Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-263
428 Az országgyűlés képviselőházának 263. ülése 19Ú2 június 9-én, kedden. nyozpm, vétessék fel a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvényjavaslatba olyan rendelkezés, amely a következőket írja elő: Nyilváníttassák minden száz holdon felüli zsidó birtok mindaddig, amíg: földbirtokpolitikai célra fel nem használtatik, hadiüzemmé. Ilyen hadiüzem vezetőjéül hívassák be katonai szolgálatra valamely környékbeli gazda, aki a honvédelmi törvény hatálya alatt vezesse felelősséggel és szaktudással a hadiüzemmé nyilvánított zsidó birtokot. A száz holdon aluli zsidóbirtokokból alakíttassanak azonnal kisbérletek. A volt zsidó tulajdonos semmiesetre se ( vezesse volt birtoka gazdálkodását.« T. Ház! Fel kell hívnom még a figyelmet arra a mindenkor névtelen mezőgazdasági munkásra és cselédre, akiről ez a javaslat egyáltalában nem intézkedik. Ez a népréteg virradattól vakulásig, csikorgó hidegben és tikkasztó melegben egyaránt a legnagyobb munkát végzi és most, amikor a zsidóbirtokok igénybevételére kerül a sor, exisztenciája nincs biztosítva. Ezért kívánatos volna egy rendelet kiadása, amely szerint zsidó ne mondhasson fel és az új gazda is kötelezve legyen — amennyiben egy tagban marad a birtok — a cselédeket és munkásokat továbbra is foglalkoztatni Ha pedig földbirtokpolitikai célokra vétetik igénybe az ingatlan, akkor azok a cselédek és munkások részesüljenek abban elsősorban, akik azon a birtokon dolgoztak. Ha az illetői erre nem alkalmas, akkor azt kérem, hogy a hatóság megfelelő munkakört biztosítson részére, hogy a családjával tisztességesen meg tudjon élni. Ez a legelemibb dolog, amit ennek a falusi munkás néprétegnek érdekében tennünk kell, amely mindig a legnagyobb véráldozatot hozta a magyar földért, (Mester Miklós: És a legmagyarabb!) Nélkülözök egy olyan rendelkezést a javaslatban, amely a kivándorolt magyarokról emiékeznék meg. I<>-az, no^y mosi a nuuoi-u idején ez kissé nehézkes dolog, de a tervezetet már most meg üeiiene eaiiituiu, uar öutUöZtxkai adatok nem állnak rendelkezésemre, mégis gondolom, hogy például Franciaországban ma is igen sok olyan magyar él, akit ezekre az igénybevett zsidó földekre vissza lehetne telepíteni. De főleg hiányolnom kell az egészséges, nagy és mindent átfogó koncepciót. Sokszor hozunk egy igazan umsyszviueu e^uxu^. j. törvényalkotást, de mindig csak részletkérdésekkel foglalkozunk, közben pedig múlnak a hónapok, az evek és máris javítanunk kell rajta. így kellett cselekednünk az 1941 :XV. tc.-ben is, amely egy előbbi törvénycikk hibáit javította ki. Megérjük azt az időt, — ha majd ez a javaslat törvényerőre emelkedik — amikor ezen a javaslaton is javítani kell. Ezek e foltozások és részletmegoldások a mai korszakban igen károsak. Nem akarok bővebben rámutatni a bennünket környező államok példájára. Méltóztassanak körülnézni: a zsidók mindenütt sárga folttal járnak és mindenféle korlátozásnak alá vaunak vetve, mi pedig egy sziget vagyunk Európában, ahol ez még a mai napig sincsen bevezetve. Csak Svájcban és Svédországban vannak a mienkéhez hasonló állapotok. Be ezzel nem akarok bővebben foglalkozni, hanem inkább azzal az igen fontos kérdéssel foglalkozom, amelyet Jurcsek igen t, képviselőtársam fejtett ki, mint gazda és szakember. A termelés folytonosságát minden körülmények között fenn kell tartani és minden körülmények között fokozni kell, akár zsidó birtokról, akár nemzsidó birtokról van szó. Teljesen egyetértek vele abban, hogy a termelési kérdésekkel minden alkalommal foglalkoznunk kell, az egymagában nem elég, hogy harcolunk szövetségeseink oldalán; ezenfelül még termelnünk is kell minél többet. De ha ezt a kérdést vizsgáljuk, akkor látnunk kell, hogy ma alig termelünk többet, mint az első világháború előtt. Ennek különböző okai vannak. Tény, hogy 1918. óta minden megtörtént, ami a mezőgazdasági termelést sorvasztotta. Az árkérdés terén is ez a helyzet és teljesen egyetértek Jurcsek képviselőtársammal abban, hogy a magyar mezőgazdaság vállalta mindig a legnagyobb kockázatot, viszont mindig a legkisebb, többször pedig szinte teoretikus haszonkulccsal kellett dolgoznia. Míg az ipari közszükségleti cikkek ára állandóan emelkedik,, — nem mondom, részben talán indokoltan — addig a mezőgazdasági termeivények ára igen mélyen van rögzítve. Ebből az következik, hogy ha a gazda meg akar élni, akkor kénytelen a búzánál nagyobb jövedelmezőségű terményeket termelni. Ez persze sokszor nem sikerül és igen sokszor előfordul, hogy a felemelt mezőgazdasági munkabéreket képtelen megfizetni. De a mezőgazdasági munkás sem tudja megvásárolni a felemelt munkabérből életszükségleti cikkf it. A tisztviselő ma amúgy is túl van terhelve munkával és az egyre fokozódó drágulás következtében mind súlyosabb gondok nehezednek rá. Amint a költségvetés tárgyalásakor is módomban volt erre részletesen . rámutatni, mindez azért következett be, mert helytelenek az arányok: helytelen az arány a mezőgazdasági termeivények, a mezőgazdasági munkabérek, az iparcikkek árai és az ipari munkaLérek és a fix fizetések között. Ezek helytelen arányban vannak egymással és mindaddig ez lesz a helyzet, amíg egy megfelelő, igazságos és helyes arányt nem állítanak fel. A közellátás tényleg — mint ahogyan Jurcsek képviselő úr is mondotta — elsősorban termelési kérdés és világos, hogy a termelés és a közellátás egy kézbe való, mert másképpen nem fogjuk tudni elérni azt a célt, amelyet el kell érnünk. És ismét idézem Jurcsek képviselő urat. A képviselő úr jogosan helytelenítette, hogy mindenható bankjogászok például eladósodott; nak nevezik azt a gazdát, akinek kétmillió pengős vagyon mellett félmillió pengős terhe van. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy ezek miatt a szempontok miatt sokat szenvedünk és addig fogunk szenvedni, ameddig változás nem következik be. De kérdem a t. képviselő urat és a t. Házat: ki fog változást hozni ezen a téren? A t. kormánypárt áll a kormányzat mögött, tehát neki volna módjában -- ha ezt odaát tényleg belátják — ezt a változást végrehajtani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gosztonyi Sándor: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja, Gosztonyi Sándor: T. Ház! Felszólalásombiatu meg kell még emlékeznem arról a tényről,
