Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

Az országgyűlés képviselőházának 263. ülése 19U2 június 9-én, kedden. 4SI a törvényt sem! — Elnök csenget.) vájjon magyar érdek-e az a fajta gazdálkodás, amely egyes birtoktesteken folyik? Megvizsgálhatjuk még azt is, vájjon nem árulásért ka.pta-e például valaki azt a birtokot, amellyel kapcsolatban most történeti jogokra hivatkoznak? (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Börcs János: Minden ilyenben benne vagyunk!) Megvizsgálhatjuk azt is, vájjon a klérus, amelynek gazdálkodását egyébként itt katolikus képviselők, így Meskó Zoltán, stb. hivatottabbam bírálták, vájjon zsidó bérlőnek adta-e birtokát bérbe és hogy vájjon egyáltalában azokon az óriási birtokokon, amelyeket történeti jogon bírnak keresztény egyházaink a rájuk bízott szellemi javak megerősödése és fenntartása érdekében, magyar emberek gazdagodnak-e? Ebből a szempontból magam is azt hiszem, széleskörű vizsgálatnak lehet még helye. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Kormánypárti képviselőtársaitól is kérdezze meg a túloldalon!) Elnök: Maróthy Károly képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot! (Nagy László: Csak kíváncsi, hogy kinek adták!) Padányi Gulyás Jenő: Ennek a vizsgálódásnak során azt is megnézhetjük, —ezt a legnagyobb készséggel tenném — külföldi példa, mégpedig nagy nyugati szomszédunk példája után — vájjon külföldi állampolgár egyáltaában bírhat-e magyar földet ebben az országban (Ügy van! Ügy van!) és azt is megvizsgálnám, hogy ha pedig bírhat, akkor vájjon kivihetx-e ennek a birtoknak jövedelmét külföldre, megengedhető-e az, hogy valaki külföldön él és idehaza., magyar földön keresve a pénzt, azt külföldön költi el? (Ügy van! Ügy van!) De még tovább megyek. Egyáltalában hajlandó vagyok vizsgálat tárgyává tenni, vájjon milyen érdekeket szolgál az egyes földek birtoklása, hajlandó vagyok megvizsgálni, hogy magyar érdeket szolgál-e vagy nem, mert a magyar földbirtok nézetem szerint és valószínűleg mindnyájunk nézete szerint kötelezvény a hűségre és ha a hűség kötelességének valamely magyar föld birtokosa nem tud eleget tenni, akkor megvizsgálnám, vájjon kezére bízhatjuk-e a magyar földnek egy négyszögi ölét is, nem pedig tízezer holdjait! (Élénk helyeslés és taps. — Maróthy Károly: Csinálják meg! — Incze Antal: Meg kell vizsgálni! — Elnök csenget. — Abonyi Ferenc: Hatalmon vannak, miért nem csinálják? —- Maróthy Károly: Ki van hatalmon?) A hatalmon nem én vagyok. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Tauffer Gábor: Közel van a hatalomhoz!) Elnök: Csendet kérek a baloldalon, képviselő urak! Padányi Gulyás Jenő: Apponyi György gróf képviselőtársam felszólalásában azonban az eddig elmondottaknál is sokkal érdekesebb és figyelemreméltóbb egyik határozati javaslata; nem a második, amelyben kimutatást kíván a földmívelésügyi minisztériumtól a juttatott földekről évenkint, mert ez ellen a határozati javaslata ellen nem tudnék ellenvetést tenni; mindenesetre a földmívelésügyi miniszter úr bölcs belátására bízom ezt a kérdést, de ezt a határozati javaslatot nem kifogásolhatnám. Sokkal inkább kifogásolhatom azonban első határozati javaslatát, amelyben Apponyi György gróf t. képviselőtársam a következőket kívánja (olvassa): »Utasítsa a képviselőház a kormányt, gondoskodjék róla, hogy e törvény alapján igénybevett ingatlanokból semmi szín alatt és semilyen jogcím KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. alapján juttatásban nem részesülhet" tényleges állami tisztviselő, a honvédségnek vag} csendőrségnek tényleges tisztje, országgyűlési képviselő és felsőházi tag, továbbá nyugalmazott állami ^tisztviselő, nyugalmazott honvédvagy csendőrtiszt, volt országgyűlési kényiselő és volt felsőházi tag nyugdíjaztatását, illetőleg ebbeli minőségének megszűntét követő két éven belül«. T.. Képviselőház! Előre is jelzem, kényes és talán nem is népszerű kérdést fogok érinteni, azonban lelkiismeretem szerint meg fogom tenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! — Incze Antal: Vizsgálják meg, kik azok a képviselők, akik eddig szereztek földet zsidóbirtokból!) Annál inkább megteszem ezt, mert Apponyi t. képviselőtársam felszólalását ezekkel a szavakkal vezette be (olvassa): »... én nem szándékozom foglalkozni ezzel a javaslattal sem a fajvédelem, sem az úgynevezett nemzetpolitika szempontjából...« Az említett javaslatot már korábbról ismerjük, a sajtóból, mégpedig egy nyilt levélből, amelyet Pallavicini György őrgróf úr a mostani miniszterelnök úrhoz intézett és amelyben ugyanezeknek r a kategóriáknak tilalmazását kívánja. Ismétlem, a napisajtóban egy nyilt levelet intézett a miniszterelnök úrhoz és pontosan ugyanezeket adta elő Apponyi György. Apponyi György t. képviselőtársam azonban abban a helyzetben volt, hogy ennek a törvényjavaslatnak már az indokolását is olvashatta és ebben az indokolásban egyebek között ez olvasható — olyan fontos és érdekes, hogy bátor vagyok ezt a néhány sort felolvasni (olvassa): »Birtoknagyság-csoportok szerint vizsgálva az adatokat, azt találjuk, hogy legalacsonyabb a zsidó birtokok aránya... az úgynevezett nagyobb parasztbirtokok, az 50—100 kataszteri holdra terjedő birtokok csoportjában. Legnagyobb ezzel szemben az 500—1000 kataszteri holdas kategóriákban, ahol az arány rendkívül magasra, 17.8 százalékra emelkedik... A legértékesebb középbirtokok számottevő hányadán — tehát — zsidó volt a tulajdonos, bizonyságául annak, hogy az ilyen kiterjedésű nemesi birtokok kerültek leginkább zsidó kézre. Az egészen nagy birtokok nagyobb tőkeerejükkel, a kisebb birtokok pedig nagyobb ellenállóképességükkel tudtak határt szabni a zsidók földszerző törekvésének«. Egészen érthetetlen, hogy ennek az indokolásnak elolvasása után valaki olyan javaslatot rekeszthet elő, mint amilyent Apponyi György gróf Kérdenem kell, kié volt ez a középbirtokállomány? (Rupert Rezső: Aki elpazarolta.) Ezért a képviselő úr legkevésbbé hivatott szemrehányást tenni. (Derültség és tetszés.) Megállapítom, hogy ennek a középbirtoknak tulajdonosa az a magyar nemesség volt, amely 1848-ban önként adta, fel nemesi jogát, rendi előjogait, ( Ügy van! Úgy van! jobb felől.) hozzáteszem azonban azt is, hogy előjogait feladhatta, de a magyar földdel szemben érzett kötelességeit nem adhatja fel mindaddig, amíg magyar nemes él, aki a. magyar földdel szemben érzett kötelességeit átérzi. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps.) Ez a birtokarány szerint említett kategória tehát igenis a magyar nemességé volt. (Ügy van! Ügy van! — Gr. Festetics Domonkos: Most meg a zsidóké!) T. Ház! Én vallom mindannyiunkkal együtt, hogy a zsidóbirtokok elsősorban a magyar nép fiai71