Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-260
Az országgyűlés képviselőházának 260. ülése 1942 június 2-án, kedden. 327 találni, hogy azoknak a magyar honvédeknek, akik ma kint vannak a fronton, egy bizonyos területet ingyen biztosítsunk T Nem lehetne-e ezt valamilyen üzlettel úgy megcsinálni, hogy azt a földet, amelyet az állam • átvesz, persze nem olyan magas áron, mint a törvényjavaslatban van, valamivel olcsóbb árért is meg lehet csinálni, ezeknek juttassuk 1 ? (.Csorba Sándor: Vasmunkásoknak! Veszélyes dolog!) Nagyon sok íöldmíves ember van kint a fronton, aki három-nógygyermekes családapa, egy-két hold földdel, ezeknek biztosíthatnánk egy pár holdat. (Csorba Sándor: Mi lesz az ügyvéddel és a vasmunkással'? Veszélyes dolog!) Én nem foglalkozhatom ma »a vasmunkásokkal, én ma kénytelen vagyok a vidéki magyar parasztság érdekeit néz.ni, azokkal foglalkozom. Én nem vagyok ma szakember a mnnkáskérdésben, ellenben szakember vagyok a földmívelési és földkérdésekben és a magyar parasztság helyzetének kérdésébeaii Nekem ezt kell néznem. Vigyáznunk kell azután arra is, hogy ne járjunk iigy, mint az Ofb. idejében, amikor szintén volt föld. kaptak is az emberek földet, de sok esetben csak akkor, ha a jegyző úrnak úgy tetszett. Mért még ma is vannak esetek, panaszaim ellenére is, hogy ha felszabadul egy Ofb. terület, akkor nem az arra rászoruló ember kapja, hanem a jegyző bejelenti, hogy nincs igénylő és mindjárt Ő veszi át. (Ellenmondás a baloldalon.) Van olyan is, akinek harminc holdja van ilyen Ofb. földekből és nincs rá orvosság, hiába kiabál az ember, mert a .iegyző úr nem adja vissza. (Egy hang a jobboldalon: Ez nincs egészen így!) Így van. éppen Somogy megyében, megmondhatom az esetet. Ki fogja kezelni ezeket a zsidó kézből kivett birtokokat 1 ? Azt elhiszem,^ hogy lesz egy csomó letört földbirtokos és nyugállományú ember, akik tülekedni fognak azért, hogy ezeket a birtokokat kezelhessék. Mindjárt le kell itt szögeznem, hogy olyan embereket hívjanak meg ezeknek a birtokoknak a kezelésére, akik képzett, praktikus gazdák. Tessék talán a kamarák révén, vagy nem tudom, az Omge. révén olyan gazdákat keresni, akik szakemberek és az egiész termelési menet folytonosságát biztosítani tudják tudásukkal és hozzáértésükkel. Semmi szín alatt nem tartom helyesnek, hogy a zsidót tovább benne hagyjuk a birtokban, mert ez, mint már aa előbb mondottam, vagy szabotálásra, vagy pedig a termelés abszolút lerombolására fog vezetni A zsidó bérletek átvételére vonatkozóan is szeretnék egypár szót szólni. Ez valóban szintén olyan kérdés, amelyet évekkel ezelőtt kellett volna megoldani, amikor alacsony árak voltak. Akkor könnyen meg lehetett volna oldani ezt a kérdést és a jelenlegi konjunkturális magas árak mellett valójában minden nagyobb zökkenés nélkül át lehetett volna, vinni a földtulajdonos kezébe a gazdásági felszerelést. De azt hiszem, ma az árak túlmagasan vannak megállapítva és keveslem a hatesztendei részletfizetést is. Én legalább is tíztizenkét esztendőt vennék fel. Mert végeredményben egy nagyobb komplexusnál ma a szükséges felszerelés nagy summákra rúe és bizony a mai nagy terhek mellett nem lehet rövid idő alatt még arra is nagy summákat költeni, hogy az ember felszerelje az?t a gazda ságot. Itt van a vagyondézsma. itt van az adók óriási megemelése, a sok szociális teher, és na még ehhez jön az instrukciónak az ára is, akkor mindezt lehetetlen ma egy gazdaságban produkálni. (Egy hang d baloldalon: Teljesen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ki van zárva!) Különösen lehetetlen akkor, amikor még nem tudjuk ebben a háborús helyzetben, hogy milyen lesz a jövő esztendő, vagy milyen lesz^ a helyzet két év múlva. Nagyon sok keresztény tulajdonos, aki ezek alatt a feltételek alatt átveszi a felszerelést, kiteszi magát annak, hogy két három éven belül teljesen tönkremegy, ami szintén nem nemzeti érdek. Én ^ azt hiszem, hogy itt 10—12 éves részleteket kellene a törvényben a fizetésre nézve valamilyen formában megállapítani. Itt az átengedésre kötelezett vagy ónoknál a térítés módja kiterjed az ingatlanon található épületekre is. Annakidején, amikor ezek a zsidók ezeket a földbirtokokat vették, az épületek tehertételként szerepeltek. Ma is tehertételekké kell átalakítani az épületeket. Végeredményben ezeket a zsidóbirtokokat nagyjában mégis szétparcellázzák kisebb részletekre, tehát valóban az az épület elveszti az értékét. (Rassay Károly: Majd lerombolják, amint eddig csinálták!) Nem kell az épületéket lerombolni, hanem részletekben, házanként egy-egy parcellához hozzá lehet adni. (Rassay Károly: Eddig lerombolták!) A zsidóbankok, amikor földet adtak vagy vettek, a házakat mint tehertételeket, állandóan levonásba helyezték. Kifogásom van még a diszkrecionális jog ellen is, az ellen, hogy a zsidóbérleteknél a töldmívelésügyi miniszter úr diszkrecionális jogokat gyakorolhat és megengedheti, hogy a zsidó birtokos vagy bérlő lehessen. Ez a diszkrecionális jog életre fogja kelteni az úgynevezett lelépési díjazásokat. Tessék elhinni, hogy ha itt valamely birtokot kiadnak bérbe, jönni fognak a keresztények és a zsidók is. A zsidó a keresztényeket valamiképpen majd félre fogja tolni, le fogja szerelni és a végén egyedül ő marad a porondon, tehát a miniszter úr kénytelen lesz ennek a zsidónak a diszkrecionális jog alapján megadni, hogy ő legyen a bérlő, különben nem lesz senki, aki ott gazdálkodjék. Én igazán nem kívánom a miniszter úr bukását, kívánom, hogy a miniszter úr még sokáig üljön ott a székben, de nem tudom, hogy ki jön a miniszter úr után, és azt sem tudom, hogy ki fog jönni azután. (Rassay Károly: Bizony nem!) Ne vegye a miniszter úr rossznéven, ha arra kérem, hogy a diszkrecionális jogról mondjon le és vegyük be a törvénybe azt, hogy még a miniszter úr sem tehet kivételt. Azt hiszem, a miniszter úrnak is és az egész ország közvéleményének is kellemesebb lesz így. (Csorba Sándor: Ki fogja átvenni? Ez veszélyes dolog, ez tőkekérdés!) Már érdeklődtem, hogy milyen megmozdulások történtek és indultak lítnak, erre á törvényre gondolva. Én látom, nogy itt már nagyon sokan fenik a fogukat, hogy itt földet vásároljanak, hogy földet kapjanak. Éppen a múlt napokban hallottam egy igen érdekes esetről, hogy egy 22 esztendős hajadon 500 holdat akar magának igényelni. (Rassay Károly: Textilnagykereskedelmi igazolványt már kaptak!) Vigyáznunk kell arra, hogy ezeket a földeket, amelyeket a zsidóktól elveszünk, abszolút hozzáértő keresztényeknek adjuk. Erre elég gazda van, az utóbbi időben az arany- és ezüstkalászos gazdáknak már egész tömege rendelkezésre áll s ezek azok, akik az ország jövő életében hivatva lesznek ezeket a birtokokat kezelni és munkálni. (Rassay Károly: Ha nincs, akkor Kult sár az átképzőtanfolyamokon majd átképzi őket!) T. Ház! Én ennyit voltam bátor a törvényjavaslathoz hozzászólni. Remélem, hogy ez a 56
