél többet tudjon termelni, minél jobban meg tudja művelni a földet. A földínívestársadalomnak ez a törekvése és az a józan belátása, hogy mindent el kell követnie neki is, a saját érdekeitől függetlenül is, a termelés fokozása érdekében, bizonyos mértékig csökkentheti azt az aggodalmat, amelyet a termelés rendjének veszélyeztetése iránt táplálnak akkor, amikor megoldatlanul hagyják ennek a javaslatnak legfontosabb kérdését. Azáltal, hogy jónéhány százezer holdnyi zsidóbirtok a kisemberek kezébe vagy az arra érdemes emberek kezébe kerülne, a termeié» rendje, folytonossága most, a legközelebbi időkben még közelről sem szenvedne olyan hátrányt, mint amilyen hátrányt szenved az egész mezőgazdaság akkor, amikor az egyik évről a másikra rossz esztendő van. A rossz időjárás tízszer, százszor annyi kárt tehet a termelés rendjében és biztonságában,* mint amennyit ilyen intézkedés tenne, ha r közmegelégedésre és megnyugvásra elintéznék ennek a törvényjavaslatnak azt a nagy kérdését is, hogy kié legyen a föld. Padányi Gulyás Jenő igen t. képviselőtársam szintén feszegette ezt a kérdést és a maga részéről gondolatokat vetett fel, hogy ez is megérdemli, az is megérdemli, hogy a zsidóktól elvett földből részesüljön. Nagyon kidomborította — és úgy is értettem a beszédét —, hogy elsősorban annak a nemességnek van erre igénye, amelynek kezéből az idők folyamán ezek a földek átcsúsztak zsidók kezébe. Egy pillanatig sem tagadom azt, hogy annak, aki a földet meg akarja művelni, aki