Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

442 'Az országgyűlés képviselőházának Magyarországon a haza szolgálatában szerzett érdemeimért és azért, mert jó magyar ember, jó magyar katona voltam, sok gyermekem van. kapok 15—20 vagy 30 hold földet. Annak a hadiárvának, hadiözvegynek tíudnita kellene, hogy a haza nem feledkezik meg róla. Nem akarok kitérni azokra az özvegyi nyugdíjakra, amelyeket a hősi halált haltak özvegyei és árvái kapnak. Tudnia kellene annak az itthon élő magyar parasztnak* hogy itt a község határában ennyit és ennyit kap. Pia ezt tudná, akkor szorgalmasan, (becsületesen dolgozna. A zsidótól azonnali hatállyal átvett föld ügyeit az a keresztény jószágkormányzó, vagy gazda­sági akadémiát végzett, vagy megfelelő szak­ismeretekkel rendelkező gazda ember szövet kezeti alapon úgy tudná vezetni, hogy abból a földből nem kevesebb, hanem több jönne ki. Mert ha a paraszt tudja, hogy övé a haszon, és ő abból családját fel tudja emelni, akkor kétszeresen beleadja minden erejét, hogy ab­ból a földből minél többet hozzon ki. T. Ház! Ezzel kapcsolatban önkénytelenül félvetődik az a kérdés, hogy mi történik azok­ban a falvakban és azokon a vidékeken, ahol nincs zsidóbirtok. Kétségtelen — és ezt látjuk a nagy miniszterelnöki Ígéretekből és a m föld­művelésügyi miniszter 'úr Ígéretéből is — hogy ezt a kérdést meg akarják oldani. Fel­tétlenül számítanunk kell az egyházakra, fői­nemességünkre és nagybirtokosainkra, hogy azokban a falvakban, ahol nincs zsidóbirtok, ott önként fel fogják ajánlani a magyar föld­reform, a magyar parasztok földhöz juttatása céljára földjeiknek legalább egy tekintélyes részét. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ne^ le­gyen olyan optimista!) Ezeknek az egyházi és nagybirtokos-földeknek a vételárát kötvények­kel lehetne kifizetni és ezekkel a kötvényekkel meg lehetne vásárolni a zsidók bányáit, nagy ipartelepeit, házait. Nem tudom» vájjon nem csinálnának-e jobb üzletet egyházaink és nagybirtokosaink, mint a sok intéző által elke­zelt nagybirtokokkal. (Derültség a szélsőbal­oldalon^) Ha elővesszük a nagy dominiumok­nak és nagy egyházi birtokok alapító-leveleit és megnézzük azokat a kötelezettségeket, ame­lyeket királyaink rájuk róttak a tanítás, a bíráskodás, a katonaállítás terén, akkor azt látjuk, hogy ezeknek nagyrésze már mind megszűnt. (Rajniss Ferenc: Csak a jövedelem maradt meg!) Nem tudom, mi lenne, ha ma azt mondaná az államhatalom a nagybirto­kosnak, hogy tessék felállítani egy nehéz­bombázó századot sok millió pengős költség­gel. (Rajniss Ferenc: Esterházy-századot! — vitéz Lipcsey Márton: Ilyen már volt!) Igen. volt a múltban és ha most ezt megtenné az államhatalom, akkor jogosan tenné meg és nem is lehetne ezt bolsevizmusnak nevezni, hiszen csak az alapítólevelekben lefektetett jo­gait érvényesítené. (Rajniss Ferenc: Ester­házy-bombázók! Nagyon szép lenne! — Derült­ség.) Ezzel szemben ilyenirányú megmozdu­lást, elgondolást nem látunk. A legutóbbi napokban Pápa városában voltam. Pápán hadikórház számára, lefoglalták az öreg református kollégiumot, nevelőintéze­tet, ugyanakkor viszont Pápa város szívé­ben ott áll egy 80 szobás kastély, amely egy 15 vagy 20 katasztrális holdas bekerített ős-park­ban fekszik. Ennek a kastélynak már hosszú­hosszú évtizedek óta nincs lakója, s a kastély tulajdonosának még sok más városban és he­lyen vaunak kastélyai. Az ember azt várná, 268. ülése 191*2 június 9-én, kedden, hogy ezeket önként felajánlják hadikórház céljára, hogy ne kelljen az iskolát igénybe­venni. (Rajniss Ferenc: Esterházy-ejtőernyő­sök! Milyen „szép lenne! -- Derültség.) Meg vagyok győződve arról, hogy egyházi nagy­jaink és főnemeseink rövid időn belül mérle­gelés tárgyává fogják tenni ezt a kérdést és önként fognak a magyar földkérdés, a magyar paraszt-kérdés megoldása érdekében ilyen ajánlatokkal jelentkezni. (Szöllősi Jenő: Már elég régen mérlegelik!) Egy bizonyos: az ígéretekből már elég volt. A magyar katonák sok ígéretet kaptak a leg­utóbbi háborúban is, de csalódtak és nagyon szomorú lenne, ha a mostani miniszterelnöJd ígéretekben újból csalódnának, (Rajniss Fe­renc: Pallavicini aknakutató! Ez is jó volna! — Derültség.) annál is inkább, mert ebben a nagy harcban, amely ma Európa csataterein folyik, a bolsevizmus és a zsidóság minden erő­vel izgat a pusztításra, a rombolásra, a sza­boitázsra és az ország forradalmasítására,. A közellátási viszonyok kedvezőtlenek, az élelme­zés, a ruha, a cipő ezek a fontosabb cikkek súlyos problémát jelentenek a magyar élet­ben a magyar parasztnak, úgyhogy le kell vennünk a kalapot az előtt a magyar anya előtt, aki ilyen nehéz viszonyok között 8—10 gyermekét fel tudja nevelni. Az 1848 : VIII. te. az úgynevezett úrbéri törvény végrehajtásá­val, a jobbágyok felszabadulásával kapcsolat­ban azt tanultuk az iskolában, hogy olyan hű­ségesek voltak a magyar jobbágyok, hogy a szabad költözködés jogával nem éltek. Hát ugyanez lesz e törvényjavaslattal kapcsolat­ban is, mert azt mondják majd, hogy nem volt jelentkező a felszabadult magyar föld igénybevételére. Be ha nem lesz jelentkező, legfeljebb azért nem lesz, mert ennek a tör­vényjavaslatnak gazdasági megalapozottsága nincs meg és — mert — mint most már ismé­telten hallottam itt és a 36-tagú országos bi­zottságban is a földmívelésügyi miniszter úr kijelentését, — hogy a házhelyhez juttatási ak­ciót forszírozza és segíti elő — azért nem lesz jelentkező esetleg a magyar földre sem, mert például, a sárbogárdi főszolgabíró 1942 már­cius hó 7-én kelt 1242/1942. közigazgatási szám alatt egy 68 éves magyar parasztot, idősb Czeiner János napszámos*, azért, mert a ház­helyakeióra, felhívta a község: lakóinak a fi­gyelmét, mert 1942 márciusában még nem tud­tak arról, a házhelyakeióra rászoruló nincste­lenek és azért, mert aláírásokat gyűjtött, a főszolgabíró megbotránkozott, izgatásnak mi­nősítette és internálását rendelte el. (felkiál­tások a szélsőbaloldalon: így néz eis ki a gya­korlatban! — vitéz Lipcsey Márton: Jó volna Gyomára menniÖk, ott majd megmondanák a véleményükei — Taufi'er Gábor: Szóval izga­tás a törvény végrehajtása. — Elnök csenget.) Nem nagyon , bízhatunk teh H abban, hogy azok a szép ígéretek, amelyek itt a törvény­javaslatban foglaltatnak, meg is valósulnak. A képviselőház 1942 május 29-i, pénteki ülésén a zsidó-javaslat tárgyalásakor gróf Apponyi képviselő úr felszólalása alatt Ru­pert képviselőtársunk azt mondotta, Rap­csányi képviselő úr felé fordulva: Vannak olyan magyarék a zsidók, mint önök! Erre a kijelentésre Rupert képviselő úr kijelentésé­nek súlyát lemérve, ki kell jelentenem, hogy mi nemzeti szocialisták és tömegeink elsősor ban magyarok vagyunk és tiltakozunk az el­len, hogy éppen arról az oldalról ilyen gya­núsítások forduljanak elő, ahol pedig tudniok

Next

/
Oldalképek
Tartalom