Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-261
340 Az országgyűlés képviselőházának 261. ülése 191+2 június S-án, szerdán. nagy átfogó terv keretében oldandó 'meg ez a kérdés, a különböző szektorokat kivizsgálva ós elintézve. > Kérdezem, milyen gazdasági megrázkódtatást okozna például, ha a zsidó házvagyont igényibe veszik? Ez az a tőke, amely már abszolúte nem dolgozik. Ez a tőke nem az iparban, a termelésben dolgozó tőke, hanem kihűlt tőke és már csak jövedelmet hoz. Semmiféle gazdasági zavart nem okozhat tehát, ha igénybe veszik. Kérdezem, miért nem lehet ezt a másik objektumot is igénybevenni? Ha az egyiket lehet, akkor a másikat is lehet. sőt kell. De tovább megyek. A bányavállalatok zsidókézben levő kétmilliárd pengőnyi értékét miért nem lehet államosítani, amikor még a konzervatív és liberálkapitalista Anglia is foglalkozott a bányák nacionalizálásávai. Tele vagyunk olyan problémákkal, amelyek világosan mutatják, hogy a lehetőségeknek egész serege áll előttünk a kérdés komoly megoldása tekintetében. T. Ház! Most, amikor a zsidó földek elvételéről szóló törvényjavaslat a Ház elé kerüli — amit különben a részletektől eltekintve, amire majd még kitérek, örömmel üdvözlünk —, kérnünk kell a kormányt, hogy minél hamarább hozzon a Ház elé törvényjavaslatokat a házvagyon, a bányavállalatok, a különféle elektromos üzemek, gyárüzemek, a cukoripar, stb. átvételéről és rendezéséről is. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom valamire a figyelmet. És ezt nem én mondom. Kérdezzék meg Kulcsár kormánybiztos urát, ő jelenti ki, hogy annak az 58.000 keresztény magyar embernek az iparban, a kereskedelemben és a bankvilágban való elhelyezése felmérhetetlen jelentőségű. Ezt el is hisszük; 58.000 embernek beültetése tétel. De ő maga is azt mondja — mint ahogyan volt szerencsém a keresztény gyáriparosok szövetségének ankétjén hallani a keresztény gyáriparos vezető egyéniségektől is -;• hogy a kulcspoziciók kérdése, az ipar problémája és a zsidókérdés megoldhatatlan addig. amíg magát a vagyont át nem veszik, mert a szellemiséget ők diktálják. Magától értődik. Addig, ha bármilyen jószándékú, becsületes keresztény magyar ember is ül oda, csak borotvaélen táncol a zsidó tőkeérdekeltség' raffinériái és az ő jóérzése és akarása között, a megoldás pedisr csak félmegoldás lehet. Nyilvánvaló tehát, hogy ennek a kérdésnek likvidálását komolyan kell elkészítenünk, ha csak nem akarunk hebehurgya, összecsapott dolgokat és termelési zavart. Az élet főbb szektorait különválasztva, nagy lépésekkel lehet csak előrehaladnunk azért, hogy a magyarságot megerősítsük és az új Európában méltó helyünk legyen. T. Ház! Ha a magyarságot, magyar fajtánkat őszintén szeretjük, lehet-e még egyáltalában gondolkozni azon, hogy a zsidókkal mi lesz? Ez engem abszolúte nem érdekel, különösen akkor, — gondoljuk végig, mi a mai helyzet — amikor ma a fronton harcolnak a magyarok, — a parasztság, az iparosság, a munkásság, de szellemi életünk vezető emberei is, ügyvédek, orvosok, tisztviselők és nagyon sokan a _ legértékesebbjeink, _ akik — valljuk meg őszintén — exiszteneiájukban tönkremennek, s amikor a háborús helyzet szülte természetes áremelkedések következtében idehaza a tiszt viselőtársadalom ismét lezüllik, nyomorog (BÖrcs János: Lerongyolódik!) és lerongyolódik, s ugyanakkor pedig éppen a zsidó tőkések. a zsidó vállalkozók fölözik le mindennek a hasznát és rettenetesen méltatlankodnak, ha véletlenül a Duna-korzón razziát tartanak, ami. megzavarja őket abban, hogy a kék Duna habjait élvezhessék. (Egy hang a szélsőbalom dalon: Tessék bevonultatni őket nntnkaszolotílatra!) Ezt a helyzetet kell tisztán látni, amikor a zsidókérdés likvidálását sürgetjük, mert különben teljesen fonák, ferde helyzet alakul ki Most nem egy mezítlábas napszámos véb--raényét mondom, hanem egy egyetemi rendkívüli tanárét, — hogy ki, az mellékes — csak azt akarom ezzel mondani, hogy a szellemi élíüt magasabb posztján álló emberét, aki pláne orvos, tehát nem vérengző ember, s aki azt mondja ... (Börcs János (Matolcsy Tamás felé, : Nem te voltál? — Matolcsy Tamás tagadólag int.) Nem, ő nem rendkívüli tanár, nehogy félreértés legyen. Nagyon komoly amit monci: »Odáig feszítik a húrt, hogy a társadalomban megérik az a gondolat, hogy nem törvénnyel kell ezt így elintézni» hanem, úgy a front szerint, ahogyan az orosz fronton csinálják.« — Ám, ha ezt a megoldást választják és idevezetik vele a kérdést, akkor csinálják, de reális megoldás az. amiről mi itt beszélünk ma: egyes kérdéseket, egyes problémákat komolyan ki kell emelnünk, s radikálisan, átgondolva megoldanunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A munkaszolgálatról nem beszélek, hiszen Nagykátán, az én járásom székhelyén, pár ezred áll már hetek óta, vakarja az úttestet, s egyenesen visszatetszést kelt az, amit ott csinálnak. Ugyanekkor ez a zsidóság úgy érzi, hogy mártír, mert egy rossz lapáttal kimegy az utat vakarni, a magyar ember pedig ugyanakkor kint vérzik a keleti fronton. Ez nem megoldás, ez teljesen, komolytalan szemfényvesztés. (Úgy v a n! Ügy van! a szélsőbaloldalon.} Tessék őket is kivinni a frontra és ott ássanak az első vonalban, ott teljesítsenek szolgálatot. (Helyeslés és taps jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Az a felfogásom tehát, hogy amikor fajvédelmi javaslatról beszélünk, — és a törvényjavaslat indokolásában ez áll — akkor én nem mulaszthatom el felhozni azt, hogy egy átfogó, nagy, szerves megoldást kívánunk, egy ilyen terv elkészítését kérjük és annak a részletekben való megoldását sürgetjük. T. Ház! Ennek a kérdésnek van konkrét földbirtokpolitikai vonatkozása is, éppen a ház- és az iparvállalati vagyon vonalán. Kér dezem: hányszor inkább teremt kellemes hely zetet akár esy egyházi intézménynek, akár más intézményeknek vagyonában a kezükben lévő jelentős birtokoknak átcserélési lehető sége, különösen a jelenlegi helyzetben, a mai gazdálkodási móddal, amikor ezek a birtokok olyan keveset hoznak. Ez nem vitás. Milyen boldogok lennének, ha ezek helyett a birtokok helyett a Nagykörút és, a Belváros milliárdos vagyont érő házai az övék lennének, áz ő földjeiket pedig megkapná a magyar parasztság földmívelő társadalma. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel nem káró sodna senki. Ezek az intézmények nagyobb jövedelmű vagyontárgyakhoz, könnyen kezel hető tiszta jövedelemhez jutnának, a magyar fajta pedig megerősödne és földjén maradhatna. Ezért mondom, hogy ennek a nagy kérdésnek egy szerves, átfogó megoldása hozná meg azt a bizonyos belső megerősödést, amelyről az imént beszéltem. T. Ház! Amikor ezt a kérdést lezárom és ennek a javaslatnak földbirtokpolitikai vonatkozásával fogialkozom, akkor egyelőre minden apróbb szempontot félreteszek. Tudniillik
