Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

Az országgyűlés képviselőházának 262, mása alatt a kormány újabb javaslattal kénvtelen a Ház elé lépni. Természetesnek is találjuk, hogy az ilyen rendkívüli fontosságú kérdésekben, mint amilyen a zsidókérdés és a földbirtokpolitika kér dése, nagyon nehéz olyan részletekbe menő javaslatot, illetve törvényt hozni, amely előrelátóan a kérdés minden részletére előre gondolva tudja megoldani a kérdést. Éppen ezért az az álláspontunk, hogy az elvi célkitűzéseket, az elvi határokat kell elsősorban a törvényben leszögezni és ezeken az elvi határokon belül a végrehajtás során felmerülő szempontokat a végrehajtási rendeletben kell mérlegelni, és a végrehajtó hatalom kezébe — természetesen annak a végrehajtó hatalomnak a kezébe, amely iránt az ország bizalommal van — kell tenni a részletes megoldás lehetőségét. T. Ház! Ha a zsidókérdésben ezt az elvi célkitűzést keresem, akkor azt abban találom meg, amit a miniszterelnök úr maga is kifejezett, hogy ennek a kérdésnek európai megoldása csak a 800.000 főnyi magyarországi zsidó ságnak a kitelepítése lehet. Ez az a főszempont, amelyet a törvénynek, ennek a törvénynek t is szem előtt kell tartania és amelyhez a törvény minden részletes intézkedésének simulnia kell. Ha én ezt az elvi célkitűzést nézem ós vizsgálom a törvénynek egyes rendelkezéseit, dacára^ ennek a kormányelnöki nyilatkozatnak, dacára ennek az általánosan, itt a Háznak minden pártja által is elfogadott elvi célkitűzésnek, a törvényjavaslatban olyan intézkedéseket látok, amelyek az egyik oldalon elveszik a zsidók kezében, tulajdonában lévő birtokot, a másik ol dalon pedig lehetőséget adnak még ennek a törvénynek alapján is a kormánynak arra, hogy újabb bérleteket, iijabb fakihasználási lehetőségeket engedélyezhessen zsidóknak. Tudom, az indokolás is rámutat és ismerteti a kormány felfogását, amellyel ezt a lehetőséget, a törvényben tervezett jogot a maga részére oiztosítani akarja, azzal az érvvel, hogy nincs elég keresztény vállalkozó. Beszédem későbbi folyamán részletesen leszek bátor ezzel a szemponttal még foglalkozni, de már most előre kijelentem, hogy igenis van olyan megoldási lehetőség, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely a zsidók kizárásával, az ő birtokpolitikai és erdőkitermelési téren folytatandó tevékenységüknek kizárásával is lehetővé teszi ennek a kérdésnek alkalmas megoldását. A földibirtokpolitika terén 1939/1940.ben, amikor az utolsó nagyobb szabású földbirtokpolitikai törvény itt a Ház elé kenuit és pártbizottságokban, parlamenti bizottságokban hosszas tárgyalásnak anyaga volt. általános volt, azt mondhatnám, pártkülönbség nélkül általános volt a megegyezés abban, hogy az 1940. évi IV. te. nem oldja meg a földbirtokpolitikai problémát. Teleki Pál akkori miniszterelnök úr maga jelentette ki, hogy ezt a tör. vényjavaslatot átmeneti, ideiglenes törvénynek tekinti, amely egyelőre a kérdésnek bizonyos vonatkozásait megoldja, véglegesnek azonban nem tekinti és még folytatásának kell lenni mindaddig, amíg a magyar birtokok megoszlása azt az egészséges arányt nem mutatja, amely az ország érdlekében* de a mezőgazdaság érdekében is kívánatos. Az utóbbi években nemcsak nem került ennek a törvénynek végrehajtására a sor, — legalább is a maga egészében nem és csak egyes rendelkezései voltak végrehajtási rendeletnek tárgyai — de a mai háborús élelmezési és ellátási helyzetnek hatása alatt az egész magyar közvéleményben máris KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ülése 1942 június 5-én, pénteken. 413 bizonyos hangulatteremtés indult meg, amely hajlandó a közvéleményben azt a benyomást, azt a felfogást szuggerálni, hála Istennek» hogy ezt a törvényt nem hajtottuk végre, mert milyen lenne vájjon a közélelmezési helyzet, a közellátási helyzet, ha ezt a törvényt végrehajtottuk volna. T. Ház! Legutóbb az egyik előkelő agrárpolitikai társaság egy előkelő külföldi szakembert hívott meg előadásra. Alkalmam volt ezen az előadáson jelen lenni. Hallottam ennek a külföldi szakembernek megállapításait, amelyek először is abból indultak ki, hogy mindaz* amit Ü itt előad, elsősorban Németországra vonatkozik és nem alkalmazható minden további nélkül Magyarországra. Beszédében azért mégis volt a nagybirtokkal kapcsolatban egykét megállapítás, amely a nagybirtoknak előnyeit hangsúlyozta. Természetesen mindíen egyes esetben a maga szakszerűsége mellett hozzátette az ellentételt, az ellenvéleményt, aia ellenlehetőségeket is. A magyar sajtóban megjelent közleményben majdnem kivétel nélkül ezek a főtételek kerültek ebből az előadásból kifejezésre. Először megállapítja a magyar sajtóközlemény, egy félhivatalosnak tetsaő sajtókommünikében, hogy a nagybirtok többet termel s a piac ellátásában a maga arányszámán lényegesen túlmenőleg vesz részt. Ez az egyik. Másodszor pedig megállapítja azt, hogy a nagybirtok embereltartó és emberfoglalkoztató képessége is nagyobb. Harmadszor ennek ,a külföldi szakembernek megállapításából idézi azt a statisztikai adatot, amely szerint Németországban a 100 hektár feletti mezőgazdasági nagybirtok területe 38 százalékot tesz ki, és ezzel szemben Magyarországon 39 százalékot. És azt mondják: hát íme, a magyarországi latifundium és a németországi egészségesnek nevezett birtokpolitikái helyzet között alig van eltérés, csak egy százalék eltérés van. (Piukovich József: Az Omge.-nak ez kellett!) Igen, de a német szakember hozzátette, hogy ebben a statisztikai megállapításban benne van az erdőbirtok és a legelőbirtok, és hozzátette azt, is, hogy Németországban az erdőbirtokntak és a legelőbirtoknak mezőgazdasági szempontból is egészen más jelentősége van, mint Magyarországon. Ha ugyanis a szorosan, mezőgazdasági művelés alatt álló birtokterületet veszi, akkor Németországban a 100 hektár feletti terület csak 20 százalékot tesz ki, Magyarországon pedig a szorosan mezőgazdasági műveiét, alatt álló terület a 100 hektáron, illetőleg 200 holdon felül az ő adata szerint 27 százalék. Tehát ő ezt az adatot hozta, és én az Ő adatait akarom idézni. E szerint tehát Magyarország mezőgazdasági művelés alatt álló birtokterülete kereken harmadrésszel aránytalalanul nagyobb, mint a németországi hasonló birtokterületHogyan állunk a nagybirtok termelőképes- ' iségével, piacellátásával? Megállapította» hogy az szemes terményben, cukorrépában a maga húszszázalékos aránya mellett 33 százalékkal vesz részt a piaè ellátásában. De hozzátette, hogy ugyanakkor a kisbirtok tejben, állatban, állati terményekben (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Németországban is a maga arányszámán messze túlmenően vesz részt a piac ellátásában. (Piukovich József: Nem is lehet összehasonlítani!) Hogyan áll az ember eltartó képessége? Ez természetesen a magyar kommünikéből nem tűnt ki, ezt a »Köztelek« nem hozta le. Ttt van azonban egy német kommüniké, amely már 68