Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

398 Az országgyűlés képviselőházának 262, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ez ellen a beállítás ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Ha ez nem irányított propaganda lett volna, nem hoznám ide a Ház elé, miután azonban ez hivatalos propaganda-irányítás, ezt megteszem. Itt nem Antal miniszter úrra gondolok, aki olyan propaganda miniszter, hogy a sajtóirányítás nem tartozik ő alá, ha­nem arra gondolok, aki alá a sajtóirányítás tartozik. Ez a beállítás a mai időkben közön­séges demagógia, amelyet a leghatározottab­ban megbélyegzünk. T. Ház! Mindjárt ezzel a ponttal kapcso­latban kénytelen vagyok elismeréssel lenni azért az igéretért, amelyet a Magyarország­ebben a »Porszemek« című cikkében ír, hogy a zsidóföldek a földet művelő magyarok kezébe kerülnek majd és hogy a tárgyalás során ille­tékes tényező meg-felelő nyilatkozatot fog tenni. Addig pedig — mondja a cikk — ne döngessünk nyitott kapukat. Várjuk, hogy illetékes helyről megnyugtató kijelentéseket kapjunk és nem tudom, hogy ha a törvény­javaslat ezt a részt felölelte volna, nem fogad­tuk volna-e el a javaslatot. Tény az, hogy ezt tartjuk a legsúlyosabb hibának, ezért aggá­lyoskodunk és ezért nem tudjuk nyugo'dt lelki­ismerettel a javaslatot elfogadni. Ebben a ja­vaslatban ugyanis nincs határozottan meg­mondva, hogy az igénybevett birtokok kinek a kezébe kerülnek. A visszaélések r elkerülése végett és különösen az ország népének, a pa­rasztságnak megnyugtatása végett tehát igen célszerű lenne, ha egy igényjogosultsági sor­rendet állítanának fel, hogy kik milyen sor­rendben jogosultak részesedni ezekből a föl­dekből. Itt mindenekelőtt a jelenlegi világ­háborúban harcoló honvédeink, honvédségünk hősi halottainak hátramaradottaira gondolok, valamint azokra, kik ezekben a súlyos harcok­ban testi épségüket áldozva rokkantakká vál­tak, kitüntetéseket szereztek és ténylegesen harcoltak a mi jólétünkért, a mi nyugal­munkért és azért, hogy hazánk újabb ezer évig magyar maradhasson. Ez a legkevesebb, amivel harcoló honvédségünk hősi halottai hátramarad ottainak és a kint harcoló honvéd­bajtársaknak tartozunk. Nagyon megnyugtató lenne, ha az igeny­jogosultsági sorrend nyilvánosságra is ke­rülne. Természetes, hogy csak az juthat föld­höz, aki azt műveli és abból él. Ezzel kapcso­latban, arra gondólok, hogy olyan valaki, aki­nek egyéb jövedelmi forrása és állandó kere­sete van, azonfelül ne kapjon még földet és ne vegye el egy magyar család életlehetőségét azzal, hogy nem az a földből élő ember kapja meg a földet. Az igényjogosult sági sorrend felállításánál természetesen a nép- és család­védelmi szempontokat figyelembe kell venni. Ha ezt látnánk, akkor elismerném, hogy ez egy pozitív fajvédelmi javaslat, így azonban nem tudom nyugodt lelkiismerettel ezt mondani, mert pozitív irányban is szeretném a fajvédel­met látni. Itt említem meg, hogy Apponyi képviselő­társam egy határozati javaslatot nyújtott be, amellyel Meskó Zoltán képviselőtársam már foglalkozott s amely azt tartalmazta, hogy a tisztikar tagjai ne részesülhessenek a zsidó birtokokból. Mélyen t. Ház! Én ez ellen a leghatározot­tabban tiltakozom. Az a tiszt éppen úgy harcol kint a harctéren, éppen úgy hősi halált hal, mert a golyó nem keresi a tisztet vagy a köz­legényt és a tiszt éppen úgy rokkanttá vál­, illése 19U2 június 5-én. pénteken. hátik, tehát antimilitarista beállítás, az, hogy a tisztikarnak egy esetleg rokkanttá vált tagja csak azért, mert ő tiszt, ne részesülhessen zsidó­birtokban. (Felkiáltások a jobboldalon: Erről szó sincs!) Én most Apponyi képviselőtársam javaslatát bírálom (Felkiáltások jobbfelöl: Kár!) és a leghatározottabban tiltakozom az ellen, harctéren küzdő tiszti bajtársaim nevé­ben. (Helyeslés. — Kölcsey István közbeszól.) Remélem, hogy ebben Kölcsey képviselőtársam egyetért velem és ha egyetért, akkor kérem, hogy ne fölényesen legyintgessen, hanem leg­alább is nyugodtan hallgassa, végig, amit mon­dok, mert meg vagyok róla győződve, hogy a túloldalon egyetlen képviselőtársam sincs, aki­nek ne lenne éppen úgy érdeke a tisztikar reno­méjának és becsületének megvédése, mint ne­künk. Egyébként a kormánypárt egyes szónokai­nak felszólalásaiban is olyan ellentétek voltak, amelyekből azt látom, hogy a felfogás a túl­oldalon sem azonos. Csak két felszólalást állí­tok egymással szembe, Jurcsek Béla és Szabó Zoltán igen t. képviselőtársamét. Előre is meg­mondom, hogy Szabó Zoltán képviselőtársam álláspontját teljesen magamévá teszem és ha a, javaslatban mindaz benne foglaltatnék, amit ő kívánt, akkor egészen más álláspontom lenne a javaslattal kapcsolatban. Jurcsek képviselő­társam felszólalásait sokszor élvezettel hallgat­tam, ez a felszólalás azonban nem tartozott ezek közé a felszólalások közé. Itt különösen egy kitételre vagyok kénytelen rámutatni és azt a leghatározottabban visszautasítani. Álta­lánosságban azt a kijelentést használta, hogy a kisgazdatársadalom nagyon könnyen meg­tanult feketén értékesíteni. Nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy a kisgazdák között vannak, akik feketén értéke­sítenek, de az ellem, hogy ezt így általánosan itt a Ház színe előtt egy képviselőtársam ki­jelentse, a kisgazdatársadalom nevében a leg­határozottabban tiltakozom, mert a magyar parasztság tudja, hogy mi a kötelessége, s meg­is teszi — tudjuk, hogy milyen nehéz helyzet­ben — és ha vannak egyesek, akik feketén értékesítenek, tessék elhinni, hogy nem az egyénben kell keresni a hibát, hanem abban a rendszerben, amely sokszor rákényszeríti őket, hogy olyan szabálytalanságokat kövesse­nek el, amelyeket a múltban nem. követtek volna el. Egyébként nem csak a kisgazdák kö­zött vannak, akik feketén értékesítenek, hanem a közép- és nagybirtokosok között éppen úgy találunk feketén értékesítőket, mint a magyar parasztság sorai között. T. Ház! Nem kívánok a javaslatnak azok­kal a pontjaival foglalkozni, amelyeket előt­tem szólott képviselőtársaim már többen bírá­lat tárgyává tettek, így nem is akarom ezzel a Ház türelmét sokáig igénybe venni, egyes pontokra azonban mégis kénytelen vagyok én is külön rátérni. Különösen helytelennek tar­tom a 3. § 1. bekezdését, amely azt tartal­mazza, hogy csak a 10 holdon felüli szőlő, gyü­mölcsös vagy 500 holdon felüli mezőgazdasági birtok élő és holt felszerelése vehető igénybe. Ezt a témát Matolcsy képviselőtársam teljes mértékben # kimerítette. Én teljesen magamévá teszem az ő állás­pontját. Tegnap lenn jártam a kerületemben, és hogy mennyire igaza volt képviselőtársam­nak, igazolja az az eset, hogy a 10 holdon aluli zsidó szőlőbirtokosok egy része eladja a szőlő­höz tartozó és nélkülözhetetlen felszerelési cik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom