Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

3 60 Az országgyűlés képviselőházának 261 Ma a Székelyföldön a vadászlehetőséget sokan üzletileg akarják felhasználni. Ezek álli; tólag részvénytársaságot alapítottak és a vadászterületek árverésein közbelépésükkel anynyira megnehezítették a vadászterületek bérbeadását, hogy interpellációm bejegyzésekor Urvarhely megye területén a felszabadulás után másfél évvel még egyetlenegy vadászterület sem volt bérbe adva. (Pándi Anf^J: Itt ugrik ki a medve! — Derültség.) A székelység tehát elsőisorban azt kívánja, hogy a vadak mindenképpen űzessenek vissza a müveit területekről a havasi erdőkibe, (Helyeslés.) továbbá, hogy adassék meg nekik is a lehetőség, hogy ősi jussuknak megfelelően ők maguk is vadászhassanak, (Élénk helyeslés.) ők maguk védjék meg földjüket és vagyonukat a vadak ellen, továbbá, hogy a mégis elszenvedő károknak legyen felelős gazdájuk, legyen, aki azokat a károkat megtéríti és hogy a vadásztörvény, — bár az nem valami tökéletes, de mégis előnyösebb, mint az említett rendelet — terjesztessék ki Erdély területére. A mai helyzet olyan súlyos, hogy Székelyföldön óriási elkeseredés uralkodik annál is inkább, mert a székely gazdákat kötelezik a, szarvasok és vadak etetésére és gondozására, úgyhogy a miniszter úrnak választania kell az állatok és a székelyek között. (Derültség. — Paczolay György: Hol van a miniszter úr? ~~ Elnök csenget.) Nem kételkedem abban, hogy a miniszter úr inkább a székelyeket választja és mestalálja a módját a kérdés megoldásának. (Élénk helyeslés és taps a középen és a szélsőbaloldalon. — Csoór Lajos: Egyelőre gondolkodik, hogy melyiket válassza!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Váró György képviselő úr második interpellációja, amelyet a miniszterelnök úrhoz kíván intézni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa); »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása arról a miniszterelnök úrnak, miért nem rendezték meg még mindig az erdélyiek részére a faipari és fakereskedelmi átképző tanfolyamot, amelyre a szükséges Összeget Kádas Károly államtitkár úr közbejöttével még 1940 október havában rendelkezésre bocsátották? 2. Mit szándékszik tenni a miniszterelnök úr, hogy _ az erdélyi magyar és kül'öinösen á székely ifjúságnak lehetősége nyíljék a jól jövedelmező faipari és fakereskedelmi pályán való elhelyezkedésre megfelelő átképzés után?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dr Váró György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A fa Erdélynek és különösen a Székelyföldnek egyik legfontosabb kincse. Nemzeti vagyonúnknak ezen a területen a fa az egyik legjelentősebb tétele. Sajnos azonban, ez a nemzeti vagyon jónagy részben nem a magyarságnak hajt hasznot, hanem a fakereskedelemben és faiparban elhatalmasodott zsidóságnak. Mindnyájan tudjuk, ezért felesleges részleteznem, hogy faiparunk és fakereskedelmünk, -ha esetleg névleg nem is, de valójában legnagyobb részében zsidó kézben van. Egyetlen példaképpen csak Udvarhelyt jelölöm meg, azt az Udvarhely megyét, amely színmagyar és az ország legmagyarabb vármegyéje. Székelyudvarhelyen öt zsidó fakereskedővel szem- ' ülése 1942 június 3-án, szerdán. ben csak három magyar fakereskedő van. Ilyen, vagy ennél talán még rosszabb az országos arány. Fakereskedelmi és fainari téren hiányoznak a magyar szakemberek. így, ha a vállalatok át is akarnának térni magyar vezetésre, nem nyílik erre alkalmuk, mert nem kapnak megfelelő szakembereket. Felismerve ezt a helyzetet és a fa óriási nemzetgazdasági jelentőségét, közvetlenül a felszabadulás után, még 1940 októberében egy székelyföldi fiatal magyar fakereskedő Mester Miklós,, akkor még kormánypárti képviselőtársunk segítségével bejutott Kádas Károly államtitkár úrhoz és előadta neki a tervét, hogy a trianoni Magyarországon meghonosított átképzőtanfolyamok mintájára élelmes és arravaló székely keresztény ifjakból képezzenek ki fakereskedőket. A székely fiatalság különösen alkalmas erre azért, mert Székelyföldön vagy annak közvetlen közelében vannak az ország legnagyobb kiterjedésű erdőségei. A székelységtől nem idegen a fával való foglalkozás és erdős vidékeken nőve fel, szinte észrevétlenül sok mindent megtanultak a székely ifjak ezzel kapcsolatban. Ezenkívül erre a pályára utalja a székely ifjakat jó kereskedelmi érzékük is, ami elvitathatatlan. De különben is közismert dolog, hogy a székelység még a megszállás idejében is a maga erdejéből vágta le a fát, sajátmaga által készített fűrészen vágta azt fel díeszkává és szállította le a délebbi vidékekre. Ott ezzel a fával kereskedve szerezte meg az életfenntartásához szükséges gabonaneműeket. Ettől a foglalkozástól már csak egynéhány lépés van a tervszerű és nagyobbméretű fakitermelő és értékesítő vállalathoz, Ez a székely fakereskedő ismertette tervét is, amely szerint néhány hónapi elméleti kiképzés után ezeket az ifjakat gyakorlati kiképzésiben kellene részesíteni a vállalatoknak, majd a gyakorlati eredmények leszűrése végett újabb elméleti oktatásra hívnák őket össze, hogy azután az egyes kisebb és nagyobb vállalatokhoz lehessen őket elhelyezni és így rövidesen alkalmasakká váljanak a zsidók pótlására. Ezek az ifjak pionírjai lehettek volna a magyar keresztény fakereskedelemnek és fatermelésnek. Ez a terv óriási tetszésre talált illetékesek előtt és azonnal ki is utaltak 30.000 pengőt egy ilyen tanfolyam megszervezésére. (Mester Miklós: Űgy van! Kádas kiutalta!) Eddig ment is minden rendén és minden hirdetés nélkül csak Udvarhely vármegyében 38 érettségizett fiatalember jelentkezett erre a pályára, akiket mindenáron ' visszatartottunk más pályáktól azért, hogy majd ezen a tanfolyamon résztvélhessenek és ők legyenek az első ilyen magyar fakereskedők. A tanfolyam megrendezését november elsejére ígérték. November elsején azonban nem kezdődött meg, ezért még november folyamán utána érdeklődtem a dolognak az értelmiségi kormánybiztosságnál. Ekkor tudtam meg, hogy az értelmiségi munkanélküliség kormányibiztosa felkérte báró Bánffy Dánielt, aki akkor mint erdélyi képviselő az erdélyi meszeken a fáskérdésiben szakember volt, (Egy hang a Szélsőbaloldalon: Volt?!) hogy ő nyilvánítsa véleményét erről a kérdésről, tegyen javaslatot a tafolyamot illetően és tájékozódjék aziránt, hány átképzett fásszakembert lehet elhelyezni az er dély részi vállalatoknál. Azonnal felkerestem báró Bánffy Dánielt, sürgettem a fástanfolyam megrendezését és azt a választ kaptam, hogy a dolog meg van indítva,