Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

Az országgyűlés képviselőházának lenében ingatlanokat zálogoltak, amely ingatlanokra annakidején az volt a törvényes rendelkezés, hogy ki nem váltás esetén, ha a határidő lejárt, nem nemeséknél azonnal átszáll a föld a kölcsönadó zsidó tulajdonába, nemes embereknél pedig egy esztendő lejárta után. Mátyás király, látva a magyarság eladóBodását, amit éppen ezek a kedvezményes törvényes intézkedések idéztek elő, 1475-ben, hogy a^ nemesség és a parasztság további eladósodásának gátat vessen, megtiltotta nemesi földeknek és paraszti földeiknek zsidóknál való elzálogosítását, a zsidóknak pedig megtiltotta, hogy nemesi vagy paraszti földekre zálogkölcsönt adhassanak. A rendelet azt mondja, hogy amennyiben" zsidó ezzel a tilalommal mégis visszaél, elveszti a kölcsönadott összeg visszaszerzésére való jogát. 1526-ban a mohácsi vész egész Magyarországra súlyos és tragikus időket* másfél évszázados töröik megszállást hozott. Ezekben az időkben a zsidóknak is rosszabb lett a sorsuk» kénytelenek voltak elmenni a városokból és falvakon és nemesi, főúri birtokokon húzódtak meg, ahol természetesem kifejthették üzleti tevékenységüket. Már 1578-ban, tehát alig 52 essstenidő után kétszeres adót vetettek ki a zsidókra csak azért, hogy minél előbb kivándoroljanak, tehát, úgy látszik, hogy megint viszszaéltek a vendégjoggal. A magyar ember mindig igen hiszékeny volt. 1692-ben több mint száz esztendő után — gróf Batthyány Ádám nagyobb iföldbirtoká;t adta bérbe zsidó bérlőnek. 1783. március 31-én II. József császár egyéb könnyítéseket engedélyezett a zsidóság számára és egyben rendeletet adott ki, amely szerint megengedte, hogy zsidók parasztbirtokot, paraszt földtulajdont bérelhetnek, ha azt önmaguk művelik meg. II, József császár az 1790:XXXVIII. tc.-hen elrendeli, hogy a zsidók mindaddig, amíg kiváltságaikat a törvényhozás le nem tárgyalja, meghagyandók az 1790. január elsejei helyzetben. Ettől az időtől kezdve azután tételes törvényeink segítségével vált a zsidók részére lehetővé a föld vásárlása. II. Ferenc császár 1818-ban újból megtiltja, hogy a zsidók nemesi birtokot zálogba vagy haszonbérletbe vegyenek. Ugy látszik, időközben megint rosszul viselkedtek és szükség volt ezekre a tiltó rendelkezésekre. Sajnos, három év múlva, 1821-ben Ferenc császárnak ezt a rendeletét hatályon kívül helyezték és ettől kezdve a zsidók újból kezdtek földbirtokot bérbe venni. Tehették ezt annál is inkább, mert mint kereskedőemberek és az uzsorát a talmudi utasítások szerint kiválóan értő és gyakorló réteg, nagyszerűen értettek ehhez és a pénz náluk volt. Lehetett háború, lehetett árvíz, dögvész, a zsidónak pénze mindig volt. 1839-ben az országgyűlés, megengedte, hogy a zsidók nem nemesi jogokat élvezhessenek, majd az 1840:XXX. te. telekvásárlás engedélyezését tette lehetővé, a vásárlás tényét magát azonban a vármegyék és városok jóváhagyásától tette függővé. Az 1844. évi országgyűlés negyvenkét szavazattal tizenkét szavazat ellenében megengedte azt, hogy a zsidóknak nemesi birtokot bérheadjanak, majd huszonöt szóval huszonnégy ellenében újból megengedte a zsidóknak, hogy nemesi jószágokat zálogba vehessenek és ezekkel újhól üzérkedhessenek, Végül az 1867:XVII. te. meghozta a zsidók egyenjogúsítását. Ez a törvény a zsidóságnak korlátlan jogot adott a földbirtokingatlanoknak, bányáknak és egyéb ilyen életbevágóan fontos magyar értékeknek vásárlására, kisziKÉPVISELÖHAZI 2TAPLÔ XIII. 26S. ülése 19 Ut június 9-én, kedden. 439 polyázására és felhasználására. Ezzel a joggal a zsidóság természeteken bőségesen élt is, mert hiszen ha visszagondolunk az 1848—49-es szabadságharcra, azokra a nagy anyagi károsodásokra, veszteségekre, amelyekét a vagyonelkobozások és egyét» büntetések okoztak, hogy egyebet ne említsek, mint a Kossuthbankóknak a megseanmisítését, ellenérték nélkül való bevonását, akkor meg kell értenünk, hogy a magyarságnál pénz nem volt. A pénz újból, mint minden háború ideje alatt és háború után, csak a zsidóság kezében volt. 1867. után a Magyarországon megalakított szabadkőműves páholyok elindították az úgynevezett szabadelvű szellemet, amely aztán nagyban hozzájárult az úgynevezett szabadelvű gondolkodású emberek — ma ezeket az urakat diszgójoknak nevezzük — támogatásával ahhoz, hogy a zsidóság napról-napra mind jobban és jobban előtérbe tudjon jutni. A zsidóság zálogkölcsönt adott vagy személy szerint, vagy a bankok, ••' takarékpénztárak utján a főúri, főnemesi és magyar nemesi birtokokra, kölcsönöket-adott a magyar paraszti birtokokra és t. Ház, a nyolcvanas évek felé egy nagyszerű szellemi szabotázs előkészítése útján megindult a kivándorlásra való csáhítás. a propaganda. A fővárosi, de a vidéki lapokban is napnap után öles tudósítások jelezték, hogy Amerikában ez vagy amaz a kivándorolt milyen óriási vagyont szerzett^ rövid idő alatt és a magyar állam támogatásával egy kivándorlási társaság bonyolította le a nagyszerű üzletet. A zsidók a szerencsétlen kivándorlóktól sokszor kényszerárfolyamon is összevásárolták a földet, az ingóságot, az állatot és egyéb holmikat, közvetítették a hajójegyet, annak vásárlásán, 'beszerzésem is kerestek, majd segítségére voltak a kivándorló és Amerikába csak pár dollárral megérkező magyarnak a munkába váló elhelyezésében, itt is kerestek, de kerestek akkor is, amikor az a szegény szerencsétlen magyar Amerikából pár megtakarított dollárját haza akarta küldeni. T. Ház! Ezeket a kérdéseket mérlegeljük és szemünk elét varázsoljuk azt a körülbelül két millió magyart, akinek innen a magyar földről, amelyért magyar katonák, magyar parasztok véreztek jórészt, ki kellett vándorolnia, öt világrész különféle országaiba, főleg Eszakamerikába és Délamerikába. Ha látjuk azt a sok szerencsétlen egzisztenciát, akik Amerikába pár fillérrel a zsebükben érkezve meg, a legnagyobb küzdelmek és nehézségek között tudtak maguknak életlehetőséget biztosítani, ha szemünk előtt Iájuk azt a szellemi szahotázst, azt az erkölcsi züllesztést, amelyet a sajtó, az irodalom, a színház, a, művészet terén és más téren a zsidóság előidézett a világháború előtt, és a világháború alatt, ha a papírbakanosokra emlékezünk vissza, vagy ha visszaemlékezünk 1918 október 31-ére, majd Kun Béláék rémuralmára ás tudjuk, hogy ezt mind a zsidóság és a szabadkőmüvespáholyok csinálták a zsidóság parancsára, kívánságára, akkor vegyük mérlegelés alá, hogy vájjon helyes volt-e ebben a törvényjavaslatban a zsidóságnak bizonyos tekintetben még kedvezményeket is nyújtani. Mert t. Ház, a bevezetésben azt mondottam» hogy minden egyes négyzetcentiméter magyar földnek magyar kézbe való juttatása nemzetvédelem és fajvédelem. Éppen ezért gondolkoznunk kell azon, hogy szabad-e egyetlenegy négyzetcentiméternyi magyar földet is zsidó 72