Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

Az országgyűlés képviselőházának 26$. ülése 19%2 június 9-én, kedden. 42? pótdíjaknál az Imrédy-kormány hozta be azi az újítást és kezdte meg azt az utat, amelyei folytatni kellene és a régi szerzett jogokat a vitézségi érinek tekintetében is helyre kellene állítani. Ezt törvény írja elő s ezt elodázni nem lehet. Ennek az imrédy-kormány által megkezdett folyamatnak folytatását volt szerencsém talán három évvel ezelőtt egy interpellációban is kérni. Ha a zsidó a fronton tényleg kitüntette magát, ezzel mentalitásában nem változott meg s megmaradt ugyanaz a mentalitása, amit maga az általános indokolás is kifogásolt a zsidóknál. Jurcsek igen t. képviselőtársam arra alludált itt, hogy ezeket a kitüntetett zsidókat valahogyan más úton lehetne kárpótolni. Én is azt a nézetet vallom, hogy a többi zsidóval szemben kell nekik valami előnyt nyújtani, esetleg- a miniszterelnök úr által bejelentett és a háború után bekövetkező zsidó kitelepítések alkalmával. (Meskó Zoltán: Ezek első osztályon utaznak majd!) T. Ház! A vaskoronarenddel kitüntetettek zöme azonban hazánkban magyar fajú, ezek sokszor húsz-huszonkétéves korban érdemelték ki a kitüntetést, ezért egyikük sem várt soha semmiféle anyagi előnyt és nem vár ma sem. Az ilyen kisbirtokos vagy középbirtokos nem azért tartja földjét, mert a vaskoronarenddel tüntették ki, hanem azért, mert magyar fajtájú (Úgy van! a szélsőbaloldalon.), mert szereti a földet és dolgozik rajta. I A javaslat 3. §-ának negyedik bekezdése alapján kivételezendő az olyan zsidó, aki az 1918—19. évi forradalmak idején — idézem — »nemzeti mozgalmakban résztvett, ha ezzel életét kockáztatta és emiatt szabadságvesztést szenvedett.« T. Ház! Ma már bebizonyosodott tény, hogy a zsidók csinálták az 1918—19. évi úgynevezett forradalmat, azt a szörnyű felforgatást, aminek levét még ma is isszuk s amelynek hatását talán még gyermekeink is érezni fogják. Előfordulhatott azonban, hogy különösen a gazdagabb zsidók közül egy-kettő tényleg nem vett részt az akkori forrongásokban. Ezt azonban nem magyar mivolta miatt tette az a zsidó, — és ha üldözték, nem magyar mivolta miatt üldözték, — hanem azért, mert gazdag ember volt. Tudok egy esetet, amikor egy zsidó ellenforradalmi tanúsítványt kapott azért, mert házát tűz alá vette a vörösök tüzérsége s mert le volt tartóztatva. Az igazság azonban az, hogy nem a zsidó, hanem felesége kastélyára tüzelt a vörös tüzérség, s nem azért, hogy őt megsemmisítse odabent és eltalálja, hanem azért, mert abban a kastélyban az iglói ellenforradalmi gépfegyveres század volt, amely ott elsáncolta magát és védekezett. A vörösek pedig szökés közben fogták el és ültették le a zsidót. Most kérdezem, vájjon hol van itt az ellenforradalmi cselekmény? E zsidó tanúsítványának visszavonása igen nagy munkájába került az illető főispánnak, míg végre visszavonták. Érdekelne engem, vájjon kik azok, akik annak idején azon fáradoztak, hogy ez a zsidó megkaphassa a tanúsítványt. T. Ház! Kifogásolom, hogy a javaslat 13. §-a fenntartja a lehetőségét annak, hogy a zsidók a földmívelésügyi miniszter úr engedélyével ezután is földbérletet tarthassanak és fakitermelést végezhessenek. Bárczay igen t. államtitkár úr erre egy közbeszólással reflektált egy előttem szóló szónoknak, engem azonban valahogy nem nyugtatott meg. . Ha ugyanis fennállna az az eset, — mint ahogyan nem hiszem — hogy egy mezőgazdasági ingatlant nem lehetne magyar bérlőnek átadni, akkor mi sem világosabb, mint az, hogy ezt az ingatlant földbirtokpolitikai célokra igénybe kell venni. Ha pedig a fakitermelésnél tényleg ez a sajnálatos eset áll elő, hogy Magyarországon igen kevés faszakértő van (Egy hang a szêlsobaloldalon: A magyarokat elütik attól!), a magyarokat elütik attól s tényleg hiány van, akkor javasolnám, hogy a honvédelmi törvény keretén belül nyerjen megoldást ez a kérdés. T. Ház! Ami pedig a részvénytársaságokat illeti, hosszasan belemélyedtünk annak taglalásába, hogy mikor tekinthető zsidónak egy részvénytársaság. Én abból indulok ki, hogy nem indokolt, hogy részvénytársaságnak földbirtoka legyen, hiszen az — idézem az indokolást — »származásánál és hivatásánál fogva a földdel összeforrva sohasem volt.« Mint gazda is szükségesnek tartom, hogy az élő és holt felszerelést necsak Ötszáz hold földön felül és tíz hold szőlőn felül lehessen igénybevenni, hanem minden zsidóbirtoknál. Előállhat az az eset, hogy egy, mondjuk 400 katasztrális holdas földingatlan instrukcióját -ha a birtok jól föl van szerelve, akkor a termelés szempontjából nagy jelentőséggel bír — az illető zsidó teljesen eladogatja és az eltűnik onnan. Az új tulajdonos nem tud felszereléshez jutni, a mai hitelviszonyok között pedig igazán nehéz, hogy ilyesmihez hozzájuthasson. A termelés szempontjából tehát erre az intézkedésre nagy szükség volna. Azzal sem értek egyet, hogy a falvakban és kint a magyar vidéken meghagyják a zsidók házát, udvarát és kertjét. Szlovákiában nemrég azt a rendelkezést hozták, hogy a zsidókat a járási székhelyekre betelepítik, összeszedik, magyarán szólva gettóba helyezik. Ez volna az egyetlen megoldás, amely a falu nyugalmát is biztosítaná és a honvédelmi szempontot is mindenesetre előnyösen befolyásolná. Egyetértek Jurcsek t. képviselőtársamnak azzal a kijelentésével, hogy az instrukcióért fizetett összeg is mindenesetre zárt számlára kerüljön; ezt az összeget se használják fel a zsidók — mert bár a kifizetés hatévi részletben történik, mégis tetemes összeget jelent —• újabb gründolásokra vagy hasonlókra. Nagy hiányosságot látok a javaslatban arravonatkozóan, hogy nem intézkedik a földek sorsáról. A zsidó földek elsősorban földbirtokpolitikai célokat szolgálnak. Ez vitathatatlan s erre maga az indokolás is kitér. Mindenki tudja, hogy ezt ma nem lehet teljesen keresztülvinni, mert ma a legelső az, hogy a honvédségnek mindent > előteremtsünk s hogy ezt a háborút megnyerjük. Éppen ilyen veszedelmesnek tartom azt is, ha a zsidók bent maradnak a birtok vezetésében. Ezért indítványozom, hogy a száz holdnál nagyobb birtokot nyilvánítsák hadiüzemmé, vezetőjéül pedig hívjanak be a környékről katonai szolgálatra olyan gazdát, aki a birtok vezetését el tudja látni. Az errevonatkozó határozati javaslatot bátor leszek benyújtani. A zsidókat ugyanis nemcsak a földtulajdonból kell kiűzni, hanem a föld használatából is ki kell zárni, különben hatamukat e. téren sem tudjuk megdönteni. T. Ház! Bátor vagyok felolvasni a határozati javaslatot (olvassa): »Tisztelettel indítva-