Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. sincs, meg a joga, ettől eltekitve is azonban tiszta abszurdum a nagypréposti cím, amelyet dr. Popoff Mihály kapott, mert a görögkeleti egyház a káptalant nem ismeri, így tehát nagypréposti címről beszélni sem lehet Sejtem, hogy a kultuszkormány mire gondolt, akkor, amikor dr. Popoff Mihályt kinevezte: gondolhatott egy Mária Terézia korabeli Declaratoriurn Illyricum-ra, amelynek kiadására az adott okot, hogy abban az időben az egyik görögkeleti egyházmegye olyan püspököt választott, aki nem tetszett a királynőnek és a királynő megtagadta a hozzájárulást. Az illető egyházmegye, illetőleg zsinat ellenállt és azt mondotta, Hogy akkor nem választ más püspököt. A királynő erre hozott egy rendeletet, amely felfüggesztette az illető egyházmegye, illetőleg zsinat működését és ő maga nevezett ki görögkeleti püspököt. A kultuszkormány most ezen az alapon nevezte ki dr. Popoff Mihályt. T. Ház! Ez az állapot nem tarthat így tovább, mert ha még helyes is lett volna dr. Popoff Mihály kinevezése, akkor sem oldja meg a kérdést, nevezetesen azt, hogy a megszökött nagyváradi püspök helyébe olyan püspök kerüljön, aki magyar nemzeti szempontból megbízható és nem oldja meg azt a kérdést, hogy önállóságunk elnyerése után, mi magyarok most már tényleg magyar nemzeti szempontot vegyünk figyelembe Erdélyben és a Bácskában, ami bizony a Habsburg monarchia ideje alatt nem történhetett meg. Ejnnek a kérdésnek a rendezése tehát feltétlenül szükséges. Mes is mondom a módbt, hogyan lehetne rendezni. A magyar államnak konkordátumot kell kötnie a konstantinápolyi görögkeleti patriarchával és kérnie kell, hogy delegáljon ide nem szerb, nem román, nem ru; szin, hanem egyenesen görög nemzetiségű püspököt, akit érseknek neveznének ki. Azért nem szerb, román és ruszin, hanem idegen nemzetiségű görögöt, akinek igazán semmi nemzetiségi befolyása nincs, mert ezzel ellensúlyozni lehetne a román, vagy szerb nemzetiségű érseknek azt a működését, amelyet feltétlenül nem a magyar nemzet» hanem esetleg a román vagy szerb nemzet érdekében fejthetne ki. Ezzel a görög püspökkel együtt meg lehet alakítani a zsinatot — négy püspökségünk van. — és ez a zsinat azután delegálhatna a megfelelő püspököket a megfelelő helyekr« és a magyar államfő ezeket a kinevezéseket megerősítheti. Ezzel elérjük azt, hogy megszűnnék egyszerre a nemzetiségi irredentizmus és Magyarországon ez a kérdés teljes egészében megoldódnék. , T. Ház! Annak illusztrálására, hogy menynyire fontos ez a kérdés, egyetlen egy dologra hívom fel a t. Ház figyelmét: Erdélyben 300.000 olyan színmagyar család él, amely az időik folyamán — évtizedek, évszázadok alatt — eloláhosodott. (Ügy van! a balközéven.) Ezek már a magyar nyelvet sem tudják és magyar voltukra egyedül csak a nevükből lehet következtetni. Erdélyben például olyan neveket olvashatunk, amelyeknek viselői magyarul sem tudnak, mert teljesen eloláhosoditak, mint Áron, Antal, Bélteki, Bilkei, Buda, Csiki, Farkas, Gábor fi és a többi nevek. Nem tudnám mindet felsorolni. Ezeknek viselői mind azért oláJhosodtak el, mert a görögkeleti vallás terén a görögkeleti román pópák egyebet sem tettek, mint román nemzeti szempontból igyekeztek elrománositani a magyaroülése 19A2 június 3-án, szerdán. 381 kat. Ezt nekünk vissza kell fordítanunk azzal, (Ügy van! Ügy van! a szélsc&aloudalon.) hogy módjában legyen a magyar államnak olyan püspököket, papokat kinevezni, akik nem román, vagy szerb nemzeti érdekeket, hanem magyar nemzeti érdekeket fognak tekinteni és ha a megalakult autonóm magyar egyháznak majd a magyar nyelv lehet a liturgikus nyelve, — ami lehetséges, mert hiszen a görögkeleti román egyházban a román nyelv a liturgikus nyelv, ezt tehát mi is feltétlenül el tudjuk érni — akkor a magyar liturgikus nyelv révén elérhető lesz az, hogy ezt a 300.000 eloláhosodott magyart visszamagyarosítsuk. Nekünk olyan papok kellenek nemzeti önállóságunkban, akik nem a monarchia érdekét nézik, hanem tényleg magyar nemzeti érdekeket néznek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt kérdeztem a miniszterelnök úrtól, van-e tudomása arról, 'hogy az autonóm magyar görögkeleti egyház létrehozása magyar nemzeti és faji szempontból sürgősen szükségszerű? Tudom, hogy a miniszterelnök úrnak erről tudomása van. Arra kérem azonban, hogy ezt az interpellációt úgy fogja fel, ahogyan én fogom fel, aki a nemzetiségi kérdésekkel régóta foglalkozom, fogja fel úgy, hogy ennek a kérdésnek a megoldása tényleg magyar nemzeti érdek. (Helyeslés és taps a szélsőhaloldalon.) Elnök: Az interpellációs jegyzék szerint a képviselő úr interpellációját a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézte, (Mosonyi Kálmán: igen!) most szóval pedig azt mondotta, hogy a miniszterelnök urat kérdi. (Mosonyi Kálmán: Tévedtem! A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intéztem!) Az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Csorba János képviselő úr interpellációja a közellátási miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. közellátási miniszter úrhoz. Van-e tudomása arról a miniszter úrnak, hogy a takarmányellátás mai módja nem felel meg a követelményeknek, mert nem biztosítja a takarmánymagvak és általában a takarmányok gazdaságos kihasználását, ellenkezőleg azokban a gazdaságokban, ahol csak bizonyos fajta takarmánymagvak vannak, más takarmányokra nem tudván kicserélni, a meglévő takarmány is rosszul használtatik fel. Kisebb gazdaságok takarmányt szinte képtelenek beszerezni ós emiatt az állatállományuk katasztrofálisan csökken. Hajlandó-e megfontolás tárgyává tenni a takarmányelosztásnak egy olyan rendszerét, amely mellett az egyes kisebb gazdaságok be is tudjanak szerezui takarmányt'?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. ' Csorba János: T. Ház! Lassan közeledünk Péter-Pálhoz és jön az új aratás. Ezzel egyidejűleg nagy várakozással tekint az egész ország az új termésrendelet kiadása elé, amelynek ügyét ezideig még jótékony homály fedi, mert még azokat az alapelveket sem ismerjük, amelyeknek alapján az új termésrendeletet a közellátási miniszter úr ki akarja adni. A búzaellátásnál, a kenyérnél nem sok lehetőség van, de annál több lehetőség és több panasz van a takarmányellátásnál. Bizonyos vagyok abban, hogy ez nem könnyű kérdés és hogy