Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-262
398 Az országgyűlés képviselőházának 262, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ez ellen a beállítás ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Ha ez nem irányított propaganda lett volna, nem hoznám ide a Ház elé, miután azonban ez hivatalos propaganda-irányítás, ezt megteszem. Itt nem Antal miniszter úrra gondolok, aki olyan propaganda miniszter, hogy a sajtóirányítás nem tartozik ő alá, hanem arra gondolok, aki alá a sajtóirányítás tartozik. Ez a beállítás a mai időkben közönséges demagógia, amelyet a leghatározottabban megbélyegzünk. T. Ház! Mindjárt ezzel a ponttal kapcsolatban kénytelen vagyok elismeréssel lenni azért az igéretért, amelyet a Magyarországebben a »Porszemek« című cikkében ír, hogy a zsidóföldek a földet művelő magyarok kezébe kerülnek majd és hogy a tárgyalás során illetékes tényező meg-felelő nyilatkozatot fog tenni. Addig pedig — mondja a cikk — ne döngessünk nyitott kapukat. Várjuk, hogy illetékes helyről megnyugtató kijelentéseket kapjunk és nem tudom, hogy ha a törvényjavaslat ezt a részt felölelte volna, nem fogadtuk volna-e el a javaslatot. Tény az, hogy ezt tartjuk a legsúlyosabb hibának, ezért aggályoskodunk és ezért nem tudjuk nyugo'dt lelkiismerettel a javaslatot elfogadni. Ebben a javaslatban ugyanis nincs határozottan megmondva, hogy az igénybevett birtokok kinek a kezébe kerülnek. A visszaélések r elkerülése végett és különösen az ország népének, a parasztságnak megnyugtatása végett tehát igen célszerű lenne, ha egy igényjogosultsági sorrendet állítanának fel, hogy kik milyen sorrendben jogosultak részesedni ezekből a földekből. Itt mindenekelőtt a jelenlegi világháborúban harcoló honvédeink, honvédségünk hősi halottainak hátramaradottaira gondolok, valamint azokra, kik ezekben a súlyos harcokban testi épségüket áldozva rokkantakká váltak, kitüntetéseket szereztek és ténylegesen harcoltak a mi jólétünkért, a mi nyugalmunkért és azért, hogy hazánk újabb ezer évig magyar maradhasson. Ez a legkevesebb, amivel harcoló honvédségünk hősi halottai hátramarad ottainak és a kint harcoló honvédbajtársaknak tartozunk. Nagyon megnyugtató lenne, ha az igenyjogosultsági sorrend nyilvánosságra is kerülne. Természetes, hogy csak az juthat földhöz, aki azt műveli és abból él. Ezzel kapcsolatban, arra gondólok, hogy olyan valaki, akinek egyéb jövedelmi forrása és állandó keresete van, azonfelül ne kapjon még földet és ne vegye el egy magyar család életlehetőségét azzal, hogy nem az a földből élő ember kapja meg a földet. Az igényjogosult sági sorrend felállításánál természetesen a nép- és családvédelmi szempontokat figyelembe kell venni. Ha ezt látnánk, akkor elismerném, hogy ez egy pozitív fajvédelmi javaslat, így azonban nem tudom nyugodt lelkiismerettel ezt mondani, mert pozitív irányban is szeretném a fajvédelmet látni. Itt említem meg, hogy Apponyi képviselőtársam egy határozati javaslatot nyújtott be, amellyel Meskó Zoltán képviselőtársam már foglalkozott s amely azt tartalmazta, hogy a tisztikar tagjai ne részesülhessenek a zsidó birtokokból. Mélyen t. Ház! Én ez ellen a leghatározottabban tiltakozom. Az a tiszt éppen úgy harcol kint a harctéren, éppen úgy hősi halált hal, mert a golyó nem keresi a tisztet vagy a közlegényt és a tiszt éppen úgy rokkanttá vál, illése 19U2 június 5-én. pénteken. hátik, tehát antimilitarista beállítás, az, hogy a tisztikarnak egy esetleg rokkanttá vált tagja csak azért, mert ő tiszt, ne részesülhessen zsidóbirtokban. (Felkiáltások a jobboldalon: Erről szó sincs!) Én most Apponyi képviselőtársam javaslatát bírálom (Felkiáltások jobbfelöl: Kár!) és a leghatározottabban tiltakozom az ellen, harctéren küzdő tiszti bajtársaim nevében. (Helyeslés. — Kölcsey István közbeszól.) Remélem, hogy ebben Kölcsey képviselőtársam egyetért velem és ha egyetért, akkor kérem, hogy ne fölényesen legyintgessen, hanem legalább is nyugodtan hallgassa, végig, amit mondok, mert meg vagyok róla győződve, hogy a túloldalon egyetlen képviselőtársam sincs, akinek ne lenne éppen úgy érdeke a tisztikar renoméjának és becsületének megvédése, mint nekünk. Egyébként a kormánypárt egyes szónokainak felszólalásaiban is olyan ellentétek voltak, amelyekből azt látom, hogy a felfogás a túloldalon sem azonos. Csak két felszólalást állítok egymással szembe, Jurcsek Béla és Szabó Zoltán igen t. képviselőtársamét. Előre is megmondom, hogy Szabó Zoltán képviselőtársam álláspontját teljesen magamévá teszem és ha a, javaslatban mindaz benne foglaltatnék, amit ő kívánt, akkor egészen más álláspontom lenne a javaslattal kapcsolatban. Jurcsek képviselőtársam felszólalásait sokszor élvezettel hallgattam, ez a felszólalás azonban nem tartozott ezek közé a felszólalások közé. Itt különösen egy kitételre vagyok kénytelen rámutatni és azt a leghatározottabban visszautasítani. Általánosságban azt a kijelentést használta, hogy a kisgazdatársadalom nagyon könnyen megtanult feketén értékesíteni. Nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy a kisgazdák között vannak, akik feketén értékesítenek, de az ellem, hogy ezt így általánosan itt a Ház színe előtt egy képviselőtársam kijelentse, a kisgazdatársadalom nevében a leghatározottabban tiltakozom, mert a magyar parasztság tudja, hogy mi a kötelessége, s megis teszi — tudjuk, hogy milyen nehéz helyzetben — és ha vannak egyesek, akik feketén értékesítenek, tessék elhinni, hogy nem az egyénben kell keresni a hibát, hanem abban a rendszerben, amely sokszor rákényszeríti őket, hogy olyan szabálytalanságokat kövessenek el, amelyeket a múltban nem. követtek volna el. Egyébként nem csak a kisgazdák között vannak, akik feketén értékesítenek, hanem a közép- és nagybirtokosok között éppen úgy találunk feketén értékesítőket, mint a magyar parasztság sorai között. T. Ház! Nem kívánok a javaslatnak azokkal a pontjaival foglalkozni, amelyeket előttem szólott képviselőtársaim már többen bírálat tárgyává tettek, így nem is akarom ezzel a Ház türelmét sokáig igénybe venni, egyes pontokra azonban mégis kénytelen vagyok én is külön rátérni. Különösen helytelennek tartom a 3. § 1. bekezdését, amely azt tartalmazza, hogy csak a 10 holdon felüli szőlő, gyümölcsös vagy 500 holdon felüli mezőgazdasági birtok élő és holt felszerelése vehető igénybe. Ezt a témát Matolcsy képviselőtársam teljes mértékben # kimerítette. Én teljesen magamévá teszem az ő álláspontját. Tegnap lenn jártam a kerületemben, és hogy mennyire igaza volt képviselőtársamnak, igazolja az az eset, hogy a 10 holdon aluli zsidó szőlőbirtokosok egy része eladja a szőlőhöz tartozó és nélkülözhetetlen felszerelési cik-