Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-262
Az országgyűlés képviselőházának 262, keket. Például eladják a karókat áron alul. Természetesen megveszik, mert a paraszt örül, hogy 10—11 fillérért szőlőkaróhoz jut, a zsidó pedig jól jár, mert ingatlana amúgy is igény he lesz véve, aki tehát megkapja, újra telepítheti a szőlőt, hiszen csak a puszta homokot kapja majd úgyszólván értéktelenül. Tehát valamennyi zsidó ingatlanra a legsürgősebben ki kellene terjeszteni ezt a zár alá vételt. Ugyanennek a szakasznak a 4. pontja a kivételekre vonatkozik. Elvileg ellene vagyok mindenféle kivételnek, de ha már a harctéri kitüntetéseket is figyelembevesszük, akkor egy körülményre felhívom a t. Ház figyelmét. A legutóbbi győri szabotázs ügyben az egyik halálra ítélt zsidónak kétszeres nagy ezüstje volt. Ha tehát földbirtokos lett volna, kivétel lett volna. Nem elég tehát a harctéri kitüntetés, meg kell vizsgálni azt is, hogy az elmúlt 22 év alatt nemzethűség szempontjából milyen magatartást tanúsított (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon ) és ha az kifogástalan, nekem sincs szavam az ellen, hogy aki a világháborúban kimagaslóan megtette kötelességét, s azóta mindenkor nemzethű magatartást tanúsított, utódlási jog nélkül ezen kivételek alá essék. Elvileg, hangsúly ózom, ellene vagyok minden kivételezésnek, de ha már egyszer a javaslatban benne van a kivételezés, akkor nagyon kérem a t. Házat, hogy ennél a szakasznál megvizsgálandó legyen személy szerint az, hogy az utóbbi 22 év alatt ki milyen magatartást tanúsított. A külföldi zsidók földbirtokának igénybe vételét én soronkívül szükségesnek tartom, (Ferenczy Tibor: A legelsősorban!) Nagyon megértem, hogy esetleg a külügyminiszter urat be kellene kapcsolni ennél a kérdésnél, semmiképpen sem indokolt azonban az, hogy a külföldi zsidók ne soronkívül részesüljenek abban az elbírálásban, amelyben itthoni zsidaink részesülnek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A külföld már nem védi a zsidót!) Az 5. § 2. pontjánál feltétlenül kiegészítendőnek tartom, hogy az átengedésre kötelezett ingatlanokon lévő épületeket a zsidó saját költségén jó karban legyen köteles átadni. Ez egy nagyon lényeges körülmény. Magam láttam több zsidóbirtokot, feljelentést is tettem errevonatkozólag, ahol az utóbbi 1—2 évben bizony messze vagyunk attól, hogy a gazda köteles gondosságával termelnének. Elhanyagoltak az épületek is és miután errevonatkozólag a törvényben sehol sincs intézkedés, nagyon kérem at. Házat, hogy ezt a szakaszt esetleg ezzel a szigorítással egészítenénk ki. Ismétlem, az épületeket az igénybevételt szenvedő saját költségén jó karban legyen köteles átadni. A 12. § a termelés folytonosságának biztosításával foglalkozik. Emberileg nagyon megérthető és nem tudom rossznéven venni attól a zsidótól, hogy az átadandó földön ő már nem tud olyan ambícióval foglalkozni a gazdálkodással, mint ahogyan tudott, amikor saját hasznára dolgozott. Ekkora önzetlenséget mi a zsidóktól ne várjunk. Ezért nagyon sürgősnek tartanám az intézkedést arranézve, hogy minden zsidó ingatlan ellenőrzés alá vonassék, hogy tényleg megfelelően művelik-e. (Bodor Márton: Már késő. Ezt előbb kellett volna, évekkel ezelőtt!) Ez a mai háborúban igen lényeges kérdés. (Gr. Esterházy Móric: A leglényegesebb!) Méltóztassék elhinni, nekünk is! Minden célunk az és ebben biztosan egyek vagyunk a t. túloldallal is, hogy gazdaságilag ülése 1942 június 5-én, pénteken. 3Í 9 olyan helyzetet teremtsünk, amely biztosítja harcoló csapataink harcrakészségét, (Gr. Esterházy Móric: Úgy van!) tehát itt à mögöttes országrészben nem lehet más célunk, mint hogy olyan állapot legyen, olyan nyugalom, olyan ellátás és honvédeink hátramaradottaival olyan mértékben tudjunk gondoskodni, hogy ők nyugodtan harcolhassanak abban a tudatban, hogy családjuk itthon nem nélkülöz és nem szenved. (Ügy van! Úgy van!)^ Es ha tárgyilagosak akarunk lenni, ma efelől nem lehet nyugodt a lelkiismeretünk. Én magam tettem feljelentést egy abony— tószegi határban fekvő ezerholdas földbirtok tulajdonosa Heu Móric ellen. A nyomozás folyik és máris megállapítást nyert, hogy a legsúlyosabb visszaéléseket, illetve nem is visszaéléseket követett el... (Mokcsay Dezső: Szabotázst!) nem mondanám, hogy szabotázst, hanem azt, hogy nem a rendes gazda köteles gondosságával gazdálkodott, annyira, hogy a cselédei tehenei részére például takarmányt nem adott. Három szegény cseléd tehene döglött meg: kettő ellésben, azért, mert annyira gyönge volt, hogy belepusztult. A földek^vetetlenek. Az állatállománya ennek az egyébként príma földekből álló birtoknak olyan csekély, hogy tizedrésznyi birtokra volna talán elegendő. Ezek mind megállapított tények és remélem, hogy az eljárás megindul. Ámde nemcsak egy ilyen eset van. Többről tettem magam is jelentést, sajnos mind valónak bizonyult. Nagyon szügségesnek tartanám, — bár erre a gazdasági évre már nem sokat használunk vele, de a_ jövőre nézve igen — hogy az összes zsidóbirto. kokat a termelés folytonosságának biztosítása végett a legszigorúbban és a legsürgősebben ellenőrzés alá vegyék. A 13. § 1. és 2. pontja azt mondja, hogy mezőgazdasági és erdőgazdasági ingatlant zsidó csak a földmívelésügyi miniszter úr engedélyével vehet haszonbérletbe, ugyanígy a fának és erdei terméknek kitermelési jogát zsidóra átruházni csak a földmívelésügyi miniszter úr engedélyével lehet. Ha ez fajvédelmi törvényjavaslat, akkor zsidó nemcsak bérlő nem lehet, hanem fakitermelési engedélyt sem kaphat. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ma már nem felel meg a valóságnak az, hogy egyetlen darab föld is lehet az országban, amelyikre nem találunk magyar bérlőket. Igenis találunk, tehát nélkülözni tudjuk a zsidó bérlőket és ez a pont megint olyan, hogy az ember, — nézzék már el nekünk — önkéntelenül hátra teszi a fülét és azt kérdezi: Mi lehet emögötf? Miért kellett ezt belevennünk a javaslatba 1 ? — Teljesen fölösleges. Azt javasolnám, ezt a két pontot hagyjuk ki teljesen, ne legyen a földmívelésügyi miniszter úrnak sem az a jog megadva, hogy itt zsidó akár bérletben, akár fakitermelési engedéllyel meghagyassék. (Bárczay János földmívelésügyi államtitkár: Tisztán azt célozza, hogy ha előállna olyan eset, amikor másnak nem lehetne bérbeadni, intézkedni lehessen. Csak erre vonatkozik!) Én katona voltam, lehetetlenséget nem ismerek. Nem ismerhetek el ilyen esetet, (Bárczay János földmívelésügyi államtitkár: Kernelem, hogy nem lesz, de lehetnek ilyen esetek és csak erre provideálunk!) Szóval csak erre vonatkozik? (Bárczay János földmívelésügyi államtitkár: Én remélem, hogy nem lesznek ilyen esetek!) Nagyon szívesen .rendelkezésre állunk felkutatni azokat a magyarokat, akik az egyes ingatlanokat bérbeveszik. 66*
