Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

Az - országgyűlés — a még folyamatban lévő erdősítési költségeket is figyelembe véve — túlmagas lenne a megváltási ár, annál is inkább, mert az újonnan erdősített területek 20—30 éven át semmi hasznot nem hoznak a tulajdonosnak, sőt ellenkezőleg, a szükséges pótlásokkal és az adókkal együtt még tetemes kiadással járnak. Véleményem szerint ezt a lehetőséget azzal a módosítással lehetne kiküszöbölni, ha a negyvenszeres szorzószám csak az 5 koronás kataszteri tiszta jövedelemig volna alkalmazandó és azokat a területeket, amelyeknek kataszteri tiszta jövedelme 5 koronánál magasabb, úgy kellene elbírálni, mint az 5 koronás kataszteri tiszta jövedelemmel bíró területeket. T. Ház! Rá kell mutatnom méer a 13. §-ban foglaltakra, amelyeket az erdőgazdasági és fakitermelési problémákban kevésbbé járatos igen t. képviselőtársaim közül egyesek félreértettek. Az említett bekezdés ugyanis szószerint azt mondja (olvassa): »Fának és egyéb erdei terméknek kitermelési jogát zsidóra átruházni csak a föld mívelé sügyi miniszter engedélyével lehet«. Le kell itt szögeznem, hogy ez a rendelkezés az eddigi helyzettel szemben lényeges és a keresztény fakereskedelem szempontjából sorsdöntő fordulópontot jelent. (Űüy van!' a baloldalon.) Ezidőszerint ugyanis csak a tüzifakereskedők voltak kijelölve és csak a tüzifakereskedelemtől voltak eltiltva a zsidók, magával a fatermeléssel szabadon és minden hatósági korlátozás nélkül foglalkozhattak és foglalkoznak ma is. Kárpátalján és Erdélyben úgyszólván egyeduralkodók voltak ezen a téren és ezért a kijelölt keresztény tüzifakereskedők csak zsidó fatermelőktől és az ő ügynökeik útján jutottak fához. Magam is kénytelen vagyok elismerni, hogv ezt a kérdést nem volt könnyű rendezni, mert a fatermeléshez szükséges igen tekintélyes tőke sokszor, sőt legtöbb esetben nem állt rendelkezésére a keresztény fakereskedelemnek, ezért a termelés biztosítása érdekében bizonyos mértékben _ szükség volt a régi zsidó fakereskedőkre. Örömmel kell azonban megállapítanom, hogy a kevés régi keresztény cég mellé elég szép számmal sorakoztak fel azok az új keresztény cégek, amelyek mind tőke, mind szaktudás tekintetében el fogják tudni végezni azt a feladatot, amelyet ez a törvényjavaslat rájuk ró. Ismerve a földmívelésügyi miniszter úrnak, valamint az erdészeti osztálynak intencióját, nem fér kétség ahhoz, hogy a javaslatban biztosított jogával a miniszter úr csak szükség esetén és akkor fog élni, ha keresztény vállalkozó nem akad és a termelés folytonosságát veszélyeztetve látja. Végül legyen szabad még arra a sokat vitatott kérdésre kitérnem, hogy az igényibevett ingatlanok miképpen legyenek felhasználva és kinek a tulajdonába jussanak. Én nem osztozom azok véleményében, akik ezt a kérdést a javaslat homlokterébe állítják, mert véleményem szerint a legfontosabb az, hogy ebből a javaslatból minél hamarabb törvény legyen és ez a törvény minél hamarabb végre legyen hajtva. Hogy mégis foglalkozom ezzel a kérdéssel, teszem ezt azért, hogy véleményemet általánosságban szögezzem le és ez a vélemény abból áll, hogy a mezőgazdasági ingatlanokat elsősorban a magyar föld népének kell juttatni és ott, ahol megfelelő épületek vannak, középbirtokokat kell létesíteni, amelyeket elsősorban vitézeknek és olyanoknak kell juttatni, akik a régebbi és hasonló vonatkozású törvényekben körülírt iskolai végzettséggel bírnak vagy akik gyakorlati úton megszerezték azo263. ülése 19 U2június 9-én, kedden. 445 kát az ismereteket, amelyek egy ilyen középbirtok vezetéséhez szükségesek. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a középbirtokok alapításánál azokról sem, akiket a megszálló hatalmak birtokuktól megfosztottak és földönfutókká tettek. Az erdőgazdasági ingatlanok kérdése már nagyobb nehézségbe ütközik és nagyobb körültekintést igényel. A magam részéről is helyesnek tartom, ha elsősorban a törvényben felsorolt intézmények részesülnek juttatásban és megértem a javaslatnak azt az intencióját, amely a közérdekre való hivatkozással a földmívelésügyi miniszter úrnak módot ad arra, hogy egyes személyeknek és intézményeknek juttasson ezekből az ingatlanokból. Ismerve ezeket az intenciókat, erről a helyről is felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a bankok és a nyugdíjpénztárak részéről máris valóságos versenyfutás indult meg az erdlőbirtokok megszerzésére _és r ezért nyomatékkal kérem a földmívelésügyi miniszter urat arra, hogy a végrehajtás során gondoljon a Dunántúl és az Alföldön elsősorban azokra a közbirtokosságokra és községekre, amelyeknek nincsen erdejük (Helyeslés jobb felől.), az ország többi részén pedig használja fel ezeket a birtokokat nemzeti szempontból kívánatos telepítési célokra. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ugyanakkor fel szeretném hívni a földmívelésügyi miniszter iVr figyelmét arra, hogy miként a mezőgazdasági ingatlanoknál a gazdatisztek is nagyon helyesen előnyben részesültek, találjon a végrehajtás során módot arra, hogy az arra alkalmas és érdemes erdőmérnökök is részesülhessenek azokból a birtokokból, amelyek a szívükhöz nőtték és amelyeknek fenntartása és gondos kezelése az ő kezükben, a legjobban van biztosítva. T. Ház! Az előző földbirtokpolitikai törvények végrehajtásában gyakran volt alkalmam hivatalos minőségben résztvenni és ezért teljesen tisztában vagyok mindazokkal a nehézségekkel, amelyek majd ennek a törvénynek végrehajtása során jelentkeznek és amelyek ennek a törvénynek végrehajtását késleltetik, de éppen ezért nem győzöm eléggé hangsúlyozni és megkérni a miniszter urat arra, hogy kapcsolja ki a végrehajtásból a közismert bürokráciát és juttassa minél hamarabb a juttatásban részesülők tulajdonába azokat a területeket, amelyeket majd ennek a törvénynek alapján igénybe fognak venni. Ezt különösen a termelés érdekében kérem, mert én a termelést csak ott látom veszélyeztetve, ahol az eljárás sokáig, néha évekig elhúzódik és az ebből előálló bizonytalanság következtében sem a megváltást szenvedők, sem az igénylők nem művelik a földet azzal a gondossággal, amellyel megművelnék akkor, ha ez a föld már saját tulajdonukat képezné. T. Ház! Az erdőkre vonatkozóan éppen azért, hogy a törvény gyors végrehajtását megkönnyítsük, az volna még az indítványom, hogy az erdők igénybevételét és juttatását méltóztassék az erdészeti osztályra bízni. Hangsúlyozom, teljes bizalommal vagyok és a legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznom a telepítési osztály eddigi működéséről (Meskó Zoltán: Éljen Vass Elek!) és meg; vagyok győződve arról, hogy ezután a törvényjavaslat törvénnyé válása által rá háramló feladatpkat ugyanazzal a lelkiismeretességgel fogja végrehajtani és ugyanazzal az