Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-261
Az országgyűlés képviselőházának 261, az állapot, hogy pl. az eddig szinte ritkaságszámba menő szarvas ma a Székelyföld egyik legveszedelmesebb kártevőjévé vált. Körülbelül 10—15 esztendővel ezelőtt egészséges propaganda indult meg a Székelyföldön a gyümölcsvédelem és a gyümölcstermelés terén, aminek eredményeképpen gyönyörű gyümölcsösöket állítottak fel az egyes községek. Ma ezek végveszélynek vannak kitéve. Hogy más példát ne említsek, egyedül Eted község határában az elmúlt évben 40 hold gyümölcsöst tettek tönkre a szarvasok és ezek ellen nines védekezés, mert a kerítésen átugranak s a iaiíat nem lehet bekötözni, mint a nyulak ellen, mert a fa koronáját támadják meg. Ugyanilyen panaszok érkeznek Kobátfalváról, Siménfalváról, Firtosváraljáról, Siklódról és a többi székely községből Udvarhely vármegyéből és az egész Székelyföldről is. A szarvasok és őzek ilyen arányú elszaporodásáról tudomása van a földmívelésügyi miniszter úrnak is, mert 239.830/1942. számú leiratában elrendelte a farkasok mérgezését, tekintettel arra, hogy ezek a nagyszámban elszaporodott, illetve kelet felől behúzódó vadállomány áttelelését erősen veszélyeztetik. A rendelet szerint azonban a medveállományra való tekintettel a mérgezett anyagot legkésőbb február 15-ig napjáig el kell távolítani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Vadászpolitika!) Nem vesszük rossznéven azt, hogy a fenti rendelet a vadállományt és nem a székely kisgazdák veszélyeztetett vagyonkáját félti. Szükség volt a farkasok irtására is, mert az elmúlt esztendőkben olyan csordákban kóboroltak a Székelyföldön, amilyenre még az öregek sem emlékeznek. így történhetett meg például az az eset, hogy a Hargitán egy tehergépkocsi 20—25-ös farkascsordába gázolt bele és kettőt agyon is gázolt közülök. Azt azonban semmiesetre sem értjük meg, hogy miért kell anynyira félteni az elszaporodott medvéket, amikor azok a havasalji községeknek felbecsülhetetlen és nemzetgazdasági szempontból pótolhatatlan károkat okoznak. Egynéhány példát mondok csak Udvarhely vármegyéből. Az elmúlt esztendőben a medvék Zetelakán 18 darab szarvasmarhát, 6 darab lovat és 4 darab sertést téptek szét, ezzel szemben a községben az egésta esztendőben közfogyasztásra csak 14 marhát vágtak le, tehát a medvék többet ettek mes:, mint a székelyek. Hasonló a helyzet Szentegyháza» faluban, ahol a medvék 16 darab szarvasmarhát és 2 lovat ettek meg. Kápolnásfaluban. 7 darab szarvasmarhát és 2 lovat téptek szét, míg a községben közfogyasztásra csak 6 marhát vágtak le. A vadásztörvény 13. §-a szerint a ragadozó vagy kártékony állatok ellen mindenki szabadon védekezhetik és saját területén hármikor elpusztíthatja a birtokos a ragadozó váciakat. Ezzel szemben azonban Erdély területen a 180.120/1941. számú földmívelésügyi miniszteri rendelet van érvényben, amely ettől f a törvénytől eltérően és a törvény szellemével teljesen ellentétesen, kilövési keret, megállapításához köti a medve lelövését, de eddig egész Udvarhely vármegyében egyetlenegy medve lelövésére sem adtak engedélyt. (Mozgás. — Pándi Antal: Medvevédelmi rendelet!) A medve ilyen védelemben részesül, ide a károkat senki sem hajlandó viselni és megtéríteni. Annak a székely kisgazdának, akinek esetleg utolsó kis tehénkéjét ütötte le a medve, semmiféle kárpótlás nem jár- Amikor káruk ülése 19U2 június 3-án, szerdán, 359 megtérítéséért fordulnak a földmívelésügyi miniszterhez, ezt a választ kapják a 233.233/1941. számú leiratban (olvassa): »A medvekár-kérdés kivizsgálása során arról nyertem meggyőződést, hogy az okozott kár legnagyobb rész© a pásztorok hanyagságára és gondatlanságára vezethető vissza«. (Zaj a középen. — Egy hang a középen: Nincs puskájuk! — Elnök csenget.) »Ezen gondatlan és' hanyag eljárás következménye a folytonosan növekvő medvekár, mert a könnyű prédára rákapott medve mindinkább ragadozóvá válik«. Próbálja meg valaki megőrizni azt a csordát, amikor betéved egy medve. (Meskó Zoltán: Majd! a szakértők lemennek! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek! Váró György (tovább olvassa): »Medvekár címén esetleges segély megállapítása a jövőben nem várható, ha a kárt szenvedettek aa állatállományt gondatlanul és hanyagul őrizték, illetve őriztették«. Még világosabban megmondja azonban ezt egy későbbi rendelet, a 235.007/1941. számú (olvassa): »Medvekár címén segély kiutalása nem áll módomban. A medvék által okozott károkat azonban a jövőben, megfelelő kilövési keret megállapításával kívánom csökkenteni«. EH a csökkentés máig sem következett be, mert Udvarhely megyében még egyetlenegy medve lelövésére sem adott engedélyt a miniszter úr a fenti károk ellenére. T. Ház! Óriási az, a kár is, amelyet a csordában járó őzek, szarvasok és vaddisznók okteztak a vetésekben és terményekben. Maga a földmívelésügyi minisztérium erdőkirendeltsége ezt a kárt a 2622/1942. számú leiratában 300.000 pengőre becsüli elég alacsony an és megállapítja, hogy »ez a károsodás nemzetgazdaságilag jelentős kiesést okoz, amely különösen a mai időkben minden eszközzel megakadályozandó.« A vadásztörvény nem nyújt teljes védelmet a vadkárok ellen, mert csak a tenyésztett vadak által okozott károkat térítteti meg a tenyésztővel, pillanatnyilag azonban mégis előnyös volna a székelységre, ha legalább ez a törvény volna életben Erdélyben és nem az a 158.120/1941. ' számú földmívelésügyi miniszteri rendelet, amely a fenti intézkedésen kívül is több más sérelmes intézkedést tartalmaz. így például egy másik sérelmes intézkedés az, hogy a, rendelet a vadásztörvénytől eltérően a havasi jellegű községekben önálló vadászterületté nyilvánítható terület nagyságát 2000 holdban állapítja meg, míg a törvény ezt 200 holdban állapítja meg, tehát most sokkal kevesebb lehetőség nyílik arra, hogy az önálló vadászterületeken vadásztársulatok alakulhassanak és így a vadászat tervszerűen legyen folytatható. Az sincs megszabva a rendeletben, hogy mit tekint a földmívelésügyi minisztéruim havasi jellegű községnek. Hallomásom szerint a minisztérium vadászati osztálya havasi jellegűnek kíván nyilvánítani minden községet^ amelynek határában a szarvas rendszeresen előfordul, (Derültség és mozgás.) Ilyenformán az egész Székelyföldet havasi jellegűnek lehet nyilvánítani. Egy másik sérelmes intézkedés ebben ^ a rendeletben, hogy a vadásztörvénytől eltérően kizárólag csak Erdély területén a vadászterületre árverezni szándékozót hatósági engedély elnyerésére kötelezik, amelyet megtagadhatnak abban az esetben, ha az árverezni szándékozó nem jelöli meg pontosan azt a községet, amelynek területén árverezni kíván.
