Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-241
32 Az országgyűlés képviselőházának mék szolgálatában küzd 1 és szenved. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bravó!) Mi tudjuk azt hogy a trianoni gyászos időkből kivezető úton az egész nemzet szenvedett. Tudjuk azt, hogy a magyar államvezetés nyílegyenes vonala a magyar keresztény politikának tengelyében élő revízió gondolata; a Hiszekegy elmondása minden alkalommai, a tereinket díszítő szob*rok, ezek mind figyelmeztették a magyar nemzetet a feltámadás szükségességére, a feltámadás bekövetkezésére és mindezek indokolták azt, hogy miért történik valami és miért nem történik valami. A megszállt területek magyarsága, amelynek az élet öröm helyett ürmöt, keserűséget, csalódást juttatott osztályrészül mindennap, különös lelkivilágban élt. Görcsösen ragaszkodott mindahhoz, ami magyar, kereste az irodalomban, kereste a művészetben és minden magyar megnyilatkozásban a tökéletes magyart, az igazi magyar értéket s kialakult benne egy különös érzelmi ós lelkivilág, amelyet igazán talán csak azok tudnak megérteni, akik hasonló helyzetben voltak. Állítom azt, hogy amikor a szörnyű viszonyok közt az élet nagyon nehéz volt, midőn összeszorult a szívünk s könny szökött a szemünkbe, akkor menedéket kerestünk egy ábnándvilágban, elábrándoztunk arról, Istenem, hogyan is lesz az, amikor az első magyar honvéd a faluba lép, hogyan is lesz az, amikor azt megcsókoljuk és megöleljük, amikor a magyar zászlót kitűzhetjük és nemzeti imádságainkat elmondhatjuk, szabadon ós nyíltan. Ez az elábrándozás, az eibbe vetett hit akkora erőt adott, hogy minden szenvedést, minden megpróbáltatást hősiesen állottunk és hősiesen küzdöttünk. (Taps.) T. Ház! Tudom, és mindem magyar ember tudja, hogy a Délvidék felszabadításának műve politikai téren a Bárdossy miniszterelnök úr vezetése alatt álló kormánynak az érdeme volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a kosépen.) Nem akarok szakítani e Ház nemes tradíciójával akkor, midőn e kérdést felhozom, nem napipolitika ez, hanem a Ház nemes tradíciói előtt való meghajlás. Igenis, hálát és köszönetet igényel a magyar kormánynak az a becsületes magyar munkássága, amely a mi délvidéki politikai magyar küzdelmünknek meghozta a végleges gyümölcsét, magát a felszabadítást. (Taps a jobboldalon és a középen.) Hálánkon és köszönetünkön kívül hűségünket és bizalmunkat is ajándékozzuk a magyar miniszterelnök ő exeellenciája személyének^ a magyar királyi kormánynak és annak a politikai alakulatnak, amelyre támaszkodva elérte ezt az eredményes politikát, amelynek végeredményében a Délvidék felszabadítása volt az eredménye. (Taps a jobboldalon és a középen) Mi a Délvidék népének képviseletében jelentünk meg e Házban, képviselői ténykedésünkben, törvényhozói munkásságunkban azonban attól az elvtől fogunk vezettetni, hogy tisztában vagyunk azzal, hogv a magyar törvényhozás két Házának Ihatározata alapján kerültünk be e Házba. Képviselői vagyunk a délvidéki népnek ugyanakkor azonban munkásai ós szolgái az egész magyar' népnek és a magyar ügynek. (Taps.) Törvényhozói működésünkben nem a magyar széthúzásnak, hanem a magyar összetartásnak leszünk hirdetői. (Taps) Tudjuk jól, hogy a mai végtelenül komoly időkben, amikor ál] a harc a jövő ezeréves Magyarországáért, amelynek; alapjait most rakjuk le, vannak fontos kérdések, fontos érdekek» amelyek241. ülése 1942 február 9-én, hétfőn. nek szolgálata kell, hogy elsőrendű feladatunk legyen. Ezért mi, délvidéki képviselők valljuk, és hirdetjük azt az elvet, ihogy azok a feladatok, amelyek Délvidéken megoldásra várnak, olyan nagyok és olyan sürgősek, hogy azok megoldásához szükséges a magyar államhatalom teljes súlya és tekintélye, szükséges azonban hozzá a magyarság szervezetének együttműködése is, (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps jobbfelöl és középen.) A magyar nép szervezett ereje és a magyar államhatalom oldhatja meg azokat a kérdéseket, amelyek előttünk állanak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) A magyar politikának évezredes alapjai vannak, időtálló politikai tételei a szentistváni gondolatban vannak lefektetve. Mi magyarok tudjuk azt, hogy a szentistváni gondolat teszi lehetővé azt, ihogy a Duna medencéjében, a Kárpátok völgyében, e hazában a különböző népek egymás mellett testvéri együttműködésben élhetnek és fejlődhetnek, (Ügy van! Ügy van!) tudjuk azonban és hirdetjük azt is mi, akik kétévtizedes idegen rabság tapasztalatain okultunk, hogy a szentistváni gondolat jogokat és kötelességeket jelent; tudjuk azt, ^hogy az egyenlőségre, nemzeti nyelvének, kultúrájának megőrzésére csak az tarthat igényt, aki a magyar hazához hű, Magyarország törvényeit tiszteletben tartja és megbecsüli, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) aki a magyar nemzetet tiszteli és szereti, (Ügy van! Ügy van!) mert a magyar nemzet részéről csak az tarthat megbe^ osülésre, tiszteletre és szeretetre igényt, aki hasonló érzelmekkel viseltetik iránta. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps.) Ezen ünnepélyes alkalommal a Ház előtt kijelentjük és ünnepélyesen fogadjuk, hogy minden munkásságunkban szemünk előtt fognak lebegni azoknak a szenvedései, azoknak a várakozásai, akik a felszabadulás örömeit még nem élték át (éljenzés és taps.); ténykedésünkben a szentistváni birodalom újból való feltámasztása lesz az a zsinórmérték, amely* hez tartjuk magunkat. (Élénk éljenzés és taps.) Kötelességünk kijelenteni azoknak a délvidékieknek nevében, akik velünk együtt küzdöttek a kisebbségi harcot, akik velünk együtt várták és remélték a feltámadást, akik azonban ma még nem élték meg azt, bánsági magyar testvéreink és a töfobi még fel nem szabadult testvéreink nevében (Ügy van! Ü9y van! — Élénk helyeslés.), hogy törvényhozói ténykedésünkben arra fogunk törekedni, hogy mielőbb ők is megélhessék a feltámadást. Adja Isten, hogy ez mielőbb bekövetkezzék! (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps. — .4 szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Simon Ferenc képviselő úr. mint a számvizsgáló bizottság előadója, kíván jelentést tenni. Simon Ferenc: T. Képviselőház! Van szerencsém a képviselőház számvizsgáló bizottságának jelentését beterjeszteni a képviselőház 1941. évi január hó 1-től 1941. évi december hó végéig terjedő idlőre szóló számadásainak megvizsgálása tárgyában. Kérem a jelentés kinyo-•matását, szétosztását és annakidején napirendre tűzését.
