Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-240

22 Az országgyűlés képviselőházának 2U0. ülése 19/*2 február 6-án, pénteken. Én tehát arra kérem a miniszter urat, hogy az engedélyeknél kissé keményebben fogja meg a -dolgot és főképen azokban az üzemek ben» amelyeknek nyilvántartása teljesen felesleges és időszerűtlen. Ezzel a javaslattal kapcsolatban szólanom kell még a teljes vasárnapi munkaszünetről is. Az alkalmazottak bosszú éveken át harcoltak a teljes vasárnapi munkaszünetért és az alkalmazottaknak ebhez a küzdelméhez még az egyház is hozzájárult, sőt, ha nem tévedek, maga a hercegprímás úr is szót emelt a teljes vasárnapi munkaszünet mellett. Hallottuk az érveket, hogy azért nem lehet elrendelni a teljes vasárnapi munkaszünetet, mert akkor a falusi lakosság nem tud bejönni a városba, nem tudnak bejönni az emberek a tanyáról, mert ezek vasárnap szoktak bejönni, akkor történnek a falvakban a publikációk, a tanyai lakosság be* vásárlása szempontjából van szükség a vasárnapi árusítáisra. (Börcs János: Van benne valami igazság!) Ezt én még valahogyan megértem a falvakban, de Tiogy miiért kelljen TJjfpesten, Kispesten, Rákospalotán (Börcs János: Szükségtelen!), ezekben a községekben vasárnap is üzemben tartani az egész piacot, azt nem tudom megérteni. Mert hlá talán egy kis községben, amelynek külön tanyakörzete van, szüksége mutatkozik annak, hogy nyitva legyeinek az üzletek is, azt még meg tudom érteni, de nem tudom megérteni ezt itt a környéken. Hosszú éveken át nem, lehetett megmozgatni sem a kormányhatóságokat, sem a helyi hatóságokat, hogy rendeljék el a teljes vasárnapi munkaszünetet. Végre azután körülbelül négy esztendővel ezelőtt Újpesten megszűnt a vasárnapi árusítás és csodák-csodája, míg azelőtt Újpest városa sírt, hogy ha bevezetik a teljes vasárnapi munkaszünetet, akkor a város megsínyli ezt és nem bírja fedezni a kiadásait, azr után sírt a kereskedelmi érdekeltség, hogy ha vasárnap bezárják a boltokat, akkor Újpest kereskedelme teljesen tönkremegy, négy év óta vannak bezárva az üzletek vasárnap és bizony sem az újpesti városháza nem jutott fizetési zavarokba, sem a kereskedők nem mentek ezáltal csődbe, ellenben a kereskedelmi alkalmazottaknak van egy napjuk, amikor teljesen kipihenhetik magukat. Most maradft még a tej árusítás rendje. Itt azután a mezőgazdasági érdekeltség fogott öszsze a nagy tej vállalatokkal és azt hangoztatták, hogy már csak azért sem lehet a teljes vasárnapi munkaszünetet elrendelni, mert a tejet ki kell hordani, tehát vasárnap reggel bizonyos ideig minden üzlet, amely tejárusítással foglalkozik, nyitva tarthat és a tej árusításról gondoskodhatik. Ahogyan ez a mostani világháború — mint az előbbi háború is — sok mindent megváltoztat, ezen a téren is hatalmas változást hozott. Kevés a tej. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a normális helyzet!) Azok a tejvállalatok, amelyek siettek kijelenteni, hogy tönkre fognak menni és a lakosság nem jut tejhez, ha vasárnap nem nyitnak ki, önként szüntették be a vasárnapi tejárusítást, azt mondván, hogy vasárnap nem árusítanak tejet. Nem látom semmi akadályát sem annak, hogy ne Rendeljük el itt is a teljes vasárnapi munkaszünetet. Gyakran hallottuk itt a t. képviselő urak ajkairól, hogy mennyire elzsidósodqtt Anglia. Azt én nem tudom megítélni, noha éltem Angliában, hogy mennyire zsidósodott el Anglia, vagy mennyire nem zsidósodott el, azonban egy bizonyos, az, hogy Angliában már 40 esztendővel ezelőtt szigorú vasárnapi munkaszünet volt; még a vasutaknál is az volt a helyzet, hogy vonalanként csak egy vonat közlekedett oda és egy vissza, és a vasutasok, hogy a vasárnapi munkaszünetet szimbolizálják, civil ruhában teljesítettek szolgálatot, olyan s

!

zigorú volt ott a vasárnapi munkasziünet és Anglia akkoriban — nem tudom, hogy a jövőben milyen lesz — a világ leghatalmasabb kereskedőnépe volt. Ami Angliában lehetséges volt, az Magyarországon is lehetséges, azért tehát legalább a nagy városokban adják meg a lehetőséget arra, hogy az alkalmazottak vasárnap maguknak élhessenek. Én nem akarok vallási érvekkel előjönni, mert hiszen nevetségessé tenném magamat, de amikor hallom itt az egyházak lelkészeit, akik egyben képviselőtársaim, arról beszélni, hogy mennyire fontos és r mennyire szükséges a vallásos érzés fejlesztése, akkor magamnak is azt kell mondanom, igazuk van, de a vallásos érzés fejlesztésének első feltétele a vasárnapi munkasizünet. Beszédidőm lejárt. Még csak arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy amennyiben mód és lehetőség van rá, az életbeléptetésről szóló szakaszban megállapított 90 napos határidőt valamivel rövidítsük meg. Legyen ezáltal is a kereskedelmi alkalmazottaknak lehetőségük arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak áldásait minél előbb élvezhessék. Minthogy ez a törvényjavaslat nem elégíti ki az alkalmazottak teljes kívánságait, ezt, sajnálatomra, nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Ifj, Tatár Imre. Elnök: Ifj. Tatár Imre képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat nyilvánvalóan azt a rég óhajtott helyzetet akarja létrehozni, amelyet a magyar kereskedő társadalom nagyrésze és a kereskedelmi alkalmazottak teljes számban már régóta kívánnak. Mi is helyesnek és szükségesnek tartjuk ezt a javaslatot. Hogy ehhez hozzászólok, teszem különösképpen azért, mert itt nem látom és nem értem tisztán azt a helyzetet, amelyet a magyar falu viszonyai ennek a törvénynek keretében megkövetelnek. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó magyar falusi nép és a falusi munkás egészen más keretek között él, mint a városi tisztviselő, a városi ipari munkás. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a jelen gazdasági helyzetben a magyar mezőgazdaság és közgazdaság helyzetét nem tudjuk nagymértékben megváltoztatni, ezt tudva gondoskodnunk kell arról, hogy eiz a törvény rugalmas legyen és a falusi nép kívánságait kielégítse. Ennek a törvénynek tehát szintén ilyen rugalmasnak kell lennie. T. Képviselőház! Ha most az üzleti záróráról beszélünk, válaszfalat kell vonnunk a városi és a falusi üzleti zárórairendszer között, mert hiszen, mint az előttem felszólalt képviselőtársaim megvilágították, városi viszonylatban tényleg nem szükséges azoknak az üzleteknek időrendben minél korábbi és minél későbbi időpontig való nyitvatartása. Viszont határozottan állítom ennek ellenkezőjét falusi viszonylatban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Metrt eiképzelhetetlennek tartom a mai gazdasági rendszeriben^ amikor a mezőgazdasági munkás nem órabérért dolgozik, hanem napfelkeltétől naplementéig, amit itt az 1. § mond (olvassa): »Nyílt árusítási üzlet kis- és nagy-