Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. úgyhogy a honvédelmi törvényt kellett alkalmazni, amely egyenesen kimondotta azt, hogy ez a hely is háborús poszt és erről el nem lehet engedni most, a háború alatt, a tisztviselőt akkor, amikor ilyen fontos munkakör van rábízva. Amikor én ezt az álláspontot teljes mértékben koncedálom, ugyanakkor nem tartom helyesnek azt, ami miatt interpelláltam. Megjegyzem, tudom, hogy teljesen nyilt ajtókat döngetek, mert úgy a pénzügyminiszter úrral, mint a kereskedelemügyi miniszter úrral és az államtitkár úrral volt alkalmam ezt a kérdést letárgyalni, továbbá ennek az intézménynek elnöki osztálya és személyzeti osztálya főnökével. Mind, kivétel nélkül, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy valóban tenni kell valamit. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Valamit!) A helyzet ugyanis az, hogy olyan óriási mértékben megnövekedett a munka, hogy azt a mostani tisztviselőlétszámmal elintézni nem tudják. Azonkívül elvárja úgy az intézmény, mint az ország, ihiogy abszolúte feddhetetlen emberek legyenek ott, akiknek semmiféle módjuk nincs arra, hogy bármilyen mellékkeresettel javítsanak helyzetükön. Ennek következtében, azonkívül azért, mert a munkakörük óriási módon megszaporodott, nagy tiszt viselőhiány állott itt elő. Ezt természetesen pótolni igyekezett a vezetőség, azonban ezek mellett a szerződéses fizetések mellett senki sem volt hajlandó belépni munkára, így állott elő az a helyzet, — fel tudnék sorolni adatokat, rendkívül sok ilyen van a kezemben — hogy amíg fiatal tisztviselők, akik négy-öt évet töltöttek az intézménynél s kiváló működést fejtettek ki, feljutottak 190 pengőtől 250—280 pengős fizetésig, ugyanakkor kénytelen volt a Külkereskedelmi Hivatal ugyancsak fiatal, 24—28 éves tisztviselőket újonnan alkalmazni és nekik egyenesen 300—400 pengős fizetéseket kínálni. Távol áll tőlem az, hogy a 300 és 400 pengős fizetést sokalnám azoktól az újonnan felvett, kétségkívül kiváló gazdasági szakerőktől, azonban természetesen abszolúte fagyasztóan hat az ambícióra az a tény, hogy a régi tisztviselők az újakkal szemben ilyen hátrányos helyzetbe kerülnek és ez természetesen nem hathat ösztönzően arra, hogy ők munkaerejüket a legnagyobb mértékben kihasználják és a közcélra fordítsák. Azonkívül egy másik kettősség is származott ebből a félig állami, félig magángazdasági intézményből: 1940 óta a magángazdaságban alkalmazott, tehát magántisztviselők 30 százalék drágasági pótlékot kaptak. Ugyanezt ennek az intézménynek szerződéses tisztviselői nem kapták meg, miután rendezték ugyan részben a fizetésüket, azonban még mindig nem érték el rendezett fizetéssel sem azt a különbözetet, amit másoknak a 30 százalékos emelés nyújtott. El kell tehát végre dönteni, hogy vájjon állami intézmény-e ez, vagy pedig magángazdiasági intézmény, illetőleg arányosítani kell, teljesen át kell alakítani é

Sf közös nevezőre kell hozni ezt az egész intézményt. Amint mondottam, teljes tudatában vagyok annak, hogy a legnagyobb fokú jóindulat úgy a pénzügyi, mint a kereskedelmi kormányzat részéről ebben az irányban megvan. Kérem az itt jelen nem levő miniszter urat, hogy ezt az előterjesztésemet tegyék megfontolás tárgyává és igyekezzenek minél hamarabb arányosítani ezt à fennálló differenciát, kiküszöbölni ezt a fennülése 19 U2 júnim S-én, szerdán. 391 álló nehéz helyzetet, hogy arra a súlyos és nagy problémára, amelyre ez az intézmény vállalkozott, megelégedett, egyformán igazságos arányban ég igazságos mértékkel mért tisztviselői gárda álljon rendelkezésére. (Helyeslés és iaps.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az érdeikelt miniszter uraknak. Következnék Rapcsányi László képviselő úr kétrendbeli interpellációja, az egyiket a vallásos közoktatásügyi miniszter úrhoz, a másikat a belügyminiszter úrhoz kívánta volna intézni, azonban a képviselő úr azok elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Koltai József képviselő úr interpellációja a f öldmívelésügyi és a közellátásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi földmívelésügyi és közellátásügyi miniszter urakhoz. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hegya nagyvásártelepi keresztény vágottbaromfi kereskedők és bizományosok a legsúlyosabb gondok között élnek mai 2. Van-e tudomásuk arról, hogy a keresztény bizományosok semmi körülmények között sem tudnak vágottbaromfi áruhoz jutni, a zsidók ezzel szemben telve vannak áruval, sot a legnagyobb részük lakásból árusít, egyszerűen t'itytyet hányva mindennemű közellátási és hatósági rendeletnek és intézkedésnek? Koltay József s. k. országgyűlési képviselő. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Koltai József: T. Ház! Nem titok, hogy az elmúlt világháborút nem a frontokon, IIÜÜL hős katonaságunk és nem a fegyverek veszítették el, hanem a közellátás szervezetlensége. (Ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: No, nem egészen!) Ma ugyanaz a helyzet, ma ugyanolyan nehéz közellátási viszonyok között vagyunk, mint voltunk abban az időben, negyed századdal ezelőtt, sőt ha mérlegre tesszük a helyzetet, azt látjuk, hogy nem tanultunk semmit abból az időből és a káosz most még sokkal nagyobb, mint volt anuakelőtte. Ma az a helyzet, hogy a vágott baromfi, amely olyan nagyon fontos közélelmezési cikk lehetne, teljesen eltűnt a piacról és ma már csak a zsidóik gyomrát és zsebeit tölti a keresztényekkel szemben, úgy hogy a keresztény gazdatársadaloimra csak a nevelés jut, a haszon és az élvezet azonban a zsidóké., Az sem titok t. Ház, hogy az elmúlt világháborúban ugyanúgy, a keresztény magyar katonaság harcolt, véirzett, a munkásság verejtékezett, a társadalom, az itthonmaradottak pedig éheztek., Ugyanúgy van itt ma is, mert a zsidóság eltharácsol előlük mindent. Köztudomású dolog t. Ház, hogy a vágott-bairomi'i kereskedelem az 1939-ben megszületett negyedik törvénycikk meghozataláig, illetve törvénybeiktatásáig teljesen a zsidók kezében volt. A nemzeti szocializmus nyomására (Egy hang a jobboldalon: Nem kellett nyomás, megcsináltuk magunktól is.)

f bár fájó szívvel, a kormányzat olyan tessék-lássék félmegoldást hozott. Minden ilyen rendezés erősen félmegoldás volt. A vágott baromfi szakmában sem vártunk különösebb eredtményt ezektől a rendelkezésektől, azonban a magyar közvélemény elvárfhiatta azt, hogy legalább neesak félre, a spanyolfal mögé állítsuk a zsidó keres-