Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

392 Az országgyűlés képviselőházának 261 kedőket és bizományosokat, hanem egyszerűen a szó legszorosabb értelmében szorítsuk ki őket egész közgazdasági életünkből., A tehetetlen és erőtlen, rendelkezések alaposan megbosszultál: magukat, mert ma az a helyzet, hogy a zsidó baromfikereskedők és Ibizományosok egyszerűen fütyülnek, minden rendelkezésre; ezelőtt is 7080%-hifin kezükben volt a baromífikereskedelem, ma pedig teljes száz százalékig kezükben van, sőt a vágott-baromfi fejedelmek a szó legszorosabb ^ értelmében fel sem engedik a főváros területére a ibaromfit., Ami ide mégis bekerül, az egyszerűen a zsidók háztartásaiba jut. A tessék-lássék váltás után 28 keresztény vágottbaromfibizományoist és circa 400 kiskereskedőt jelöltek ki és ezek annak rendje és módja szerint meg is kapták az engedélyt a vágottbaromfi kereskedelemre, sőt az árusító' helyet is megkapták a nagyvásártelepen, azonban az ,a bűvös áru, az a hízott liba és egyéb vágottbaromfiak egyáltalán nem akarnak beérkezni a nagy vásártelepre. A helyzet tragédiája az* hogy a bizományosi engedélyek, az árusítóhelyek keresztény kézen vannak ugyan, ezzé]' szemben azonban az áru, a haromfi zsidó kézen van és ezek a keresztény vágottbaromfi-bizományosok és kereskedők hiába várják az áru feljövetelét, az nem tud felérkezni, nem is érkezíhetik meg, mert már a helybeli zsidó gyűjtők összegyűjtik jdval niaximális áron felül a baromfiakat, ott levágják és természetesen a zsidóknak beküldik. Az így összevásárolt árut a budapestkörnyéki községekben koncentrálják, ahol — tudott dolog — a zsidó bizományosoknak megvoltak a feldolgozó telepeik, ott az árut feldől-. gozzák és így csempészik be Budapest területére. Természetesen zsidó üzletekbe kerülnek ezek az áruk, magánlakásokba, sőt a rendelkezés gyengesége és erőtlensége folytán kitenyésztődött egy újabb kereskedői réteg, az úgynevezett hónaljkereskedők, akik azután végig talpalják az egész várost és így mérhetetlen haszonra tesznek szert, anélkül, hogy egyetlen fillér adót is fizetnének, vagy más, akármilyen közterhet viselnének. Szabó Gyula ügyvéd több felljelentést is tett már a vágottbaromfi-ügyben az illetékeseknél, azonban úgy látszik, a ibelügyminiszter úrnak csak a nyilasokkal szemben van rendőri és detektív-apparátusa, amely jól iműködík, a zsidókkal széniben nincs, sőt az is kilátszik, hogy a belügyminiszter úr nem igen strapái ja magát, (Mozgás jobb felől.) ha a zsidókról van szó, tehát ezek nyíltan és szabadon dolgozhatnak itt az országban. Még 1942 januárjában egy beadvánnyal fordultam a közellátásügyi miniszter úrhoz, amelyben előadtam ennek a 28 vágottbaromfibizományosnak és cirka 400 kis Ibaromfikereskedőnek a sérelmét és előtártam az ő panaszaikat. Rámutattam egyben a bajok orvoslására is éjs annak módozataira. A közellátásügyi miniszter úr titkára szerint a miniszter úr a legnagyobb megértést tanúsította a beadvány iránt, amennyiben ő maga is ilyen megoldást képzelt el, hogy a vágottbaromfi-ibizományosok és kereskedők ügyét rendezi. Ebben, az irányban azonban még: nem történt semmi. A beadr ványban kértem a vágottbaromfi központosítását a nagy vásártelepre, mert, csak úgy lehet hatásosan ellenőrizni az áruk felhozatalát, annak mennyiségét, minőségét, igazságos elosztását s azonfelül a zsidók működését és terméülése 1942 júnhis 3-án, szerdán. szetesen az adóztatást is, amit így elkerülnek ezzel a városba belopott áruval. Ma az a szomorú helyzet, hogy a zsidó hónaljkereskedők sem fogyasztási adót, sem egyéb közterhet nem fizetnek, azonfelül ráadásul még mérhetetlen illegális haszonhoz is jutnak ezek a hónaljkereskedő zsidók. Nekem nem kötelességem, hogy ezeket ártalmatlanná tegyem, lefüleljem, nekem csak az a kötelességem, hogy felhívjam a hatóság figyelmét arra, hogy ilyen jelenségek vannak itt a főváros területén. A beadvány, amelyet a közellátásügyi miniszter úr jónak talált, átküldetett a földmívelésügyi miniszter úrhoz, mivel ebben a dologban a földmívelésügyi miniszter úrnak is beleszólása van. Hogy milyen címen és milyen jogon, azt nem tudom pozitíve, de úgy hallottam a közellátásnál, hogy a vágottbaromfi valamilyen formában a termelők érdekeit is sérti, tehát csínján kell vele bánni. Az én megállapításom ezek szerint az, hogy a vágottbaromfi nem közszükségleti cikk, mint a borjú- vagy a marha- vagy egyéb húsok. Egy bizonyos: a keresztény vágottbaromfi-bizományosok áru nélkül felemésztik azt a tőkéjüket, amelyet eddig befektettek abban a reményben, hogy ez a befektetés a jövőben ki fog fizetődni és biztos megélhetést tudnak a maguk részére biztosítani; ezzel szemben a zsidó illegális kereskedelme vagyonokat keres mellettük, mert az ilyen közgazdasági és közélelmezési káoszban és zavarosban a legjobban tudnak halászni és ezt a lehetőséget a zsidó kereskedelem, amely spanyolfal mögé van állítva, természetesen teljes mértékben ki is használja a keresztény vágóttbaromifi-bizományosokkal, kereskedőkkel és természetesen a fogyasztókkal szemben. T. Ház! Nem akartam erről a tárgyról interpellációt elmondani, mert hiszen — amint az előbb mondottam — én beadvánnyal fordultam a közellátásügyi miniszter úrhoz, ebben az irányban azonban nem történt még semmiféle intézkedés, pedig ennek már jó néhány hónapja. Éppen ezért ez úton fordulok a közellátásügyi miniszter úrhoz, hogy legyen végre szívügye ennek a 28 vágottbaromfi bizományosnak és mintegy 400 kiskereskedőnek az ügye és tudomására hozom a miniszter úrnak, hogy milyen súlyos helyzetben vannak ezek a baromfikereskedők most, amikor hónapok óta nem tudnak áruhoz jutni, mert ami áru Budapestre bejön, az mind eltűnik a zsidóüzletekben. (Bodor Márton: Ks 10 pengő volt pünkösdkor egy tyúk!) A közellátásügyi miniszter úrtól függ, hogy ezek a keresztény magyar kereskedők meg tudják-e állni a helyüket, tudnak-e maguknak életet biztosítani, vagy pedig abba kell hagyniok a kereskedői gyakorlatot, hogy a zsidók újra mint a piócák a magyar fogyasztóközönség ' nyakára üljenek. T. Ház! Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a közellátásügyi miniszter úrhoz, hogy ezen az áldatlan vágottbaromfiállapoton végre segítsen és tegye lehetővé ezeknek, hogy ezen az új pályán, amelyet már 1939-ben kezdtek el. életlehetőséget tudjanak a maguk és családjuk részére biztosítani és kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni. Kérem a közellátási én földmívelésügyi miniszter urakat, hogy addig rendezzék a vágottbaromfipiacot, amíg a szezon be nem következik, nehogy a szezon készületlenül találja ezeket a kereskedőket és a my-. gyár fogyasztópiacot {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert ezt így kívánja meg a