Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-261
394 Az országgyűlés képviselőházának 26 T. Ház! Bizonyítékokat tudnék felsorolni erre, különben is már az elmúlt napokban röviden beszéltem az organikus árszintről. A miniszter úr organikus árszintje nem igazságos, mert ha a gyapjúárakat a szövetárakkal hasonlítjuk össze és a zsírárakat, a tejárakat összehasonlítjuk az ipari cikkek árával, olyan lehetetlen árkülönbség alakul ki, amely feltétlenül megvonja a leihetőségét annak, hogy hosszabb időre egyáltalán lehetséges legyen a termelő munka. A termelési politikában való hit megszűnt a termelők- részéről, de megszűnt a parlamentnek majdnem minden pártjánál is. (JEgy hang a széhőbaloldalon: Ez biztosi) A parlament minden pártja kifejtette tavaly őssael az appropriáeiós vitában, még a kormánypárt egyik vezérszónoka is kifejtette, hogy nem hisz abban, hogy ha a pénzügyminiszter úr az akkori árszintet fogja merevíteni, emellett egyáltalán lehessen eredményes mezőgazdasági termelést folytatni. Az összes pártok kifejezték ebbeli meggyőződésűiket és én csak azt mondhatom, hogy azóta is, most legutóbb a zsidó föld javaslat vitájában is, éppen a kormánypárt részéről hangzott el olyan felszólalás, amelyben nem kisebb dolgok foglaltattak, mint például az, hogy a kormánypárt vezérszónoka azt mondotta, hogy sajnálja a közellátási miniszter urat, hogy az egészségét olyan dolgok megvalósításával pusztítja, amelyek célt nem érhetnek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.} Az ánharmónia teljes hiányát konstatálta a kormánypárt vezérszónoka. A helytelen árpolitika ő szerinte a munkakedv és a munkakészség csökkenésére vezetett. Azt mondotta, hogy beszélünk tervgazdálkodásról, a iíiélkül, hogy a tervet ismernők, beszélünk irányításról, a nélkül, hogy az irányítást érezr nők és beszélünk készletgazdálkodásról, a helyett, hogy készleteink egyáltalán volnának. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akták vannak!) Ebben a helyzetben az ember felveti azt a kérdést: mi oka van tehát a pénzügyminiszter úrnak arra, hogy amikor minden oldalról megállapítják és az élet maga megállapította, hogy az ő árszintje nem organikus és nem felel meg a mezőgazdaság érdekének, akkor ennek ellenére olyan rendkívüli módon ragaszkodik ehhez? T. Ház! Én merem állítani, hogy a pénzügyminiszter úr fogyasztóbarát állásponton áll- <3 a fogyasztókat támogatja. Ezt a bizottságban egy kifakadás alkalmával kereken meg is mondotta, amikor éppen a kormánypárt egyik szónoka észrevételeket tett az árnivó helytelensége miatt. A pénzügyminiszter úr ugyanakkor azt is mondotta, kérem jó lesz, ha hallgat a mezőgazdaság, mert aránylag nagyon kevés adót fizet. A miniszter úr, ha jól emlékszem a számadatokra azt mondotta: 40 millió az egész földadó, ebből visszatérítünk mintegy 16 milliót, tehát legjobb, ha nem is beszélünk róla. Én azonban felvetem a kérdést, vájjon nem felel-e meg egy burkolt adóztatásnak ez az árrendszer, amely most itt él a szemünk előtt és amely mindenféle ígéret ellenéré tovább él? (Egy hang a szélsőbaloldalon: És destruál!) Ha csak a búzánál számítom az árdifferenciát, •— csak azt veszem kalkulációba, hogy ha a búza árát, csak 40 pengőben állapítják meg, amely nem felel meg a reális árnívónak, akkor ha csak 10 millió métermázsa búzát veszek, amely a kereskedelmi forgalomba kerül — akkor már ez az egyetlen tétel is 100 millió pengőt jelent a mezőgazdaságnál. I. ülése 194-2 június 3-án, szerdán. Nekem az a meggyőződésein, hogy ennek az organikus árszintmesének rövidesen vége lesz es attól felek, hogy a vége igen nagy és erős csattanó lesz. A pénzügyminiszter urnák ez a csodálatos árszintje ugyanis, amelyet kiegészít a földmívelésügyi miniszter ur csodalatos érdektelensége a mezőgazdasági termelés irányában, olyan lielyzetét teremt es provokal ki rövidesen, amely a teljes gazdasági csődbe vezeti majd az országot. (Taufïer Gábor: Mind két miniszter meg fog bukni! Az kevés!) T. Ház! A pénzügyminiszter úr az előbb felolvasott nyilatkozatában azt mondotta, hogy ezt az árnívót minden érővel tartani kell. En erre csak azt mondhatom, az ország közvéleménye azt hangoztatja, hogy ezt az árnívót minden erővel meg kell dönteni, mert itt nem csak arról van szó, hogy egyik vagy másik gazda ráfizetne a termelésre; ugyanis az egyének érdekei nem számítanak, hanem amikor az országban összetevődik a millió és millió gazda vesztesége, akkor olyan közérdekű helyzet áll elő, olyan országos kérdéssé nő ki, amely nem nélkülözheti a sürgős megoldást. Milyen megoldási lehetőség kínálkozik? Vagy az ipari árszintet kell a legsürgősebben lesüllyeszteni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), vagy a mezőgazdasági árszintet megemelni, vagy a kettőt középvonalon arányba hozni. Emlékeznek rá t. képviselőtársaim, hogy ebben az országban volt már 36 pengős, volt már 12 pengős búzaár is. A kenyér és a péksütemény ára e búzaár-ingadozások mellett majdnem azonos volt, úgyhogy nem vagyok hajlandó elismerni azt az álláspontot, hogy a búzaár 10 pengős drágítása megdrágíthatná a kenyeret. A kenyér mariadhatna ugyanolyan árban. Nem áll tehát az, hogy a búzaár felemelése azt jelentené, hogy ezzel kapcsolatban elindulna egy lavina s okvetlenül bekövetkeznék a tisztviselői stb. fizetések felmelésének szükségessége. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A zsidók legfeljebb kevesebb haszonhoz jutnának!) Ezt a kérdést meg kell oldani. Nem lehet belenyugodni abba, hogy a mezőgazdaság egyoldalúan viselje a háborús helyzet következményeit, annak a gazdasági helyzetnek minden súlyát. Az iparcikkek árkalkulációjához mindig megtalálták a kellő utat és kijöttek olyan ipari árak, amelyek biztosították a beszerzési, önköltségi árakat és a tisztességes hasznot. A mezőgazdaságnál erről senki sem beszél, sőt a pénzügyminiszter úr ősszel egyenesen kijelentette, hogy nem hajlandó elfogadni a földmívelésügyi minisztérium hivatalos szervének, az Országos Mezőgazdasági Üzemi és Termelési Költségvizsgáló Intézetnek iaz árait. Azokért az árakért, amelyeket ez az intézet kikalkulál, a földmívelésügyi miniszter.jár felelős. A pénz; ügyminiszter úr azonban ezt egyszerűen elhárította magától és azt mondja, hogy ez árdrágítási árkalkulációt jelent. Ha ilyen álláspontra helyezkedünk ezzel a kérdéssel szemben, hogy a pénzügyminiszter úr ab ovo elutasítja a mezőgazdasági önköltség megállapítását, ebből igazságos helyzet nem születhet, tehát követelnie kell a parlamentnek és elsősorban a parlamentnek, hogy a földmívelésügyi miniszter úr hasson oda, felelőssége súlyánál fogva vívja ki a pénzügyminiszter úrnál, mint gazdasági csúcsminiszternél azt, hogy megváltoztassa az úgynevezett organikus árszintet, amelynek további alakulásától a mi nemzetünk és mezőgazdasági termelésünk sorsa függ. (Taps a balés a szélsőbaloldalon.)
