Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-241

30 • Az országgyűlés képviselőházának közül kiválasztattak és felkeresik a mélységes kegyelet melegével és tisztaságával a hősöket és mártirokat is, kiket a rekonstrukció eseményei véres áldozatul kívántak. Elevenen lángol fel a viszontlátásnak elbben a szent órájában hálaérzetünk a névtelen százezrek felé, kik két évtized szenvedéseit, bántalmait, szótlanul hordozták, felkeresi őket felszabadult otthonaikban és velük van most a hazatérés örömében. Felajánljuk testvéri és baráti jobhunkat új társainknak és kérjük mindannyiukat — a nem magyar ajkuakat is — ne jövevényeknek, hanem hazatérteknek érezzék magukat (Hos^,szantartó élénk helyeslés és taps a Hág minden oldalán) és egész lélekkel álljanak bele ennei a törvényhozó testületnek közösségébe, legyenek részesei a reánk nehezedő sok nehéz munkának. Segítsék tudásukkal, jóindulatukkal, felelősségérzetükkel, húsz év szenvedései, próbatételei közt megacélozódott akaratukkal, az építésre, a gyógyításra, a javításra, a békítésre, a megnyugtatásra irányuló törekvéseinket. Ne felejtsék el egy perere sem, amit mindnyájunknak szüntelenül szemünk előtt kell tartanunk, hogy — mint történelmünk során olyan sokszor — a kardot is becsülettel kell forgat nunk s a munkaeszközt sem szabad kiejteni kezünkből. Ne felejtsük, amit egy jó magyar ember sem felejthet ma, hogy a körülöttünk s felettünk tomból'ó viharban csak úgy állhatunk meg igazán, ha becsületes szándékkal, önzetlenül összefogunk és nem üres szó, hanem [bensőséges hitvallás és soha meg nem tagadott fogadalom lesz ajkunkon a mondás: »A haza minden előtt.« (Ügy van! Ügy van!) Sok a teendő. Több igazságot* több szeretetet, több kötelességtudást, több komolyságot, töbib áldozatkészséget, több lemondani tudást, több munkaszeretetet, több tanultságot kell belevinni a magyar életbe. Milliók életét kell emberibb színvonalra emelni. (Ügy van! ÚQV van!) Gazdagabbá kell tenni népünket. Ki kell gyomlálni a gazt a közéletből, gazdasági életből egyaránt. {Ügy van! XT g y van!'±— Taps a Ház minden oldalán.) Roppant felelősség van e Házon, és ezenkívül mindeneken. Kicsinyeken és nagyokon. Munkáson, gazdán, földművesen, iparoson, kereskedőn, tisztviselőn, vezetőkön és vezetetteken. Egymás iránt s az ország jövendőjéért. Senki sem kivétel. (Ügy van! Úgy van!) Hiszem hogy ezt a Ház minden tagja, régiek s újak egyformán átérzik és tudom, hogy ez biztosítéka munkánk sikerének. Isten áldását kérem új társainkra. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Jelentem a t. Háznak, hogy Nagy Iván képviselő úr napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Nagy Iván: T. Ház! (Élénk taps a Ház minden oldalán.) A Ház elnökének meleg szavait, a Ház testvéri szeretét és ünneplését, amelyet itt bevonulásunk alkalmával láttunk és tapasztaltunk, hálás szívvel köszönjük. Köszönjük pedig azért, mert tudjuk, hogy ez a szeretet, ez az ünneplés nem egyedül nekünk, behívott képviselőknek, hanem azoknak a névtelen százezreknek és millióknak is szól, (Ügy van! Úgy van! Taps a jobboldalon.) akik a trianoni elnyomás alatt a magyar sorsot éppúgy viselték, mint köztünk a legjobbak. (Élénk taps a Ház minden oldalán.) Az isteni gondviselés különös kegyének tekintjük azt a tényt, hogy a magyar nép azon nemzedéke, amely a trianoni szörnyű sorsesa241. ülése 194-2 február 9-én, hétfőn. pás tanuja és szenvedő részese volt, megélhette azt a kort is, amidőn az ország és a nemzet a felemelkedés útjára lépett. Ma, ezen ünneplés alkalmával, midőn a magyar Délvidék egy részének felszabadulása után, annak hú népe képviseletében először jelentünk meg e Házban, hálatelt szívvel, imádságos lelkülettel mondunk köszönetet a magyarok Istenének azért, hogy ezt a kort megélhettük. A magyar nemzet évezredes történelme folyamán többször került válságos helyzetbe* Az ország határainak védelmében tengernyi vér folyt; ugyanakkor azonban kivódtük Kelet mmden támadását, amelyet Nyugat é® a kereszténység ellen intézett, ilyen történelmi szerepúnk Den szakadt reánk Muhi és Mohács. Abban az időben úgy látszott, hogy az egyenlőtlen küzdelemben elesett nemzet számára nincs feltámadás és mégis a nemzet életereje átvészelte a szörnyű sorscsapásokat. Igáz, a tatárjárás idején évtizedek, a török hódoltság idején pedig két évszázad kellett ahhoz* hogy a porba sújtott nemzet újból talpraálljoii és a szentistváni birodalom feltámadjon. Pedig abban az időben az egész emberiség, egész Európa tudta és ismerte azokat az áldozatokat, amelyeket a kereszténységért és az emberi jövőért hoztunk. Mutatott is több-kevesebb hajlandóságot arra, hogy bennünket a felemelkedés útján támogasson. A világháborúiban, amelyből pedig derekasan kivettük a részünket és hűségesen kitartottunk a végéig, áldozatot hoztunk anyagiakban, emberben és vérben, erőnkön túlmenően, úgy látszott, egyedül maradtunk. A szentistváni birodalmat feldarabolták, a magyarok millióit idegen rabságba süllyesztették. (Ügy van! Ügy van!) A legborzasztóbb az egészben az volt, hogy történelmünk folyamán a kereszténységnek és Európának hozott szolgálatainkat és áldozatainkat semmibe sem vették, azokat az intézkedéseket pedig, amelyeket mélységes emberi érzésből, keresztény szolidaritásból tettünk, amikoa* hontalanoknak hont adtunk, őket testvéireiníknek fogadtunk (Ügy van! Ügy van!) és megélhetésüket biztosítottuk, ebben a tragikus időben a történelmi tények elferdítésével jogcímül használták fel arra, hogy az ezeréves birodalmat szétdarabolják. (Úgy van! Ügy van! — Helyeslés, hosszantartó taps.) Magya.r Testvéreim! T. Ház! E tragikus körülmények köpött, midőn az országot egyaránt szorongatta külső és belső ellenség, a kisantant gyűrűje, kül- és belpolitikai válságok és mindaz a szörnyűség, ami a magyar nemzetre zúdult az utóbbi két évtizedben, mindez elmúlt, mert a kilátástalannak látszó helyzetből, amelyben mindenki azt gondolta, hogy a feltámadáshoz, a történelem tanulságai alapján, hosszú, hosszú évtizedek szükségesek, az isteni kegy és a Gondviselés különös ajándékaképpen meglepő rövid idő, két évtized leforgása után ma a diadalmasan küzdő, a győzelmes Magyarország korszakát éljük. Ezért minden magyar ember hálája és imádságos énekkel mondott köszönete szálljon az Egek Urához. (Helyeslés, éljenzés.) A nemzetek, az országok történelmét egyes emberek vagy családok nevéről szokták elnevezni. A nemzet ereje, erkölcsi értéke, szervezettsége, katonai ereje és faji tulajdonságai olyan tényezők, amelyeknek nagy — mondhatni— döntő befolyásuk van a népek és nemzetek fejlőidéséire. A cselekvések, a történések előterében azonban mégis azok az egyesek álla-