Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

44.4. Az országgyűlés képviselőházának Bankról nem tudják megállapítani! Pedig zsidó, biztos!) Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ha — mint reméljük — nemsokára jön a részvényjog reformja, akkor méltóztassék, majd ezt a törvényt annakidején úgy kiegészíteni, hogy a zsidó részvényesek a kezükben levő részvényeket tartoznak bizo­nyos időn belül a keresztény társtulajdonosok­nak átengedni, amennyiben pedig ezek nem akarják vagy nem tudják átvenni, akkor más keresztényeknek eladni. (Horváth Ferenc: Nagyon helyes!) T. Ház! Foglalkoznom kell még a 4. §-ban foglaltakkal, amelyek a kivételeket tárgyalják és a legtöbb vitára adtak alkalmat. (Rajniss Ferenc: Halljuk! Halljuk!) Teljesen egyet­értek a javaslattal abban, hogy azoknak, akik az előző világháborúban különös hőstettekkel szolgálták a hazát és akik megszerezték a vaskorona,rendet, egy arany vagy két nagy ezüst vitézségi /érmet, vagy 75%-os hadi­rokkantakká váltak, száz katasztrális hold földet birtokukban kell hagyni, sőt hajlandó lennék ezt a kedvezményt azokra is kiterjesz­teni, akik 50% -os hadirokkantak és egy nagy vitézségi érmük van. Bár számszerű adatok nem állnak rendelkezésemre, meg vagyok győződve arról, hogy ezeknek száma olyan minimális, hogy alig lesz számottevő a gya- , korlatban az a földmennyiség, amely ezen a réven mentesülni fog. Bizonyos aggályokat kell azonban kifejez­nem ennek a bekezdésnek ama rendelkezésiével szemben, amely ugyanilyen kivételezésben részesíti azokat, akik az ellenforradalmi moz­galmakban részt vettek. (Rajniss Ferenc: A gazdag zsidó miért legyer bolsevista?) Félő, hogy ez a rendelkezés nagyon sok nehézséget fog okozni a végrehajtás során, és igen sok kivitelre fog alkalmat adni, mert bár ellen­forradalmár zsidó nem igen volt, (Rassay Károly: Hányat felakasztottak!) mégis a leg­több zsidó fel van szerelve sokszor egészen jó helyekről származó igazolványokkal. (Rajniss Ferenc: Ügy van! Sajnos!) Arra ké­rem ezért.. a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy ezeket az igazo­lásokat egy tárgyilagos és független fórum bírálja felül és a végrehajtás során csak azok részesüljenek ebben a kivételezésben, akiknek igazolását ez a bizottság .felülvizsgálta lés akikről minden kétséget kizárólag megállapí­totta, hogy valóban életüket kockáztatták az ellenforradalom alatt. (Helyeslés.) Mivel tudomásom szerint a t. Ház túl­nyomó többsége osztozik ebben az aggályom­ban, meg vagyok győződve arról, hogy a föld­mívelésügyi miniszter úr vagy a végrehajtás során vagy pedig a javaslat módosításával módot fog találni arra, hogy ezeket az aggá­lyokat megnyugtató módon eloszlassa. Ezek után legyen szabad áttérnem a tör­vényjavaslattal kapcsolatos erdőgazdasági pro­blémákra, amelyekkel előttem felszólalt t. kép­viselőtársaim nemigen foglalkoztak vagy csak futólag érintették. Előre kell bocsátanom, hogy a javaslatnak ezt a részét különösen azért tartom igen fontosnak, mert <az úrbéri rendezés óta a magyar törvényhozásban ez az első javaslat, amely az erdőingatlanhoz is hozzányúlt. "Magam is azt az elvet vallom, hogy az erdőingatlan többek között abban is különbözik a mezőgazdasági ingatlantól, hogy amíg az utóbbi kategóriában a kisebb kiter­jedésű birtokokon is lehet mintaszerűen gaz­dálkodni, addig racionális és rentábilis erdő­263v ülése 1952 június 9-én, kedden, gazdálkodást csak nagyobb kiterjedésű terűié­ten lehet folytatni. Ez volt az oka annak, hogy eddigi földbirtokpolitikai törvényeink az erdő­gazdaságot nem érintették, mert valamennyi ilyen vonatkozású törvényünk a nagybirtok­nak csak bizonyos részét? bizonyos százalékát vette igénybe, és ha ugyanilyen hányadot vet­tek volna igénybe az erdőgazdaságokból is, ez az igénybevétel az erdőgazdasági egységek megbontásához és elaprózásához vezetett volna, ami sok esetben az üzem folytonosságát és az állandó hozam veszélyeztetését vonta volna maga után. Ennek a javaslatnak végrehajtása ezt a veszélyt kiküszöböli azzal, hogy nem részlegesen veszi birtokba az erdőtulajdont, hanem teljes egészében, úgyhogy az erdőbir­tok csonkítatlanul és zökkenő nélkül jut az új tulajdonos birtokába*. Az erdőgazdasági ingatlanok megváltási módjára nézve egyes felszólaló képviselőtár­saim kifogásolták, hogy a mezőgazdasági in­gatlanoktól dtérőleg a javaslat az erdőgazda­sági ingatlanok megváltási árát nem a hatasz­teri tiszta jövedelem többszörösében álla­pítja meg, hanem becslőbizottságokra bízza és attól tartanak, hogy ezek a becslő bizottságok nem fognak pártatlanul eljárni; ezért azt kí­vánnák, hogy az erdőbirtok megváltási árát is kataszteri tiszta jövedelem többszörösében ál­lapítsák meg. Űgy emlékszem, Tatár Imre képviselőtársunk tette ezt az indítványt. Rá kell mutatnom arra, hogy ezt az indít­ványt a gyakorlatban végrehajtani nem lehet, mert az erdő értékét nem a talaj értéke sze­rint állapítják meg, hanem értékelés szem­pontjából elsősorban a rajta levő faállomány jön tekintetbe, márpedig a fallomány nincs semmi összefüggésben a kataszteri tiszta jövedelemmel, ezért ezt nem lehet alapul venni. Minthogy pedig a zsidó erdőbirtokosok általában az "erdőt is üzletnek tekintették, és igyekeztek a birtokukban levő' erdők faállo­mányát minél jobban kiirtani, sajnos, a leg­több zsidóbirtok csak letarolt és újríaerdősi­tési kötelezettséggel terhelt talajból áll, amely­nek értéke egy fix szorzószám esetén sokszor lényegesen meghaladná a becslési, vagyis a tulajdonképpeni értéket. Ezért a magam részé­ről a becslőbizottság bekapcsolódását igen szerencsés megoldásnak tartom és különös megnyugvásomra szolgál az, hogy ennek a beoslőbizottságnak mind a három tagja okle­veles erdőmérnök-szakember, akik tárgyilago­san, de mindig önzetlenül és a nemzeti szem­pontok figyelembevételével fogják a. rájukbí­zott feladatokat elvégezni. AB Alföld fásításáról szóló 1923:XIX. te. alapján telepített erdőknél a megváltási összeg megállapítását a javaslat nem becslőbizott­ságra bízza, hanem ezeknél a területeknél már a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresé­ben állapítja meg az értéket. Sajnos, nem állanak pontos adatok rendelkezésemre arról, hogy ezeknek a területeknek mennyi a katasz­teri tiszta jövedelme. Feltételezhető azonban» hogy a 2 aranykoronát nem haladja meg, mi­után leginkább silány, homokos és kevésbbé értékes talajokat jelöltek ki erdősítésre, úgy­hogy abban az esetben, ha a kataszteri tiszta jövedelem a 2 korona kataszteri tiszta jöve­delmet nem haladja meg, a negyvenszeres szorzószámot a magam részéről megfelelőnek tartom. T. Ház! Előfordulhat azonban az aa eset, hogy a kataszteri tiszta jövedelem egyik­másik ilyen birtoktestnél több mint 2 korona, sőt ennél lényegesen magasabb, amely esetbén

Next

/
Oldalképek
Tartalom