Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

416 Az országgyűlés képviselőházának 262. ülése 19U2 június 5-én, pénteken. ség — és ezért beszélek én is itt róla — erős birtokpolitikai tevékenységre, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely az egyik oldalon birtok juttatással, a másik oldalon pedig az intenzitás emelésével, ^szakoktatásával és minden eszköz rendelkezésre bocsátásával lehetővé teszi,az exisztenciát és lehetővé teszi az emberhez méltó életet is. Ha ezt az időt, ezt a néhány esztendőt, amely ezen a téren még rendelkezésünkre áll, elszalasztjuk, akkor előáll a fejlődésnek az a foka ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Horváth Ferenc: Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta, Horváth Ferenc: Ha ezt a kérdést ma nem oldjuk meg, ha az önálló egzisztenciák teremtésének kérdését ma nem tudjuk megoldani, akkor nem tudom, hogy holnap, — és) a holnapon éveket értek — egy-két év múlva tudjuk-e ezt a lehetőséget biztosítani? Tudjuk és látjuk, hogy most, a háborús foglalkoztatás lehetősége idején ezrével jönnek a városba a falu nincstelen emberei, hiszen Budapest lakossága részben ennek hatása alatt szaporodott a legutóbbi években majdnem százezer emberrel. De ugyanennek vagyunk tanúi a nagyobb vidéki városokban is. S ha a falusi ember otthagyja a falusi rögöt, ha egyszer már megtelepedett a városban, megszokta a várost, akkor őt, még ha egyszerű munkásember is itt a városban, nehéz lesz visszavinni a falura. Itt van az utolsó lehetőség eíbből a szempontból is ennek a kérdésnek a megoldására és ez a kérdés, a társadalom stabilitásának biztosítása, olyan nagyfontosságú, hogy azt ennek a javaslatnak tárgyalásánál nem téveszthetjük szem elől. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Igen érdekes, ha megállapítjuk, bogy ebből a szempontból mi az álláspontjuk az egyes külföldi kormányoknak, hogyan látják ok a háború utáni birtokviszonyokat: vájjon a nagybirtok vagy a kisbirtok mellett foglalnak-e állást, vájjon csak a termelési szempontot tekintik-e vagy pedig állampolitikai és egyéb szempontokat is szem előtt tartanak? Nehany héttel ezelőtt jelent meg a magyar sajtóban a Német Távirati Iroda egyik közlese, amely a következőket mondja (olvassa): »A német, kormány nyilatkozatot adott ki, hogy beszüntetendő azoknak a földeknek eladása, amelyek bármely címen a német kormány tulajdonába jutottak. Ezeket a földeket ugyanis a német kormány fenntartja a háború utáni időkre, a m háborúból visszatértek közti szétosztásra«. (Piukovieh József: Ügy van! Ez becsületes dolog! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A háború után tehát egy továhbi birtokpolitikai akcióra lehet még ott is számítani, ahol pedig a birtokpolitika helyzet más, mint nálunk. Bürckel, Lotharingia tartományi kormányzója, hatalompolitikai szempontból foglalkozik egyik cikkében ezzel a kérdéssel és főleg a határterületek viszonyait vizsgálja. Foglalkozik cikkében a telepítési politika konkrét célkitűzéseivel. Abból a megállapításból indul ki, hogy az állami hatalom stabilitása ott van a legjobban biztosítva, ahol a határterületeken nemzetiségi kérdések egyáltalában nincsenek. Eszerint a szempont szerint kell biztosítani az ismert német ha tárterületté lett Lotharingia telepítési politikáját is. Nyíltan foglalkozik a kérdéssel. Lotharingia — mint a cikk megállapítja — jelentős részében ritkaszépségű agrárterület, csak egyes ipari érdekeltségeiben vannak nagyobb számban külföldi munkások. A mezőgazdasági vidékeken most már a német elemeknek kell érvény esülniök. Ezt azzal kell biztosítani, hogy először a jelentős mértékben található nagyobb birtokokat parcellákra osztva, német parasztcsaládoknak kell átengedni, másodszor, hogy a mezőgazdasági körzetekben kis- és középipari telepeket kell szétszórtan létesíteni, ahol sok munkás találhat foglalkozást. Az, amit a német telepítési politikának ezen a vidéken szem előtt kell tartania, abban áll, hogy az ipar decentralizálására és kisüzemek létesítésére olyan telepítést kell végrehajtani, amelyben a paraszt munkás iparilag és mezőgazdaságilag is foglalkozást nyerhet. A telepesek három hektárig kapnak földet megmunkálásra, hogy idővel kedvező viszonyok között megszerezhessék maguknak. Ilyen módon Lotharingiában területhez juthatnak a hadisérültek és hadviseltek mellett olyan németek is, akik a birodalom határain kívüli területekről költözködnek haza. A cikk a továbbiakban azzal a kérdéssel is foglalkozik, hogy a németség települési területeinek elfoglalásában a keleti területeken ma olyan politikát folytat, hogy a birodalom keleti határterületén megindult elköltöztetés a birodalom belseje felé ma visszafordíttatik úgy, hogy azok a telepesek, akik Litvániából hazaköltöztek, visszamennek, hogy elfoglalják Litvániában ugyanazt a szerepet, amelyet az előző években betöltöttek, Magyarország szempontjából és a mi magyar birtokpolitikai viszonyaink szempontjából állandóan hangsúlyoztuk itt a Házban ezt a kérdést, aminek birtokpolitikai kérdések megoldásánál különösen a határterületeken rendkívüli fontossága van. Ugyanez a szempont az, ami Bürckel cikkében jut kifejezésre: egy 30—50 kilométeres határsávon belül már nem birtokpolitikai, hanem nemzetpolitikai kérdésről van szó. (Taps a baloldalon.) Es azt szeretnénk, ha a kormányzat ehhez a kérdéshez azzal a határozottsággal nyúlna hozzá, amit ennek a kérdésnek a fontossága különösen ma, a mai rendkívüli viszonyok között» amikor az ország határainak sűrű néppel való megerősítése különösen fontos, megkövetel. A törvényjavaslat 1. §-ában töíbbek között azzal foglalkozik, hogy zsidónak minősíti egyéb törvényeinkkel kapcsolatban az olyan részvénytársaságot vagy szövetkezetet, amelynek részvényérdekeltsége, vagy vezetősége 50%'-ban zsidó. Felteszem a kérdést, hát az a részvénytársaság vagy szövetkezet, amelyet az imént Mester Miklós képviselőtársam mint mintát hozott a Ház elé, az a szövetkezet, amely 30— 40%-ban zsidó, az nem zsidó? Hiszen az a 40%-os arány tulajdonképpen egy tőkemajoritást takar és csak formálisan mutatja ki az 50% alatti arányt, csak azért, hogy a magyar törvény szempontjából mentesüljenek a zsidóvállalat meghatározása alól. Ha már a bemutatóra szóló részvények mellett nem tudjuk pontosan megállapítani az egyes vállalatokban a keresztény és zsidó tőke arányát, legalább azt kellene kimondanunk, hogy már az olyan részvénytársaság vagy szövetkezet is zsidónak számít, amelynek igazgatóságában legalább 25% zsidó, vagy zsidónak tekintendő személy