Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

430 Az országgyűlés képviselőházának van!) Az ilyen erkölcs képezhetett alapot egy évtizeddel ezelőtt, azonban ma már nem. Ha mi törvényt hozunk, akkor annak az erkölcsi alapját megvédjük, annak a törvénynek betűjét és szellemét is betartani kívánjuk és azt meg is indokoljuk. Azt, hogy a magántulajdonról Apponyi gróf t. képviselőtársamnak mi volt a véleménye és hogy ebben a tekintetben micsoda okfejtést adott itt elő, nem kívánom részletesen taglalni, csak megjegyzem, hogy történelmi szemlélete az én megítélésem szerint egy kicsit kurta, mert ha ez a történelemszemlélet a jogalkotásban egyedül a liberális kor jogalkotásaira tud visszanézni, úgy nekünk ez nem felel meg. És ezen a helyen a legteljesebb elismerésemet kell kifejeznem a törvényjavaslat indokolásával szemben, amely különösen ebben a tekintetben nagyon^ szép, mindnyájunk számára megnyugtató^ példaszerű és csak örülnünk kell, ha a törvénytárba ez az indokolás magával a törvénnyel együtt be fog kerülni. (Maróthy Károly: A kivételekre vonatkozó rész is szép?) Kevésbbé érdekes, ismétlem, Apponyi György gróf képviselőtársam errevonatkozó fejtegetése. Fontosabbnak tartom azt a már említettem, megjegyzését, amelyben azt mondja és itt olvasom a Naplóból (olvassa): »Ez a törvényjavaslat azonban, amely most előttünk fekszik, sok tekintetben kirántja alólunk azt az erkölcsi alapot, (Zaj a szélsőbaloldalon.) — és^ itt helyeselt Rassay képviselőtársam (Mozgás a szélsőbaloldalon.) ~ amelynek alapján mi, ha in concreto nem is eredményesen, de erkölcsileg győzelmesen álltuk meg a küzdelmet annakidején, az utódállamoknak ezekkel a visszaéléseivel«. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Miért tartja Apponyi György gróf képviselőtársam ezt a törvényjavaslatot erkölcsi alapok nélkül valónak? Beszédének gondos elolvasása után úgy látom azért, mert különbség tétetik tényleges és valódi becsérték között zsidó polgártársaink kárára. Az erkölcsi kérdés tehát, mint látjuk, egy zsebkérdéssé vonható össze, de még akkor is, ha ennek zsebét érintő konzekvenciái vannak, meg kell vizsgálnunk, vájjon alaposan támasztatik-e erkölcsi szempontból kifogás a törvényjavaslattal szemben? T. Képviselőház! En ezeket az erkölcsi aggályokat akkor tudnám komoly vizsgálat tárgyává tenni és elfogadni, ha az, aki a kifogásokat teszi, hajlandó vizsgálat tárgyává tenni, hogy a zsidó birtokszerzés erkölcsi alapjai helyesek voltak, (Taps a jobboldalon és a középen.) »justa« volt-e a birtokszerzés, hogy azzal a szóval éljek, amellyel ellenzéki oldalról Makray képviselőtársam szólott. Ezt szívesen vizsgálat tárgyává teszem és tulajdonképpen sajnálom is, hogy ebben a tekintetben több statisztikai adat az indokolásban nem állott rendelkezésünkre, mert valóban érdekes volna vizsgálat tárgyává tépni, vájjon milyen körülmények között szerezték meg az utolsó száz esztendő alatt zsidó polgártársaink ezeket a birtokokat? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Meg a többit is!) Talán a többit is. De nemcsak . a birtokok árát kellene vizsgálat tárgyává tenni, hanem azt is, vájjon a birtokszerző nem gyanús üzletekkel, homályos vállalkozásokkal, furcsa tekervényes utakon gyüjtötte-e azt a vagyont, amellyel a magyar földet mint portékát megszerezte (Ügy van! a középen.) és azt is vizsgálat tárgyává tenném, vájjon ebben a birtokszerzésben nem segédkeztek-e, nem jelentkeztek-e segédesapatokként az ak263. ütése 19JfÉ június 9-én, kedden. kori egész liberális jogalkotás, joggyakorlat, hitelpolitika és gazdasági politika, amelyek együttesen tették csak lehetővé, hogy azokon az utakon, amelyeken a birtokszerzés^ folyt, eredményekre, mégpedig ilyen elképesztő eredményekre lehetett később a zsidóságnak hivatkoznia. Kérdenem kell elsősorban Apponyi György gróf t. képviselőtársamtól, vájjon legtöbbször nem megszorult, nem' kisemaiizett magyarok földjei kerültek végrehajtás útján zsidó kézbe, amikor a végrehajtásokról jól ismert árverési hiénák állták körül azt a szent magyar földet — mert a magyar földet én is szentnek merem nevezni — amely a magyarságnak valóban nemcsak megélhetése, hanem mindenféleképpen élete alapja. (Maróthy Károly: Makray tói is kérdezzen valamit! — Derültség és zaj a szélsöbaloldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Apponyi György gróf t. képviselőtársam a törvényjavaslat erkölcsi alapjainak féltése közben azt az aggályát is kifejezte — és itt megint idézem, — hogy ha most nem fizetnénk a zsidónak, nem lappang-e emögött a törvényhozói szándék mögött az, hogy »majd később ne fizessünk a papoknak és a grófoknak, mert nálunk a gróf és a nagybirtokos fogalma végeredményben egy.« T. Képviselőház! Először is a nagybirtokos és a gróf fogalma még nálunk sem egy, képviselőtársam tehát téved. De ezenkívül is kérdenem kell az erkölcsi alapok taglalásával és a papi és grófi birtokok védelmével kapcsolatban, vájjon ninos-e tudomása például Apponyi György gróf t. képviselőtársamnak egy felvidéki éberhardi birtokról, amelyet jog szerint, betű szerint tökéletesen korrekt körülmények között vettek meg egy magyar főúri családtól és kérdenem kell, vájjon nem arra kell-e törekednünk minden erőnkkel, hogy még az ilyen körülmények között, tehát a jog betűje szerint helyes úton, korrekt módon megszerzett birtokok is visszajuthassanak eredeti tulajdonosaik birtokába? Kérdenem kell Apponyi György gróf képviselőtársamat, vájjon kétségbe vonja-e boldogult Telekig Pál erkölcsi érzékét is, aki tudomásom szerint ennek a birtoknak eredeti gazdáját arra ösztönözte, hogy igenis járjon csak utána, igényelje, élen mindazokkal a törvényalkotta eszközökkel, amelyekkel a magyar ember manapság már — hála az eddigi törvényalkotásoknak is, — régi birtokait családja és a magyarság számára visszaszerezheti? Azt hiszem, ezeket az íírkölcsi alapokat, amelyeket a puritán Teleki Pál ösztönzőleg tárt fel, kétségbevonni alig lehet. (Maróthy Károly: Neki is van egy-két hitbizománya!) Veszélyes precedens lehet ez a törvényjavaslat, • mondja Apponyi t. képviselőtársam, mert ha a zsidóbirtokra rátesszük kezünket, akkor esetleg később — mondja — sor kerülhet más birtokra is. (Nagy Ferenc: Hát hogyne! Persze hogy sor kerül! — Ügy van! Ügy van! bal/elől. — Mozgás és helyeslés.) Erre csak azt válaszolhatom, amit közbeszóló képviselőtársaim már mondanak is, hogy valóban sor kerülhet más birtokra is. Sor kerülhet pedig elsősorban azoknak az erkölcsi alapoknak gondos vizsgálata alapján, amelyeket Apponyi György gróf t. képviselőtársam itt megvédett. (Maróthy Károly: Ne ígérjünk, gyerünk a javaslatokkal!) Megvizsgálandónak tartom, (Maróthy Károly: Nem hajtják végre