Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-241

Az országgyűlés képviselőházának 241. ülése 1942 február 9~én, hétfőn. 31 nak, akik a fejlődést irányítják, akik felelősségük tudatában intézkednek. Az ő nevükhöz fűződik az elért siker éppen úgy, mint a sikertelenség. Mi, a trianoni korszak magyarjai tudjuk azt; hogy a trianoni idők gyászos zűrzavarában, amidőn Szegeden a nemzet élniakarásának és tölrténelmi hivatásának, feltámadásába vetet^ hitének zászlaját kibontották, ugyanaz a férfiú állott ott, aki két évtizeden át irányította, a nemzetet és ő volt ott akkor is. amikor felelőssége tudtatában kiadta azt a történelmi hadparancsot: »Előre honvédek az ezeréves határokig!« (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps.) Horthy Miklós kormányzó uirunk (Hosszantartó, lelkes éljenzés, a képviselőház tagjai helyükről felállva lelkesen tapsolnák.) kora ez, amelyet mi ma élünk. A magyar történelem az országgyarapító kormányzó nevén fog róla megemlékezni (Ügy van! Ügy van!), tetteit a magyar történelem aranylapjain fogják megörökíteni. Nemzetmentő kormányzónk és vezérünk volt ő a trianoni idők egész tartama alatt, akit szívünkbe zártunk, hűséggel és szeretettel. Szívünkbe zártuk pedig őt nemcsak mint vezérünket, hanem mint azt az embert is, aki isteni ihlettel megjelölte a trianoni idők zűrzavarában azt a helyes utat, amelyen a nemzetnek haladnia kell. Megjelölte további nemzeti fejlődésünk alapját is: a nemzeti keresztény irányzatot. Minden nehézségek ellenére erős kézzel kitartott amaz irányzat mellett- amelynek végcélja: Magyarország feltámadása. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Szeretet és hűség tekintetében az ország határai között r. Kormányzó ÜT iránt nem lehet különbség (Ügy van! Ügy van!), azonban mi "délvidékiek mégis versenyre akarunk kelni ezen a téren az ország többi magyarjaival. (Élénk éljenzés és taps.) Jogunk van rá azért mert meghatva ^ml ékezünk ví««za mindnyájan azokra az időkre, midőn Kormányzó Urunk vállalta a háborús kockázatot, magasabb nemzeti érdekbői, de vállalta nem utolsósorban azért, hogy a Délvidék rabságba süllyedt magyarjai szenvedésének végetvessen. Ezért az áldozatért, amelyet az egész nemzet hozott, egyúttal hálás köszönetet mondunk a nemzetnek. Szivébe zárta Kormányzó Urunkat az ország, minden hű fia és a világ minden magyarja. (ÜQy van! Ügy van!) A szeretet külső megnyilatkozásban s nem ismer határt, de én. azt állítom, hogy országhatárt sem ismer, mert Kormányzó Urunk képéneik birtoklása éppen annyira nemzeti erény számba ment a megszállás éveiben, mint nemzeti színeinknek megőrzése. Sokan közülünk, nagyon sokan, vállalták az ezzel járó minden kockázatot, életüket is kockára téve, csakhogy megőrizhessék, kimutathassák vele Kormányzó Urunk iránti hűségüket. (Éljenzés.) T. Ház! A magyar felelős tényezők, a magyar vezetőréteg, de az egész magyar nemzet tudja, mit tett értünk az utóbbi időben a két baráti nagyhatalom: Németország és Olaszország. (Élénk éljenzés és taps.) Közismert tény, hogy évekkel ezelőtt Magyarország hivatását és jelentőségét a Dunamedencéiben felismerték és felismerték azt az igazságtalanságot, amely velünk a trianoni időkben történt. Az ő baráti támogatásuknak köszönhetjük, hogy a magyar nemzet oly kevés áldozattal szerezhette vissza, békés eszközökkel a Felvidék egy részét, Kárpátalját, Keletmagyarországot és Erdély egy ' részét, Északerdélyt, most legutóbb pedig Délmagyarországot. A magyar nemzet hűségéről és lovagias felfogásáról közismert. A tengely barátság nemcsak a magyar hivatalos politikának az alapja, hanem ez a felfogás és érzés áthatja a széles magyar néprétegeket is, ez teszi lehetővé és ez képesít bennünket arra, hogy ebben a nagy háborúban, amely aa európai igazságosabb és új rendért folyik, amit vérrel és vassal korunk két nagy vezéregyénisége, Hitler és Mussolini rak le, (Lelkei éljenzés és taps.) mi magyarok is résztyegyünk. Ennek köszönhetjük, hogy azt az önvédelmi harcunkat, amely a keleti bolsevizmus ellen folyik, nem az ország (határán, hanem attól messze, több mint ezer kilométer távolságra folytathatjuk. (Ügy van! Ügy van!) Ez alkalommal kegyelettel kell megemlékeznünk azokról, akik a Délvidék visszaszerzése és felszabadítása alkalmával életüket vesztették. (A. megemlékezést a Ház tagjai állva hallgatják végig.) Kegyelettel, de magyar önérzettel gondolunk rájuk, emléküket szívünkben megőrizzük, utcáink, tereink e névtelen hősök neveit viselik. Az ő példájuk lelkesítöleg hat a délvidéki, rabbilincseit lerázó magyarságra. Mi sem 'bizonyítja jobban az irántuk érzett tiszteletet, mint az, hogy a fölszabadulás utáni első sorozáson a Délvidék egy városa, Üjvidék háromszáz önkéntest adott a magvar hadseregnek. (Éljenzés és taps.) Ezzel hódolt legméltóbban azoknak, akik felszabadulásáért életüket áldozták. T. Ház! A magyar nemzet katonai erényeiről közismert. A világtörténelem számos hadilénye a magyar nemzet nevéhez fűződik, mégis történelmünk legszebb oldalai azok, amelyek oly célokért folytatott küzdelmekről szólnak, amelyeket a nemzet megértett és átérzett. Szabadságharcaink történelmünk legdicsőbb momentumai. A hovédség az, amely a 48-as szabadságharcban haditényeivel kiérdemelte az egész világ csodálatát. A Trianon utáni időkben, midőn a társadalmi rendet, az állam tekintélyét kellett helyreállítani, ott volt a nemzeti hadsereg alakjában, később pedig a honvédség alakjában, akkor, amidőn a trianoni megkötöttség mellett is jelentős tényezője lett állami és nemzeti politikánknak. Legfontosabb tényét akkor bizonyította^ be, amidőn a Délvidék visszahódítása alkalmával rövid idő, három nap alatt, hősi nekilendüléssel és bátorsággal meghozta a Délvidék magyarjainak, a Délvidék hű népének a magyar szabadságot. (Élénk éljenzés és taps.) A honvédség az az intézmény, amelyhez a csonka haza magyarsága hűségesen ragaszkodik, amelyre méltán büszke éppen úgy, mint f az újonnan felszabadított területek magyarsága. Sőt, a szeretet és a vonzalom legtisztább példáját talán éppen a még megszállott területek magyarságában látjuk. T. Ház! A délvidéki felszabadult magyarok és a felszabadult hű nép nevében kerültünk e Házba. Nem akarunk hűtlenek lenni multunkhoz és azokhoz az alapokhoz, amelyeken a két évtizedes küzdelmet végigküzdöttük. Az elnyomás, a jogtalanság ledöntötte a magyar és magyar közti társadalmi különbséget. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Mi kisebbségi magyarok a magyarban magyar testvérünket láttuk. Nem kerestünk benne sem címet, sem rangot, sem gazdagságot, sem hatalmat. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) Csak azt láttuk benne, hogy sorstársunk, fajtestvérünk és ugyanazon esz6*