Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 191*2 június 9-en, kedden. m hogy a hazai baloldal ezt a javasatot itt benn és a Házon kívül nemcsak azért támadja, hogy saját zsidait megvédje, hanem azért is, hogy az új Európa új szellemiségének nekirontson. A magyarság a tengelyhatalmak oldalán gigászi harcot folytat egyrészt a vallást, hazát, családot nemcsiaik nem ismerő, hanem megsemmisítő bolsevizmussal, másrészt pedig a liberáldemokrata angolszász országokkal. Mindegyiknek mozgatója a zsidóság, amelynek itthoni visszaszorítását a javaslat volna, hivatva szolgálni. A kormányzat hivatalosan vallott politikáját tekintve fel kell tételeznem, hogy a kormánypárt nagyrésze is egyetért velem abban, hogy a hazai baloldal kirohanásait határozottan visszautasítjuk. A hazai zsidóság nemcsak halotti tort, hanem ünnepi lakomát rendezett a trianoni kriptába döntött, magyar sors felett. A trianoni rabszolgaláncot pedig Hitler Adolf zseniális alkotása és a német katona törte össze. Az a szellem döntötte meg a Versailles! és trianoni rabságot, amelyért a Prienek és a Möldersek vérüket adták. A sokat hirdetett miagyar feltámadást csak az új Európa hozza meg, melyért különösen a német nép vív áldozatos harcot. Tessék végre tudomásul venni, hogy angol győzelem esetén nemcsak új Csehszlovákia és új Jugoszlávia és »hypertriancm« fog születni, hanem hazánkat elárasztaná a bolsevista szennyáraidat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt csak nem kívánhatja a baloldalhoz tartozó magyar sem, — legalább nem tudom feltételezni — bármennyire irtózik is a német hősi szellemtől. Tessék tudomásul venni, hogy ezt a harcot nem az arány, sem a néger, semilyen anyag nem fogja megnyerni, hanem tisztán azoknak az élni akaró népeknek hősi lelkülete, akik nemcsak sorsközösségbe _ állítanak minden hazafit, de az anyagot is szolgálatukba veszik. (Ügy van! bal felől.) Minden körülmények között megnyerjük a második világháborút és a békét és erről még akkor is biztos lennék és meg lennék győződve, ha a bolsevisták a télen elérték volna az Oderát és valamikor a négerek a Rajnánál állanának. A hős német katona mindent kivédett és most a verhetetlen magyar katonával együtt támadásra, rohamra lendül. Ne gyalázzák meg itthon a kishitűek, pacifisták, angolbarátok a hős magyar katonát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk is részt kell vennünk, nemcsak a közös harcban, de a közös munkában is és így a biztos győzelem a mi győzelmünk is lesz. (Nagy László: Úgy van!) A közös munka egyik előfeltétele a zsidók hatalmának kikapcsolása. Miután ez a javaslat ezt a célt csak részben oldja meg, bár teljesen is megoldható volna, nincs módomban azt elfogadni. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Padányi Gulyás Jenő! Elnök: Padányi Gulyás Jenő képviselő urat illeti a szó. Padányi Gulyás Jenő: T. Ház! Előttem szólott ' Gosztonyi képviselőtársam sokirányú érvelésével egyet tudok érteni, különösen abban a tekintetben, amikor még több kívánságot támaszt^ a törvényjavaslat célkitűzést; irányában. Mégsem tudom azonban konklúzióját osztani, amikor azért, mert nem teljesít annyit ez a törvényjavaslat, amennyit talán többen várnánk tőle, azt elutasítja. A magam részéről szívesebben azt teszem vizsgálat tárgyává, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat a tárgyalt kérdéstömegben előrehaladást jelent-e, vagy nem, különösen akkor, amikor meg vagyok győződve arról, hogy sok tekintetben a ma fennálló rendkívüli viszonyok akadályoznak bennünket abban, hogy különösen a végrehajtás során olyan konkrét célkitűzéseket tehessünk, amilyeneket csak később tehetünk. Az a véleményem, hogy túlzott az az álláspont, amely szerint ezt a javaslatot ezért el kell utasítanunk és a magam részéről éppen ezért a javaslat mellett szólalok fel. Hozzá kell azonban tennem azt is, hogy lelkiismeretem szerint nem tudnám a törvényjavaslatot megszavazni akkor, ha sok olyan támadás, amely azt ellenzéki oldalról érte, valóban alapos lett volna. Ezen a ponton különösen Apponyi György gróf képviselőtársam okfejtésével szeretnék szembeszállni, (Eörcs János: Mi sem fogadjuk azt el! — Gosztonyi Sándor: Nagy különbség: ő, meg mi!) mert az a meggyőződésem, hogy bármilyen kis párt áll Valaki mögött és bármilyen alapelvek azok, amelyek címén ő a kifogásokat tárgyalja, nekünk szavazás előtt tisztáznunk kell ^ lelkiismeretünk szerint, vájjon azok az állítások, azok a vádak, amelyek támasztattak ellenzéki részről — ismétlem, ezúttal a baloldali ellenzék részéről, tehát helyesen disztingválok ebben a tekintetben — helyt álló ak-e, igen-e, vagy nemi (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem!) Ha Apponyi György gróf képviselőtársamnak egyébként rendkívül logikus, a maga szempontjából — mert az ő alapelvei egészen mások, r mint a mieink — következetesen összeállított okfejtése valóban helyes volna és ha annak konklúziójaképpen azt kellene kimondani, hogy ebben a törvényjavaslatban például akár a magántulajdon szentsége, amint ő mondotta, (Gosztonyi Sándor: Nincs nyolcadik szentség!) akár pedig az erkölcs alapjai nem volnának megvédve, akkor ezt jó lelkiismerettel megszavazni nem lehetne. A későbbiekben talán méltóztatnak meglátni, hogy bizonyos okkal vetek talán több súlyt és fontosságot erre az elhangzott felszólalásra. Éppen ezért nem is nagyon vizsgálom azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat megtámadja-e valóban a magántulajdon szentségét, (Gosztonyi Sándor: Olyan nincs!) amely fogalmazást már Makray t. képviselőtársam igen helyesen megtámadott és meg is cáfolt, mert a szentségek között mi a magántulajdont nem ismerjük. Nem teszem vizsgálat tárgyává azt sem, vájjon az utódállamok hasonló törvényalkotásaival szemben ez a törvényjavaslat megállja-e a bírálatot, igen-e, vagy nem, mert hiszen erre elsősorban báró Braunecker képviselőtársam, azután vitéz Nagy Iván képviselőtársam, de azonkívül pártunk és az ellenzék több képviselője igen helyesen már megadta a választ. Csak éppen megemlítem, hogy ha már valaki az erkölcs nevében tesz a törvényjavaslattal szemben súlyos bíráló kijelentéseket, vájjon miféle erkölcsi alapot vindikál magának az, aki a törvény betűjének erkölcsét követeli, példaképpen állítja elénk az utódállamok tör vény alkotásának betűszer int Genfben is megvédhető korrektségét és ugyanakkor, amikor ezt állítja, tudja, hogy azt a törvényt, amely esetleg betűje szerint a liberális jogalkotás szellemében korrekt, át akarnók hágni, mint ahogy az utódállamok azt valamennyien meg is tették. (Ügy