Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-262
406 Az országgyűlés képviselőházának 262. ülése 1942 június 5-én, pénteken. varja, hogy mi a véleménye az itt ülő pár kisgazdának (vitéz Lipcsey Márton: Várja a földet! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Azt már szidja! — vitéz Lipcsey Márton: Nem kell heccelni, ez a fontos! Paraszt-apostol!) ... úgyis kevesen vannak ebben a Házban a kisgazdák, beszéljenek hát, szívesen meghallgatom őket, nem fogok közbekiabálni, nem fogom őket közbeszólásommal izgatni, (vitéz Lipcsey Márton: Nem ám! De így izgatja!) Beszéljenek, nyilatkozzanak, mert fajtájuk várja, hogy mit akarnak ezzel a földbirtokpoliitikával. (vitéz Lipcsey Márton: Csak jól idézzenek, ahogy maga idézte Jurcsek szavait! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Halljuk lApcseyíí — vitéz Lipcsey Márton: Hallotta! Vagy nem elég?! — Zaj. — Elnök csenget. — Mokcsay Dezső: Külön tessék feliratkozni és úgy beszélni!) T. Ház! Nem tudom megérteni, micsoda élvezetet nyújthat egy képviselőnek az, hogy a másik szónokot állandóan zavarja. Borzasztó hálás volnék azért, ha egyszer már hallhatnám, a képviselő úr szűzbeszédét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: ös endet kérek, képviselő urak! Börcs János: T. Ház! Hiába cenzúrázzák beszédeinket, a kint a falvakon élő kisgazdák mégis megtudják s akkor a túlsó oldalon mindig az a vád ér bennünket, hogy izgatunk. Nem kell itt izgatni, izgatnak a tények és az események maguk. Milyen más volna a hangulat kint a falun, ha látnák, hogy ebben a törvényjavaslatban határozottan le van fektetve, hogy kik kapják ezt a földet. Nem akarjuk, hogy a nagybirtokok az utolsó barázdáig szűnjenek meg és nem akarjuk, hogy ne létesítsenek középbirtokokat, a dolog természetéből folyik, hogy kell egészséges középbirtoknak lennie, lamely vetőmagvakkal látja el a kisgazdatársadalmat., A kisgazdatársadalom nem olyan elmaradott, hogy ne érezné: neki igenis szüksége van a középbirtokokra. Ha a kisgazdatársadalimat azzal a váddal illetik, hogy nem tud termelni, akkor kérdezem, kinek a bűne ez? (Zaj.) Ez a régi rendszernek a bűne, mert amikor 1940-ben az 1941. évi költségvetést tárgyaltuk, akkor a mezőgazdaság fejlesztésére, a mezőgazdasági oktatásra 250.000 pengőt vettek fel a költségvetésbe, de ugyanakkor a színházak támogatására 3 millió pengőt vettek fel. (Vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Nem irigyeljük ezt a színházaktól, mert mi igenis akarunk kultúrát. Bár ott tartana a legutolsó kisgazda is, hogy magasabb műveltséggel rendelkeznék! De ha azt akarjuk, hogy itt egészséges termelési rend alakuljon ki, akkor kötelességünk ezt a kisgazdatársadalmat a művelődés szempontjából olyan magas fokra emelni, hogy a követelményeknek meg tudjon felelni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És hitelt adni! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Befejezem beszédemet. Sajnálom, hogy ezt a törvényjavaslatot az előadott indokoknál fogva nem tudom megszavazni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Ärvay Árpád jegyző: Szeder Ferenc! Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Ha a törvényjavaslat indokolásának befejező részéhez tartanám magamat, akkor kissé nehéz volna a helyzetem, mert az indokolás utolsó bekezdése azt mondja, hogy a javaslat nem birtokpolitikai természetű javaslat, holott vannak ennek a javaslatnak birtokpolitikai vonatkozásai is. Látom és hallom, hogy amikor t. képviselőtársaim legnagyobb része felszólal ennél a javaslatnál, akár ellene, akár mellette, akkor ezt az elvet egy kissé félredobja és általános birtokpolitikai kérdéseket hoz ide, mint ahogyan én sem tudok elmenni úgy a javaslat mellett, hogy hozzá ne nyúljak általában a nagybirtokkérdéshez, bár előre kijelentem: örülök, ha a nagybirtoknak bármelyik szögletét sikerül a kisparasztság kezére juttatni. Ha pontosan tudnám, hogyan állunk a zsidóbirtokokkal és hogy tulajdonképpen mennyi nagybirtok áll rendelkezésünkre ezzel a javaslattal kapcsolatban, akkor talán meg tudnám mondani a véleményemet birtokpolitikái szempontból is úgy, hogy az ellen, azt hiszem senkinek sem volna kifogása. De a javaslat maga is beismeri az indokolásban, hogy nem tudjuk, hogyan állunk ezekkel a zsidóbirtokokkal, mert_ e tekintetben nincsenek pontos adatfelvételeink. (Koltai Jó. zsef: Hol a statisztikai hivatal?) Az más kérdés, hogy a statisztika mint mond, de maga a javaslat indokolása a következőket mondja (olvassa): »A fajilag zsidó földtulajdonosok számáról és földbirtokállományuk nagyságáról adataink nincsenek s az izraelita hitfelekezethez tartozók hasonló adatai is — megfelelő adatgyűjtések és feldolgozások hiányában — csak hézagosan állanak rendelkezésre.« (Koltai József: 1939 óta niár meg lehetett volna csinálni!) Nem hasból mondom, amit mondok, hanem a javaslat indokolását citálom, márpedig ennek a javaslatnak az indokolása valóban azt mondja, hogy nincs pontos tudomásunk arról, hogyan állunk a zsidók és méginkább a zsidóbirtokok tekintetéboni. T Képviselőház! Amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk, akkor önkéntelenül is vissza kéli tekintenünk arra; az évtizedes harcra, amely a magyar föld, a magyar nagybirtok megosztása kérdésében közéletünkben és a parlamentben is folyt. Emlékszem arra a harcra, amelyet Beksics Gusztáv folytatott annakidején nemzeti szempontból a nagybirtokrendszer ellen. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Beksics volt s mintha még most is fülembe csengenének az ő kijelentései és előttem volnának aízok az írások, amelyek a lapok hasábjain az ő tollából megjelentek, amikor azt mondotta: vagy megváltoznak Magyarország földbirtok viszonyai és Magyarország a boldogulás lítjára lép, vagy pedig nem tudjuk azokat megváltoztatni és ezzel tragédia következhetnék be nagybirtok rendszerünk nyomán. Emlékszem aizokra az időkre, amikor ez a hare nemzeti szempontból folyt a nagybirtokrendszer ellen, amikor méar nem úgy volt, mint most, hogy csak egy 200.000 katasztrális holdas nagybirtokunk van, hanem a herceg Esterlházyaknak még fél millió katasztrális holdon felüli hitbizományuik volt, (Börcs János: Most csak negyedmillió!) Emlékszem azokra a. harcokra, amelyeket éppen nemzeti szempontból folytattak az Albina törekvéseivel szemben', amelv törekvések soha jóvá nem tehető károkat idéztek elő Erdélyben, amikor nem a zsidók vásárolták össze a magyar középbirtokos osztály földjeit, hanem az Albina román pénzintézet és román parasztokat tele-» pített a magyar földbirtokosoktól megvásárolt, sokszor jó pénzen megvásárolt földterületekre. Vannak képviselőtársaim között, akik a
