Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. ülése 19 U2 június 5-én, pénteken. 415 T. Ház! Ha én most a magyar mezőgazda­ságnak nem a mai, hanem a holnapi, az egy­két év utáni helyzetét vizsgálom, — márpedig minden birtokpolitikái kérdés eldöntésénél ezt igenis vizsgálnom kell — akkor egészen más eredményre jutok. Kétségtelen, hogy a normá­lis viszonyok helyreálltával — márpedig pár év múlva ez a helyzet, reméljük, bekövetkezik — a magyar mezőgazdaságnak ismét számolnia kell a tengerentúli, de nemcsak a tengerentúli, hanem a keleti területek konkurreneiájával is. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A ke­leti területek a maguk szemtermelési. felesle­gével ismét jelentkezni fognak Közép -Európá­ban. Minden .szakembernek számolnia kell ez­zel a ténnyel és amikor erre gondolnak, akkor Magyarország szerepét ebben a vonatkozásban, a mezőgazdasági termelés szempontjából nem a szemtermelésben, hanem az intenzív mezőgaz­dasági kultúrában ós állattenyésztésben látják. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyik német újság, a Berliner Börsen­zeitung pünkösdi számában foglalkozott a ma­gyar erazdasági helyzettel és ezzel kapcsolatban megállapításokat tett. Elöljáróban a cikkíró részletesen ^ismerteti Magyarország gazdasági felépítését és megállapítja, hogy az iparosítás ellenére is a mezőgazdaság még mindig főhe­lyet foglal el Magyarország gazdasági struktú­rájában. (Olvassa): »Az aerrárföldreform kér­dése mindjobban előtérbe kerül és sürgősségét ma már egyetlen magyar sem tagadja! Ez a körülmény pedig az óvatos eljárással együtt« — teljesen ismeri a cikkíró a magyar helyzetet — »azt bizonyítja, hogy a felelős tényezők ezen a téren is azzal a könnyed biztonsággal járnak «1. amely a magyar politikát jellemzi«. (Piuko­yich József: Egy kis irónia van benne!) »A fiatalabb magyar generáció természetesen en­nek a fontos agrárkérdésnek erélyes kézzel való megoldását követeli, míg az idősebb gene­ráció, amelyet nem utolsósorban a vezető gaz­dasági réteg támogat, csak lassan és megfon­toltan akar a kérdéshez hozzányúlni. Magvar­ország jövő agrárpolitikája azonban az eddigi­nél erősebb mértékben kell, hogy szem előtt tartsa a mezőgazdasági és kertészeti nemesí­tési gazdálkodást, mert a iövő Európájában a magasabb termelés egyedül bizpnvára nem ad­batja meg a szükséges gazdasági támaszt. Egv hektár konyhakertészeti. terület már ma is 2000 pengő tiszta jövedelmet biztosít a termelőnek. míg ugyanilyen nagyságú, gabonával beletett terület a nagybirtok-gazdálkodásban csak 200 pengő jövedelmet biztosít.« A továbbiak során a cikkíró Magyarország iparosításával is foglalkozik. Foglalkozom még ezzel is, mert beszédem további során ipari fejlődésünk mezőgazdasági vonatkozásaival akarok foglalkozni. A cikk további része ugyanis erre is utal s amikor a cikkíró Ma­gyarország iparosításával foglalkozik, meg­állapítja, hogv ezen a téren is jelentős fejlő­dés mutatkozik, mert a magyar iparnak arány­lag rövid idő alatt sikerült minőségben is az európai iparhoz idomulnia. Magyarország, amely a jövő képét meghatározó európai szolig daritás középpontjában fekszik, teljesen ki fogja használni és élvezni fogja Európa gazda­sági felépítésének minden hasznát — írja a eikkiró. A jelenlegi körülmenyek között iga­zán nem nehéz ennek a fejlődésnek a lehető legjobb kilátásokat jövendölni. T. Ház! t Ha a holnap gazdaságpolitikájával foglalkozunk, a mezőgazdaság mellett kétség­telenül szem előtt kell tartanunk az ipari fej­lődés lehetőségét is. Európa újjáépítése, főleg a keleti területek újjáépítése a magyar ipar­nak kétségtelenül igen jelentős lehetőségeket fog biztosítani. Látjuk, hogy Németország már ma sem tudja teljesen kielégíteni az ipari ter­melés minden szükségletét, igaz, hozzá kell tennem, hogy ma háborús szükségletről van szó, azonban a békeszükséglettel kapcsolatban is előáll majd a sajátmaga nagy belföldi szük­séglete, de előáll a keleteurópai területek hely­reállításával járó óriási feladatok ellátása és biztosítása is. Ez a körülmény — mint ezt né­met gazdasági körök világosan látják — hisz foglalkoznak vele és — örvendetesen kell megállapítanom, hogy még magyar szempont­ból is helyesen foglalkoznak vele — a magyar ipar részére nagy lehetőségeket jelent Mit je­lent ez a mezőgazdaság szempontjából? Azt, hogy akkor, amikor az egyik oldalon a nagy­birtok a normális viszonyok helyreálltával a szemtermelésben bizonyos erőteljes r külföldi konkurrenciának, versenynek lesz kitéve, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a másik oldalon je­lentkezik a munkáskérdés, éspedig aibból a szempontból, hogy a munkabérek éppen a re­mélhető ipari lejilődéssel kapcsolatiban való­színűleg egészséges nívót érnek el, olyan nívót, amely csak azoknak a nagybirtokoknak és kö­zépbirtokoknak teszi lehetővé a rentábilis jö­vedelmezőségi termelést, amelyek a legtökéle­tesebben vannak és lesznek felszerelve. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azok a nagybirtokok. — főleg a nagybirtokok — mert hiszen a kis­birtok, ha nem boldogul munkájával, meg­toldja azt egypár órával és úgy iparkodik át­hidalni a nehézségeket s ha így se megy, to­vább húz egyet a nadrágszíján és átvészeli a nehéz időket, mondom, azok a nagybirtokok, amelyek ezt a feladatot nem tudják teljesíteni, nem tudják végrehajtani, sokkal okosabban te­szik, ha már ma levonják ennek a Dóvő hely­zetnek konzekvenciáit és arra a területre vo­nulnak vissza, amely anyagi ereDüknek meg­felel T. Ház! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban van azonban egy másik szempont is. Ez a szempont ugyancsak kapcsolatos az ipari fejlődés tempó­jával és lehetőségével, amire az imént mar rá­mutattam. Nevezetesen nemcsak a termelési szempont, hanem az önálló exisztenciák szapo­rítása is egyik legfontosabb célkitűzése kell hogy legyen minden helyes birtokpolitikának, mert hiszen a társadalomnak önálló exiszten­ciák útján való megerősítése olyan kívánság, amelyet azt hiszem, nem szükségesebb különö­sebben magyará-zni vagy indokolni. Tudjuk, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Kozep­Európában, sőt az egész világon is mindenütt megnyilvánul a faluról való menekülés, amit a németek Landflucht-nak neveznek. A faluról a városba menekülnek az emberek, mert a vá­rosban több kereseti lehetőséget, több kultúrát, több lehetőséget, jobb-életet lát az a nincstelen földnélküli magyar ember, aki falun sokszor munkaalkalom lehetősége nélkül tengeti máról­holnapra az életét. Egy erősebb ipari, gazda­sági fejlődés a város felé való menekülést nem­csak nem fogja, megállítani, hanem a jövőben is számolnunk kell egy ilyen lehetőséggel és a fejlődésnek egy ilyen irányával. (Mozgás a bál­oldalon.) Természetes, hogy ha a falusi viszo­nyok ilyenek maradnak, akkor így történik, de hogy ne ilyenek maradjanak, azért van szük­68*

Next

/
Oldalképek
Tartalom