Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-263
440 Az országgyűlés képviselőházának kézen, idegen kézen meghagyni, meghagyni azoknak kezén, akiknek a fajtája ennyit ártott nekünk. Mert, t Ház, ezen most már nem lehet vitatkozni, hogy faj-e vagy felekezet-e a zsidó. A zsidó faj, ezt mindig állítottuk, s most már a törvény is elismeri. Nem szabad tehát ezeknek a kezén meghagyni ezt a lehetőséget még akkor sem, ha látszólag a haza, a nemzet érdekében érdemeket szereztek volna. Lehetnek egyes emberek, t. Ház, akiknek szerencséjük volt. egy ilyen nagy kérdés megoldásánál azonban, mint amilyen a magyar fajvédelmi kérdés keretében a zsidókérdés megoldása lesz, nem lehet mésr egy bizonyos kis százalékokat sem kivételezni. Itt egy embernek az összességiéirt kell szenvednie, épúgy, mint ahogyan Magyarország Csonka-Magyarország lett és a szegény magyaroknak kellett szenvedniök a régi idők bűneiért és a zsidók árulásáért. T. Ház ! Ez esetben a zsidóknak, azoknak is, 'akiket a ^törvényjavaslat (kivételezni akar, éppúgy szenvedniök kell az egyetemes zsidóságnak Európa és Magyarország, a magyar fajta ellen elkövetett évezredes' bűneiért, mert az előzőkben felsorakoztattam, hogy hányszor kaptak alkalmat a megtérésre, hányszor fosztották meg őket a jogoktól és újból visszaadták nekik, végeredményben tehát beigazolták, hogy államalkotásra képtelen elemek, olyanok, akik jót nem tudnak tenni, csak kiuzsorázni és csak azt tudják kivenni mindenből, ami a saját céljaikra hasznos. A zsidósággal, a zsidó fajjal ennyi baj volt. Ezzel szemben a többi népcsoportokkal a szentistváni nagy magyar birodalomban alig volt baj, ezek velünk együtt harcoltak és éreztek. Ezek a szabad- | sághareból nem csináltak üzletet. Egyetlen j ellenvetést lehetne tenni talán a román és a horvát-szerb kérdésben. A románoknak és a rácoknak vagy horvátoknak a magyarság ellen való fellazítását nem a kis rácok, nem a kis románok csinálták, hanem igenis a bécsi kamarilla, az a cseh, lengyel és idegen elemekből álló udvari klikk, amelynek egyetlen célja az volt, hogy Magyarországot és a magyar faj erejét tönkretegye. Ezzel szemben a zsidóság, amint az események igazolták, hoszszú bűnlajstromot állított össze a maga számára a történelem folyamán. Mindjárt a törvényjavaslat általános rendelkezései közben azt látjuk, hogy az 1. § a törvény hatályát a kereskedelmi társaságokra és egyesületekre is kiterjeszti akkor, ha a társasági tőke többsége zsidók tulajdonában van, vagy ha a kereskedelmi társaság, egyesület és egyéb jogi személy vagyonából nagyobb részben zsidó vagy izraelita jellegű intézmények részesülnek. T. Ház! Ezzel a rendelkezéssel nem tudok egyetérteni, mert lehetetlen, hogy csak akkor terjedjen ki a törvény hatóereje ezekre a jogi személyekre, ha nagyobb részben zsidó érdekeltség van bennük. Igenis, minden ilyen vállalatnál, akár mezőgazdasági, akár kereskedelmi vállalatról van szó, konkrété el lehet határolni azt a területet, azt a méretet, azt a nagyságot, amennyi zsidókkal áll kapcsolatban és azt, ami a magyarsággal áll kapcsolatban. Azt a részt, amely a zsidók : kai áll vonatkozásban, igenis le kell foglalni és a magyar nemzeti célokra kell beállítani. Itt vannak a kivételezések is. Legfeljebb száz katasztrális hold mező- vagy erdőgazdasági ingatlant és 600 négyszögöl házhelynek alkalmas telket engedélyez a javaslat azoknak a zsidóknak, akik az 1914—18-as világháborúban 263. ülése 19%2 június 9-én, kedden, vaskoronar endet, arany vitézségi érmet, vagy más hasonló kitüntetéseket szereztek, vagy • hetvenötszázalékos hadirokkantak lettek. T. Ház! Én elismerem mindenkinek érdemeit, a bevezetőben azonban azt mondottam és ezt a miniszter úr maga is elismerte, hogy ez a törvényjavaslat fajvédelmi javaslat. Kívánatos tehát, hogyha egy zsidó a harctéren kitüntetést is kapott vagy megrokkant, még akkor se tarthasson meg földet a kezében, mert akié a föld, azé az ország. Ha a miniszter úr, illetőleg a kormány ezeket a zsidókat jutalmazni óhajtja, jutalmazza másképpen, részesülhetnek ezek egyéb előnyben is, a zsidókérdés azonr ban európai kérdés és ennek keretében azt, akár tetszik, akár nem, nálunk is meg kell oldani. Ezek a zsidók azután ennél a megoldásnál bizonyos kedvezményeket kaphatnak. Ez ellen nem emelek vétót, ezek a kivételezések azonban mind egészségtelen és beteg dolgok. Ha ugyanis egy kivételt csinálunk, akkor jön utána a második, harmadik és a századik kivétel. A3. §. 9-ik bekezdésében arról van szó, hogyha iaa átengedésre kötelezés alá eső személy külföldi állampolgár, vagy külföldön székhellyel bíró jogi személy, a földmívelésügyi miniszter a jelen törvényen alapuló átengedésre kötelezés tárgyában a külügyminiszterrel egyetértve határoz* T. Ház! Nagyon sok olyan zsidó asszonyról tudunk, aki Londonba vagy valamelyik angliai kórházba vagy szanatóriumba ment ki megszülni gyermekét azért, mert akkor a gyermek angol állampolgárságot nyert. Nagyon szerettem volna, ha a földmívelésügyi miniszter úr etekintetben is részletesen kitért volna arra, hogy vájjon a 9. §-nak ez a. bekezdése vonatkozik-e ezekre a tulajonképpen magyarországi származású személyekre, akik el akarván nyerni az angol állampolgárságot, kimentek Angliába, ott megszülték gyermeküket s azt angol állampolgárrá tették. Ha magyar fajvédelemről van szó, nekünk nem imponál az, hogy valaki angol, amerikai vagy akármilyen állampolgár, nekünk .egy imponál : a magyar paraszt és magyar fajtánk. T. Ház! Ami az átengedésre kötelezés esetében járó térítést illeti, ami a javaslat 5. §-ának negyedik bekezdésében van lefektetve, nagyon szeretnénk, ha azt látnánk, hogy az adókulcsot teljes mértékben alapul venné a javaslat. Emlékezem rá. hogy annakidején a mezőgazdasági szeszgyárak és üzemek megváltása alkalmával az adókulcsot vették alapul és hála Istennek, a pénzügyiminisztérium e bölcs intézkedése folytán a magyar állam igen olcsón jutott a megváltásra kerülő mezőgazdasági szeszgyári üzemekhez. Ha e javaslatban is ezt az eljárást, ezt a módozatot követnénk, akkor, azt hiszem,'itt is olcsóbban lehetne hozzájutni a zsidó földhöz. A megváltást illetően nem mindegy ugyanis, hogy milyen árat kell visszafizetnie majd annak a szegény magyar parasztnak. Ha meggondoljuk még azt is, hogy ezek a zsidó földbirtoktulajdonosok sok esetben árverésen, sőt legtöbbször árverésen potom pénzért vették meg azt a kis földet, vagy ugyancsak kényszerhelyzetben, de nem árverésen, potom pénzért jutottak hozzá bizonyos kisebb-nagyobb parasztbirtokocskához, egy holdtól kezdve 10 holdig vagy 100 holdig vagy főúri magyar nemes birtokokhoz, akkor nem mindegy, hogy milyen alapon fizeti meg a földet az a magyar paraszt, aki azt megkapja. Meg kellene vizsgálni — és meg
