Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-261
Az országgyűlés képviselőházának 261. a vita során a legélesebb bírálat tárgya — és a legerősebben kireflektorozva — a kivételezetteknek meglehetősen kényes kérdése volt. Én most ettől egy pillanatra eltekintek, — erre még rá fogok térni — de én egy sokkal nagyobb kérdést vetek fel, mégpedig, azt: lehet-e helyesen szolgálni a komoly birtokpolitika követelményeit egyedül a zsidóbirtokok átvételével 1 ? Ez az alaptétel, vagy máskép: nélkülözhető-e egy átfogó, nagy, szerves birtokrendezés terve és munkája? Ez a lényeg, t. Ház, nem az,, hogy itt nekirohanunk ennek a kellemetlen és valóban nem ízléses kivételezési kérdésnek. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy lehet-e különválasztva birtokpolitikát helyesen csinálni a zsidó földekkel? Ezzel kapcsolatban arra kell nekem ^ rámutatnom, hogy itt bizony borzasztó nehézségek vannak és hogy a miniszter úrnak és az államtitkár úrnak még fog fájni a feje e kérdés megoldása során. Majd megmondom, miért. Arról van ugyanis szó, hogy a zsidóbirtokok — természetesen — nem egyenletesen oszlanak el az országban. Az északkeleti részeken sokkal nagyobb ez a terület, Szabolcs megyében a hivatalos statisztika szerint például 76.600 katasztrális, 50 holdnál nagyobb föld van zsidó tulajdonban. A Duna—Dráva-szögben pedig, — Somogy, Baranya és Tolna óriási megyéiben — összesen 27.000 hold. Ebben a három megyében ez a 27.000 hold egyenesen nullának, legalább is csekélynek, de majdnem semminek látszik, Szabolcs megyében pedig jelentős terület, ami komoly eredményeket igér. Tehát éppen a legveszélyeztetettebb megyékben, a Dráva parton, az egykés magyarság világa ban hiányzik ennek végrehajtása során a magyarság komoly megerősítésének lehetősége. Az egyke kérdését ilyen rövid beszédben nincs módomban kifejteni, csak összekapom az egész problémát. Félóra beszédidő-meghosszabbítást kérek. Elnök: Kérdezem, t. Ház, méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni 1 ? (Igent) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Matolcsy Mátyás: Ezekbe a, megyékbe tehát, ahol az egyke éppen a legveszedelmesebben pusztít, — egy ottlévő más problémáról meg nem akarok beszélni — a friss magyarság áttelepítése nélkülözhetetlen. Ennek ma is hangot adok, mert meggyőződésem, hogy ez egyenesen az országmentés kérdése. Kérdezem tehát, hogy a zsidóbirtokok külön elintézése megoldást ad-e a nagy fáj védelmi, szempontból, a magyarság megerősítése szempontjából. Nyilván nem. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez világos. Most azonban tovább megyek s rátérek arra, hogy milyen nehézségeket rejteget az ilyen elszigetelt megoldás magának a meg oldásnak gyakorlati végrehajtása tekintetében. A saját praxisomból beszélek. Volt szerencsém néhány községünk hatá.rában elhúzódó zsidó birtokot feloszlatni, felparcelláztatni) ahogyan az államtitkár úr is tudja. Mi történt 1 ? A zsidó birtokot, azt az 5—6000 holdat ö ; tszörösen-tízszeresen túljegyezték. Ennek mi a következménye? Az, hogy az igénylők óriási tömegéből rendkívül nehéz kiválasztani ai. arra jogosultakat, mert neui tudjuk megállapítani annak kritériumát, hogy mi módon válogassuk ki őket. Ha azt mondják, hogy három gyermeknél több jogosít igénylésre, mint ahogyan az egyik községben előírták, hogy az illetőnek legalább négy gyermeke legyen, ei abszurdumra vezet. Mert jelentkeztek — megülése 19lf2 június 3-án, szerdán. 341 lehetősen méltatlankodva — olyan fiatal magyarok, akiknek két gyermekük van ugyan s akik háromszor voltak bevonulva, vagy az orosz fronton teljesítenek szolgálatot és azt kérdezték — úgy mondom, ahogyan ők durván mondották —: hát mikor csináljuk a többit? — akiknek tehát nincs is módjuk arra, hogy több gyerekük legyen, de teljesítik a hazával szemben a kötelességeiket. Ha csak a gyermekszámot vesszük alapul, ezek egyszerűen kimaradnak. Viszont a gyermekszámot sem lehet figyelmen kívül hagyni, mint követelményt. Nem lehet csak a katonai érdemek szempontját sem nézni, úgyhogy rettenetei nehézségekbe ütközik ennek végrehajtása és ez odavezetett, hogy azokban a községekben, amelyekben ezt magam végigcsináltam, meg botránkozva hallottam, hogy végül már az ötholdas gazda ellen is kiabáltak azok, akiknek nem jutott föld és azt mondották: hogyan lehet öt holdat adni, adjanak nekem is kettőt vagy egyet!' Mi lett a vége? Kénytelenek voltak le menni az egy-kétholdas birtoknagyságra. Ezzel a parciális megoldással tehát belecsúszunk az OFB birtokrendezésének rendkívüli veszélyeibe. (Gr. Teleki Béla: Igaz!) Én ezt objektíve mondom, azért, hogy majd két év múlva újra felolvassam, amit most mondottam, mint ahogyan itt megtettem és azt hiszem, szomorúan igazolni^ fognak &•& események, mert látom, hogy kevés a fóka és sok az eszkimó, ha ezt a kérdést így tárgyaljuk. Nyilvánvaló, hogy ezek a problémák fennforognak és ezért én egyenesen szót eme lek itt ezekben a kérdésekben. Én, akit ország; világ előtt földosztónak kiáltottak ki (Meskó Zoltán: Jó öreg földosztó! — Derültség), kijelentem, hogy egyenesen helytelennek tartom a birtokpolitikának ilyen vitelét, (Gr. Teleki Béla: Ügy van!) mert az egy-két holdas juttatás lehet pillanatnyi kielégítés, lehet politikai feszültség levezetése, de nem agrárpolitika. (Ügy van! a szélsőbaloldalon és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Ügy van!) Ez ellen tiltakozom. Ez nem termelési politika. Hivatkozom itt nemcsak a német és olasz eredményekre, banem a következő dologra is. Néhány héttel ezelőtt, május 21-én a Darányi Ignác Társaság meghívására Pesten tartott előadást dr. Quante, a berlini statisztikai hivatal igazgatója, a birtokpolitikai kérdésekről. Végighallgattam az előadást; tenmészetesen egy nagy félreértés történt, ez azonban nem tartozik ide, nem akarom vesztegetni vele az időt, tudniillik az, hogy a nagybirtokos társadalom nagybirtok alatt azt értette, ami itthon van, az előadó pedig a száz hektáron felüli területeket. (Meskó Zoltán: A differenciát szeretném!) Ez egy kis részletkérdés, irodalmi vita anyaga, a lényeg azonban, amit a berlini statisztikai hivatal igazgatója, egy agrárszakértő hangsúlyozott, a következő: Németországban a keleti tartományokban a túlontúl elaprózott, eigy-két hektáros birtok okát is bevonják a földbirtokpolitika szolgálatába, mégpedig olymódon, hogy ezeket kiegészítik. egészséges birtoknagyságot teremtenek és az ilymódon felszabaduló, fajiságban erős németséget áttelepítik a keleti részekre új földek megkötésére, kis parasztbirtokok létesítésére. T. Ház! Annit mondottam, az világosan mutatja, hogy az irány nem az egy-két holdas birtokok teremtése felé, hanem az egészséges, tíz-húsz holdas, önálló gazdasági egzisztenciák,