Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

334 Az országgyűlés képviselőházának 260. ülése 1942 június 2-án, kedden. jobboldalon: Másüvé is!), mert az ő jóvátehetetlen és ellenőrizhetetlen fintáik és ravaszságaik miatt megy tönkre a tokajihegyaljai iborkereskedelemnek a jó híre és megy tönkre emiatt az egész termelés, mert hiszen a kereskedelemnek hibái miatt természetesen maga a termelés is szenved és a nemjövedelmező szőlőket a nehéz művelés mellett nem lehet fenntartani. A javaslat említi ugyan a szőlőket, de igazan csak éppen említi. Mi szinte még a javaslat címébe is ott szerettük volna látni, hogy ez nemcsak a mező- és erdőgazdasági ingatlanokról, hanem a szőlőkről is szól. (Úgy van! jobbfelől. — Matolcsy Mátyás: Magától értetődik!) Ez is külou probléma kell, hogy legyen, mert hiszen különleges mezőgazdasági termelési ágról van szó. (Meskó Zoltán: Még zsidót kapálni nem láttam, az bizonyos!) amelynek a birtokpolitikai szabályait az általános birtokpolitikái eljárás .sablonjaiba úgy sem lehetne belefoglalni. Külön problémát jelent azután ezzel kapcsolatban az is, hogy természetesen más a birtokkategóriák értékhatára a szőlőnél. Á asidotulajdonban lévő szőlők többnyire nincsenek olyan nagy birtoktestben, mint a mező- vagy erdőgazdasági ingatlanok, bár a száz holdon felüli zsidó szőlő is körülbelül 5000 holdat tesz ki ebben az országban, ami .szintén meglehetősen nagy szám. De hiszen a szőlőnél már a 10 hold is nagy birtok; erre céloz egy helyen a javaslat, ahol a holtfelszerelés átengedését említi. A minőségi szőlővidékeken esetleg még a 10 holdon aluli szőlő is exisztenciát adó birtoknak, majdnem középbirtok nagyságúnak számít. Bevallom, hogy a tulajdonba juttatás kérdése itt nagyon nehéz és erne nézve alig tudnék biztosat, elfogadhatót és abszolútot mon'dani. Itt szinte csak a problematikára tudok rámutatni. Itt a kisember nem is törpebirtokost jelent, például a hegyaljai szőlők vonatkozásában, hanem esetleg szőlőmunkást, mert a törpebirtokosnak megvan az egy-két hold mezőgazdasági ingatlana, amihez még lehet ragasztani, de a szőlőmunkásnak, akinek pedig egész exisztenciája hozzá van kötve a szőlőhöz, nincs egy-két hold szőlője, mert akkor már ő is kisbirtokosnak számítana és mégis a szőlőből kell neki továbbra is megélnie. Úgyhogy e részben talán csak annyit tudnék mondani, hogy itt indokolt, hogy a középosztálynak olyan tagjai is, akik sem tájilag, sem a művelési ág szeretetét és bizonyos hozzáértést illetőleg sem idegenek, hozzájuthassanak szőlőingatlanhoz és talán itt indokolt leginkább az, hogy tőkeerős keresztény közületek, főleg olyanok, amelyek közérdek, közcél szolgálatában* állnak, mint a nevelőintézetek, stb., nagyobb szőlőbirtokkategóriához jussanak. Tisztelettel kérnék t. Ház, 10 perc meghosszabbítást. r Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a 10 perc meghosszabbítást megadja. Szabó Zoltán: De azért is örömmel vetettük fel ezt a szempontot, a középosztálybelieknek az ismertetett kautélákkal szőlőhöz- való juttatását, mert előttünk egy ideológiai cél is lebeg ezzel kapcsolatban. A szőlőföld is egy része a 'drága és szent magyar földnek és aki ezen a vonatkozáson keresztül került vele kapcsolatba, az is — úgy érezzük — gyökeresebben és kötelezőbben magyar lett ezáltal. Ennél a kérdésnél, t. Ház, szeretnék egy másik kérdést is felemlíteni. Előttem is szóvátették, hogy egy kissé homályban marad az, hogy főleg a városok belterületén lévő zsidó ingatlanok milyen mérvig köteleztetnek átengedésre. A 3. § (2) bekezdése szintén hagy némi bizonytalanságot. Azt mondja tudniillik (olvassa): ^»Zsidót kis- vagy nagyközség területén fekvő és az (1) bekezdés alá nem eső ingatlanainak átengedésére is kötelezni kell, kivéve lakóházat, a hozzátartozó és szükséges, vagy szokásos mértéket meg nem haladó udvart és kertet.« -Ez a szokásos mérték, kissé úgy érezzük, szintén gumiból van. Talán nem is baj, ha itt van valami rugékonyság, de már konkrét kérdéssel is fordultak hozzám ilyen dologgal kapcsolatban. Mátyásföldön például, amely itt van Budapest közvetlen közelében, van egy ezer négyszögöles zsidó ingatlan, bent a nagyközség belterületén, amelyen van" egy kis nyaralóház, tehát épület, lakóház van rajta és mégis a szokásos teleknagyságnál nagyobb. Kertnek számít-e ez, vagy mezőgazdasági ingatlannak, mert hiszen szükség esetén még egy^ bolgár kertészetet is lehetne rajta létesíteni? Mi nemcsak ilyen konkrét esetre gondolunk, hanem általában rágondolunk a nagyvárosok közvetlen közelében fekvő zsidó ingatlanokra is, amikor felújítunk egy már röviden említett gondolatot. A nagyvárosi embert is hozzá kell kötni lehetőleg a magyar földhöz, nemcsak azáltal, hogy kertes házhoz juttatjuk, hanem úgy is, hogy a még kisebb embert m

" kább még kisebb darabka, de egy darabka magyar földhöz juttatjuk. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Űjra felvetjük a nagyvárosi kertkolóniák gondolatát és tervét. A megajánlási javaslat tárgyalásában tréfásan, de mégis komoly intencióval azt mondottuk,, hogy legalább a földmívelésügy'i minisztérium, a föld minisztériuma tisztviselői karának és altiszti karának kellene, hogy legyen itt valahol Budapest területén néhán.v ilyen kertkolóniája, ha ehhez csak 40—50 négyszögöles parcellákban is adnánk egy kicsiny darab magyar földet, amelyre néhány ágyáson és egy kis faházaoskán, vagy egy filagóriáii kívül nem igen lehet mást csinálni; De inkább ezt csináljuk, hogy mégis adjunk egy darabka magyar földet. Hogy ez mennyire hangsúlyos szempont lehet, mutatja az, hogy a főváros nagyon helyesen megcsinálta a vitaminkerteket. Nem olyan nagy maga az effektív termelés, hogy ez nagyon indokolttá tenné ezeknek létesítését. Inkább az a sajátos, majdnem azt mondhatnók, transzcendens földpedagógia, amely ezekből árad, indokolja ezeknek létesítését, hiszen máskép furcsa volna elnézni, hogy a parlament előtt itt vannak a zöldséges ágyak, van borsó ágy is a parlamenti vitamirikei'tekben, s megkockáztatjuk az arrajáróknak rosszmájú megjegyzését: »No ugyan kézügyhen lesz a borsó, amit majd falra fognak hányni odabenn!« Ismétlem, az a szempont, hogy a nagyvárosi ember se veszítse el a földdel való intenzív élő kapcsolatát, hogy az is érezze magát begyökerezettnek és hozzátartozónak, indokoltatta meg velem azt, hogy felvessem ezt a gondolatot, a nagyvárosokban kiskert kolóniák létesítését. Azok, akik Németországban látták ezeket, — amelyek pedig nem most létesültek, hanem nagy

ohbreszben a háború után -- tudják, hogy milyen hatalmas nagy tényező ez a nagyvárosi embernek nemcsak a háztartásában, de testi és lelki higéniájában is. Azután felvetnénk azt, bár elsősorban a kisembereké a föld, hogy annak is örülnénk, ha a

t felszabaduló átengedésre kötött zsidóbirtokhól jutna a mezőgazdasági szakiskolák-