Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-261
Az országgyűlés képviselőházának 261. kalmasnak tartó kalmárszellem ellen, ha a, munkabérek emelésével egyidejűleg legalább a e&aládi pótlék, a gyermeknevelési pótlék öszszege is emelkedett volna. Hiszen a gyermekek számára szükséges cikkek árai ugyanúgy emelkedtek, sőt bizonyos vonatkozásban jobban, mint a többi közszükségleti cikkek ára. Ezt a kormány is észrevette, de előttem érthetetlen okoknál fogva csak bizonyos vonatkozásban, mégpedig akkor, amikor — és ezt hangsúlyoznom kell — nagyon helyesen a 8500/1941. M. E. számú rendelettel újból szabályozta a közszolgálati alkalmazottak családi pótlékát. Annak ismételt hangsúlyozása mellett, hogy a 8500/1941. M. E. számú rendelet intézkedéseit csak helyesellni tudom, hiányolnom kell azt, hogy ezek az intézkedések nem vonatkoznak általában minden dolgozóra. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez nemcsak a mellőzöttek táborában, hanem a szociálisan gondolkodó magasrangú köztisztviselők körében is milyen hatást váltott ki, arra vonatkozóan legyen szabad a Társadalomtudomány című folyóirat 1942. évi 1. számában megjelent »A közszolgálati alkalmazottak családi pótleka« című cikkéből egy-két idézetet felolvasnom. Előre kell bocsátanom, hogy ezt a cikket a »Társadalomtudomány« című folyóiratban dr. Pusztay Jáno« miniszteri tanácsos lír írta. A cikkben a következő megállapítások vannak (olvassa): »A jutalmazásnak ez a módszere azonban kevésbbé alkalmas arra, hogy abban is megnyugvást keltsen, aki nem csupán egyik vagy másik foglalkozási ág vagy társadalmi réteg érdekeit és belső viszonyait vizsgálja, hanem azt is kutatja, hlogy az egyik társadalmi rétegre vonatkozó intézkedés a többi rétegben milyen hatást vált ki, mennyiben befolyásolhatja az az egész társadalmat átható erők működését, a társadalom szerkezetét és életrendjét.« Később ezt írja (olvassa): »Az egész társadalmat és annak belső egyensúlyát tekintve, rendszerint már elvileg sem lehet helyesnek és célszerűnek ítélni azt az intézkedést, amelynek előnyei csak az egyik társadalmi rétegre, vagy éppen csak az egyik foglalkozási ágra terjednek ki.« A továbbiak során ezt olvashatjuk ebben a cikkben (tovább olvassa): »Nem is igazságos a véletlenül kiválasztott társadalmi rétegre korlátozott ilyen intézkedés, ha az azzal járó előnyökre és támogatásra a többi társadalmi réteg is éppen úgy rászorul, mint a kedvezményezett réteg.« (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad még egy-két percig igénybevennem ezekkel az idézetekkel a t. Ház figyelmét. De még súlyosabb megállapításokat is tartalmaz ez a cikk, amelyet — ismételten hangsúlyoznom kell — nem egy ellenzéki ember, nem egy kormányt támadó ember, hanem egy magasrangú köztisztviselő írt Magyarország egyik legelőkelőbb társadalmi folyóiratában (olvassa): »Sem a társadalom egészséges belső felújulása, sem a társadalmi erők egyensúlya szempontjából nem lehet ^tehát teljesen megnyugtató intézkedésnek "tekinteni azt hogy éppen csak a közszolgálati alkalmazottak köréibe tartozó szamélyeik szaporodását jutalmazzák ilyen számbaveheto mértékben. A nemzetnek nem azért van szüksége sok gyermekre, mert nincs elegendlő közszolgálati alkalmazottja. A sok gyermek azért kell, mert viszonylag kevés magyar van olyan területen, amelyet nálunk szaporább népek vesznek körül...« »Ha azonban a lassúbb szaporodás tünetét nem lehet egyszerre vala. ülése 19 U2 június 3-án, szerdán. 357 mennyi társadalmi rétegben sikeres ktzselés alá venni, akkor a kezelést — a káros ellenhatások megelőzése érdekében •- az alsóbb népi rétegekben kellene elkezdeni. Ezek a rétegek a nemzet legbővebb erőforrásai és ezek vannak a támogatásra is leginkább ráutalva. Ezekből könnyen ki lehet egészíteni egészséges felemelés útján a magasabb rétegek szükségszerűen ritkuló sorait is. -*—Ezeknek a népi rétegeknek a szaporasága valóban mennyiséget és erőt jelent a nemzet szükséglete szempontjából és legnagyobb szaporaságuk sem vezethet társadalmi falak emeléséhez és osztályok határainak megmerevedéséhez, mert a társadalmi falakat és gátakat nem alulról, hanem mindig felülről építik. Ebben a körben kellene tehát a gyorsabb és bővebb szaporodást lehetővé tenni és érezhetően jutalmazni; itt kellene még erőteljesebben gondoskodni arról, hogy az életrehívott sok gyermek életben is maradjon és kenyeret is kapjon«. T. Ház! Le kell szögeznem, ihogy ezt a cikket egy magasrangú köztisztviselő írta, aki úgy látszik teljesen tisztában van azzal, hogy milyen kötelességeink vannak családvédelmi téren. Második kérdésem az volt a miniszter úrhoz, hogy hajlandó-e a miniszter úr a gyermeknevelési pótlék összegét a gyermek-számnak megfelelően emelkedő skála szerint újból szabályozni. Azt hiszem, az imént felolvasottak alapján sem kell különösképpen hangsúlyozni, hogy nemzeti szempontból mennyire nem közömbös az. hogy hány gyermek van egy családban és mennyire (fontos egy nemzet életében a gyermek, de természetesen elsősorban az egészséges, jóltáplált és egészséges lakásban nevelkedő gyermek. Ennek első feltétele az, hogy az államhatalom intézményesen is nyúljon a hónuk alá a sokgyermekes családoknak és tegye lehetővé részükre anyagilag is, hogy a sok gyermek erős és munkaképes tagjává válhassék a nemzetnek, természetesen anélkül, hogy emiatt a szülőknek a mártírokéhoz hasonló életet kelljen élniök. T. Ház! A harmaídik kérdésem a miniszter úrhoz ez volt: hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy a gyermeknevelési pótlékra való igényjogosultság kiterjesztessék minden dolgozóra? Ezzel elérkeztem tulajdonképpen a munkáskérdés egyik íegsérelmesebb pontjához és tisztelettel felteszem a kérdést: vájjon miért bűnhődik az a többgyermekes családfenntartó, aki egy 20-nál kevesebb munkavállalót foglalkoztató üzemben van alkalmazva vagy miért bűnhődik az a többgyermekes családfenntartó, kereskedősegéd'? (ügy van a szélsőbaloldalon.) Kérdem: nem végez-e az egyik ugyanolyan hasznos munkát nemzeti szempontból, mint a másik, akár kisebb üzemben, akár nagyobb üzemben dolgozik? Vagy nem végez-e az a "kereskedősegéd becsületes feltételeket alapulvéve ugyanolyan becsületes és hasznos munkát a nemzet szempontjából, mint az az iparossegéd? De félreértés ne essék: nem azt kifogásolom, hogy a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemek munkásai kapnak családi pótlékot, vagy, hogy az iparossegédek kapnak, hanem egyedül és kizárólag azt kifogásolom, hogy miért van ez az elválasztás dolgozó és dolgozó ember között. Miért kell elválasztani ebből a szempontból egymástól az embereket? Ismét kérdem: miért kell büntetni azt az embert aki önhibáján kívül nem tud bejutni a
