Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. történelmi távlatokat nem nagyon keresik és csak a ma politikai szemszögéből nézik a kér­dés minden vonatkozásait. De nekünk, akik egy kissé átéltük már a történelmi ^ multat a magyar földbirtokpolitika történetében, ne­künk vágyunk volt mindig az, amit most kép­viselőtársam is kifejezésre juttatott, hogy erős, boldog kisparasztság éljen ebben az országban, nemcsak azért, hogy a felfordulásokkal álljon szemben, hanem azért is, hogy a magyar nem­zeti gondolatot propagatív erővé tegye és hogy a magyar nemzeti gondolat legyen úrrá ebben az országban. (Zaj és felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Ez a szociáldemokrata párt felfogása? '— Bodor Márton közbeszól.) Elnök: Bodor képviselő *urat kérem, ne szóljon közbe. Szeder Ferenc: Meg vagyok róla győződve, hogy nemzeti államunk kifejlődése nélkül még azt a viszonylagos szabadságot sem tudnánk elérni, amelyre éppen ezeknek a törekvéseknek a szolgálatában szükségünk van. Emlékszem azokra az időkre, amikor a cenzusos választójog akadályozta meg. hogy a magyar munkásság képviselete idejöhessen a parlamentibe és a cenzusos választójogot azzal okolták meg, hogy ha nem ilyen a választójog, akkor románok, szerbek és tótok ülnének a parlamentben. Az tehát, hogy nemzeti álla : műnk nem tudott kialakulni és nemzetiségi viszonyaink ilyen szerencsétlenül alakultak, volt az oka annak, hogy még a magyar doilgozó tömegek, a magyar munkásság képviselete sem jöhetett be a parlamentbe, hogy tehát a dol­gozó magyar tömegek érdekeit magyarok kép­viselhessék itt. Nagyan jól emlékszem azokra a iharcokra, — ismétlem. —> amelyek ezek körül a földbir­tokpolitikai kérdések körül folytak és most, amikor a képviselőház a zsidók földbirtokairól szóló törvényjavaslatot tárgyalja, az ember nem tud elmenni ezek mellett a kérdések mel­lett anélkül, hogy fel ne említse őket, mert tragédiája volt ennek az országnak már év­tizedekkel ezelőtt is maga a nagybirtokrend­rendszer, amely lehetetlenné tette a kis­parasztság terjeszkedését és megerősödését, tragédiája volt az, hogy Oroszországot kivéve egyedül állott olyan nagybirtokrendszerével, amelyhez hasonló Európában egyetlen egy ál­lamban sem volt. Maga a kötött birtokrend­szer, amely változatlanul ellenállott az idők áramlatának kötött mivoltában és amely 1848—67-ig lényeges gyarapodáson esett ke­resztül, megkövesedett, útját állta a kis­parasztság terjeszkedésének és ama nemzeti gondolat terjeszkedésének is, amelyet a kis­parasztság képvisel és képviselhetett volna a nagybirtok földjén keresztül. Mondom, amikor ezt a javaslatot tárgyal­juk, nem tudunk elmenni amellett, hogy ezeket a kérdéseket fel ne elevenítsük. Miért teszem ezt, t. Ház, most ebben a pillanatban? Először azért, mert a zsidótörvény a problémának csak egy részét oldja meg, tehát csak részletproblé­mát, úgy, amint hallottam ezt kormánytámo­gató képviselők kijelentéseiből is, (Moz\gás o, szélsőbáloldalo7i.) Ez csak részletmegoldás, a probléma nagyobbik fele megmarad ennek 'a törvénynek végrehajtása után is, még ha egész­ségesen hajtják is végre, ami elé én — sajnos­bizonyos gyanakvással nézek. De még akkor is megmarad a probléma tekintélyes része föld­birtokpolitikai vonatkozásokban. A »Közigazgatási Tudomány« 3—5. számá­hoz egész rakás térkép van mellékelve. A többi ülése 19U2 június 5-én, pénteken. 407 közt egy nagyon élénken illusztrált térkép, amely Magyarország birtokállományát pró­bálja a térképen szemlélhetővé tenni. Nézzük meg ezt a térképet. Az ezen a térképen kari­kával jelölt vármegyéknél a szántóföldnek 25 százaléka ezidőszerint is ezer holdon felüli nagybirtok. Különösen ennek a térképnek a dunántúli része van nagyon erőteljesen beka­rikázva, ami kétségtelen igazolása annak, — hiszen ismerjük ezeket a statisztikai adatokat — hogy ott rendkívüli módon túlteng a nagy­birtok, laimely eddig is útját állta a magyarság expanzív terjeszkedésének éppen úgy, mint ahogy útját állta annakidején Erdélyiben is a magyarság gyarapodásának. Ha tehát ebben a tekintetben a képviselőház most részlettörlesz­tést ad isi — nem tudom, a középosztálynak-e vagy a kispaxasztságnak — azért még nem maradhat, el annak az adósságnak a teljesítése, amely az ezen a térképen szereplő ezer holdak­nak a kispiarasztság kezére való juttatásá­ból áU. T. Képviselőház! Ami magát a törvényja­vaslatot illeti, ha tudnám is, hogy miről van szó, az indokolásnak ez után a kitétele után nagyon nehéz a helyzetem. Ha tudnám, miről van szo, akkor megmondanám róla őszintén, nyíltan és határozottan a véleményemet. így is^ kijelentem azt: örülök, ha ma a nagybirtok bármely része a kisparasztság kezére kerül. Tudom, hogy olyan időket élünk, amelyek nem túlságosan alkalmasak nagy dolgok ke­resztülvitelére, de ha a nagybirtok egy csücs­két meg lehet fogni, ezt örömmel veszem. Eszembe jut azonban még valami. Amikor az 1920:XXXVI. te. novelláris kiegészítéséről szóló javaslatot tárgyaltuk, felszólaltam. Amikor Magyarországon birtokpolitikái kér­dés szőnyegre került, mindig előtérbe lépett az a kérdés, vájjon van-e a parasztnak pénze vagy nincs, tudja-e kártalanítani a nagybirto­kot megfelelő módon, avagy nem tudja, meg tudja-e fizetni a vételárat vagy sem? Most íme látjuk, hogy megvan a lehetősége annak, hogy a nagybirtokot igényibevegyék mindezek nélkül a kellékek nélkül, csak az az erőteljes akarat kell hozzá, amely a zsidóbirtokokkal kapcsolatban most megnyilatkozik. T. Képviselőház! Amikor itt ennek a no­vellának tárgyalását folytattuk, magam is szóvátettem, nem lehetne-e megkeresni a mód­ját annak, hogy kötvényekkel kártalanítsák a tulajdonosokat; ahogyan az^ 1848-as jobbágy­felszabadítás után kártalanítani lehetett azo­kat, akiknek tulajdonából keletkezett azután a kisparasztság földbirtoka, miért ne lehetett volna a földreform-eljárás során ugyanezt az elvet alkalmazni? Akkor nem nyilatkozott meg úgy látszik túl nagy.bizalom a kötvények iránt és magasra felsrófolt árakon, sokszor azonnali igen jelentékeny készpénzfizetés mel­lett bocsátották rendelkezésre az 1920:XXXVI. te. alapján kiosztott kis nadrágszíjnyi par­cellákat. Mélyen t. Képviselőház! Ha egyéb nem, már az a körülmény, hogy ez a javaslat rá­mutat arra, hogy az elkövetkezen'dő birtokpo­litikái kérdésekben ilyen elvet is lehet alkal­mazni, óriási értéke a törvényjavaslatnak, túl azon, hogy nem tudom hány ezer ka­tasztrális hold nagyibirtokot talán mégis csak a kisparasztság kezére juttatnak. Azért mon­dom, hogy talán, mert ebben a pillanatban még nem vagyok túlságosan elragadtatva a törvény előrelátható végrehajtásától. Tudom ugyanis, hogy mennyi igénylés jelentkezik, ezekre a zsidót birtokokra nem a kisparaszt­67*

Next

/
Oldalképek
Tartalom