Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-260
Az országgyűlés képviselőházának 260. ülése 19 U2 június 2-án, kedden. 333 kisbirtok kérdéséről, a kisember tulajdonának kérdéséről, a kisember termelőképes módon tulajdonhoz juttatásának kérdéséről, sőt egyáltalában a kisüzem termelőképességének kérdéséről beszélni. Ezzel kapcsolatban talán érintenünk kell a nagy birtok és a középbirtok nagyságának, sőt lényege újrafogalmazásának kérdését is. Ma Braunecker erdélyi képviselőtársunk már érintette ezt a kérdést; azt mondotta, hogy Erdélyben egészen mást jelent a középbirtok és ő Erdélyre nézve az 500 holdas birtokkategóriát ezzel a javaslattal kapcsolatban legalább száz holdra kíván ja leszállítani. De amikor többen rámutattak arra, hogy egy háború utáni Magyarországon okvetlenül meg kell változniok a termelés módszereinek agrárvonatkozásban ig, ugyanakkor egészen nyilvánvaló, hogy egész magyarországi vonatkozásban újra kell formulázni ezeknek & r birtokkategóriáknak az értékét. (Horváth Géza: Világos!) Szinte szükségképpen előre kell, hogy vesse, én nem úgy mondanám, hogy árnyékát, én inkább azt^ mondanám, hogy fényét (Horváth Géza: Fény csóva ját!) az az idő, amikor szin'te a nagvbirtok felső határa lesz az 500 hold (Piukovich József: Gömbös szerint háromezer hold. — Mozgás a s?élsőbaloldaíon.), nem azért, mintha valaki kegyetlenül el akarná metélni a nagyszerűen termelő nagybirtoknak még a lehetőségét is, hanem egyszerűen azért, mert ez lesz az a birtokterület, amely mellett — igenis, el tudjuk ezt képzelni — a legrentábilisabb lesz a nagyüzemi termelés, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) úgyhogy az 500 hold annyi munkának, szellemi energiának igénybevételét fogja jelenteni a tulajdonos számára, hogy egyenesen az ő érdeke lesz az, hogy ne súlyosodjék ennél nagyobb földbirtokterületnek gondja az ő vállára. (Mozgás o, szélsőbaloldalon.) Ha ez a folyamat veti előre árnyékát, illetőleg fényét, akkor én azt gondolom, hogy már ennél a javaslatnál is számolni kell a termelésnek ezzel az intenzívvé válásával és vá kell mutatni arra, hogy nagyon jó volna a már most földhöz jutó kisembereket is olyan módon juttatni földhöz, hogy a termelésnek ez az intenzívvé válása már a juttatás időpontjától fogva szolgáltassék közöttük. Annál inkább megvan erre a lehetőség, mert részben nagy- és középbirtokokra kerülnek ezek. Meg kell tehát közöttük már a juttatásnál valami kötelék kapcsán őrizni az összetartást. A földbérlő szövetkezeteket nem én akarom először említeni, megtették ezt nálam szakértőbb és okosabb emberek is, de azt igenis vallom, hogy itt is emlegetni kell a földbérlőszövetkezeteket éspedig valami egészen más formában, mint ahogyan azokat eddig Magyarországon megkóstolták. Abban a formában is hasznosak voltak, ahogyan nálunk nem is meggyökeresedtek, csak csírázásnak indultak. Gondolok a nyíregyházi példákra, sőt az Okh. által kezdeményezett és gondozott földbérlőszövetkezetekre is, padiig az Okh.-szövetkezeteknél az is baj, hogy az csak egyik ága az Okh. munkájának, amelyik ágat ráadásul az Okh. szükségképpen elsősorban Okh., tehát szövetkezeti szempontok, nem pedig termelési szempontok szem előtt tartásával kezel. Természetes is, hogy egy hitelszövetkezetnek elsősorban a szövetkezeti szempontokat kell szem előtt tartania a földbérlőszövetkezeteknél is, pedig azok termelőüzemek is és ha mérlegre tesszük, hogy mi a fontosabb, akkor különösen a mai idő segít eldönteni az értékelést az irányban, hog;* igenis, nemcsak a szövetkezeti szempont fontos itt, hanem a termelési szempont még fontosabb. (Ügy van! Ügy van!) Előttünk tehát valami olyan új kezdeményezés lebeg, amelv hatókörben, fontosságban, a jövőt itíető horderejében legalább ugyanolyan intenzitású, jelentőségű lenne, mint az eddigi nagy szövetkezeti mozgalmak, imint a Hangya vagy az Okh.. vagy — bár nem igazi szövetkezetekről beszélek, amikor ezeket említem — a Futura és a Hombár. Valami új Hangyára van szükség, talán azt is nyugodtan elmondhatom, hogüv nem a Hangyára ezen a vonalon, hiszen ez a mozgalom, amelyet én nagyrabecsülök és amely ellen még ha volna is kritikám, akkor is inkább elhallgatnám, annyira fontos amiszsziója, (Ügy van!) szaturálta már az országot azon a vonalon, amely az ő küldetése, az ő hivatása volt és talán a saját maga céljaival kerülne ellentétbe, ha — bár nagyszerű szakemberei vannak, akii a szövetkezeti gondolatot ismerik, a szövetkezeti szervezést értik és felülmúlhatatlan gyakorlattal rendelkeznek ebben a tekintetben — ő akarná a feladatnak ezt a részét vállalni. Ugyancsak nem maradhat ez az Okh.-ra sem, mert az Okh.-nak is más céljai, más szervezetei, más munkakörei vannak. Nem maradhat még a most indult gazdaközpontokra sem, amelyről szintén szívesen olvastunk, mert hiszen ez is más-más részcélokat szolgáló munkákat egyesít magában, hanem igenis valami — ismétlem — Hangya-intenzitású, de valami egészen erre a célra létesülő új kezdeményezésre, új létesítményre lenne szükség, ennek apostolaira, nagyszerű vezetőire, új Károlyiakra, új Meskó Pálokra, új Balogh Elemérekre és a szövetkezeti gondolat úttörőinek más nagy j air a, akik ebben az irányban érvényesítenék azután energiájukat, képzettségüket, szakértelmüket és akik erre a célra egészen bizonyos, hogy a meglévő érintkező területű munkából is megkapnák azoknak a derék embereknek a szakértelmét, szaktanácsait és jóindulatát, akik az együttműködésre alkalmasak lennének. Én ennek a gondolatnak a kidomborítását tekintem mostani hozzászólásom gerincének s akármennyire nehezeknek és alkalmatlanoknak látszanak is erre az idők, azt hiszem, nem volna szabad, hogy ezt a gondolatot kiengedjük hullani a köztudatból, a nagy országos célkitűzésekből. (Úgy van! jobbfelől.), mert a nehéz idők nemcsak gátakat jelentenek bizonyos célok elérése előtt, hanem kötelezettségeket is jelentenek a sürgős és nélkülözhetetlen feladatok elvégzésére. (Horváth Géza: Sürgetést bizony! — Taps a balkézében.) Í\ Ház! A következő kérdés, amelyet még szeretnék ,szóvátenni, a szőlőkérdés. Teszem ezt nemcsak, mint a Tokajhegyalja képviselője, hanem azért is, mert ennek megvannak az országos vonatkozásai. Piukovich igen t. képviselőtársam egy történeti visszapillantásban ismertette ennek a javaslatnak az előzményeit. Örömmel hallottuk volna tőle, ha rámutat arra, hogy szőlő és közvetlenül hegyaljai vonatkozásban is vannak bizonyos előzményei ennek a javaslatnak. Nem lehet különös érzések nélkül olvasni arról, hogy Zemplénvái-megyének a követi utasításai már több mint száz esztendővel ezelőtt, szinte azokra az időkre visszamenően, amikor megyei jegyzőkönyvek rendelkezésre állnak, már ,siílyos aggodalmaikat fejezték ki a zsidókérdéssel kapcsolatban. (Ügy van! jobbfelől.) A vármegye a követnek ezért már utasításba adja; hogy szorgalmazzák a zsidóságnak lehetőleg az egész ország területéről, de legalább a Hegyaljáról valú kitiltását. (Meskó Zoltán: Mégis odaszorultak! — Egy hang a
