Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-260
328 Az országgyűlés képviselőházának törvényjavaslat mint utolsó láncszem fog" hozzáidomulni az előző zsidójavaslathoz, amely után már csak valóban egy fos 1 történni és egyet fognak kezdeményezni, amit a miniszterelnök úr már megigért, hogy a zsidókat ki-' telepítik innen. Ebben a reményben el is foga dorn a javaslatot. (Csoór Lajos: Hát a bérházakkal mi lesz?) Elnök: Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Előttem szólott képviselőtársam a javaslat mellett kívánt felszólalni, végeredményben azonban rámutatott a javaslatnak olyan súlyos hibáira és hiányaira, amelyek miatt felfogásom szerint, ez a javaslat el nem fogadható. Én ebben a Házban sohasem szoktam zsidózni. egyébkor sem zsidóztam, most sem teszem, hanem mindern ellenszenv és gyűlölet nélkül tisztán tárgyilagos alapon nézem ezt a javaslatot, abból a szempontból, mennyiben felel meg elsősorban a íöldbirtokpalitikai céloknak, másodszor a termeléspolitikai céloknak és harmadszor az általános politikai céloknak, valamint menynyire nyugtatja meg a közvéleményt. Nem is a magam álláspontját fejtem ki ebben a kérdésiben, hanem csak összegezem az elmondottakat, amelyeket igen t. képviselőtársaim eddig ebben a kérdésben már előadtak. Az első és leglényegesebb kérdés itt az, hogy ez a javaslat fajvédelmi javaslat vagy birtokpolitikai javaslat-e ? A miniszter ur az indokolásban azt mondja, hogy nem birtokpolitikai javaslat. El kell képednünk és meg kell rőkönyödnünk annak hallatára, hogy Magyarországon kétmllió hold földnek a sorsa nem birtokpolitikái javaslattal nyer rendezést. (Egy hang a középen: Nemzetpolitika!) Nemzetpolitika és birtokpolitika között óriási különbség van, mert a birtokpolitika megkövetelné azt, hogy tárgyilagos, részletes és pontos jogszabályokat hozzunk arra, hogy mi történik azzal a milliárdos és többmilliárdos vagyonértékkel, amelyet kétmillió hold föld reprezentál Magyarországon. Lehetetlen olyan javaslatot elfogadni, amely teljesen bizonytalan sorsra ad kétmillió hold földet, mert 1,200.000 hold tulajdoni földről és 800.000 hold bérleti földről van szó, tehát kereken kétmillió holdról. Ha pedig nemzetpolitikai, fajvédelmi javaslat ez a javaslat, akkor méltóztassék kivenni belőle minden bir^ tokpolitikai utalást, — mert az 1936. évi XXVII., az 1941. évi XV. törvénycikkre és egyéb birtokpolitikai intézkedésekre vonatkozó birtokpolitikai utalások vannak benne — és akkor méltóztassék a törvényjavaslat konstrukcióját is úgy megalkotni, hogy az tényleg és valóban nemzetpolitikai, fajvédelmi törvényjavaslat legyen. Ennek a módja, amint itt az előttem szólott t. képviselőtársain is emiitette és képviselőtársaim közül többen is említették, nem az, hogy igénylési eljárásokat és igénybevételi módokat állapítsunk meg, hanem azt kell mondani, hogy a törvény életbeléptével ipso facto minden zsidóbirtok az állam, a magyar nemzet tulajdonává válik s akkor nemzetpolitikai vagy fajpolitikai törvény lévén, rendelkezik róla abból az alapelvből kiindulva, hogy a zsidóktól a földet el kell venni, tehát állami tulajdonná kell tenni. Azt mondja ez a javaslat, hogy igénybe kell venni a zsidók birtokát. De mikor, kinek a részére és hogyan? Ha ez a javaslat életbelép és törvény lesz, valamennyi községben, ahol 260. ülése 1942 június 2-án, kedden. zsidó birtok van, megindul, —- és természetes dolog, hogy megindul — a földszerzési törekvés, hogy ezeket a zsidó birtokokat megszerezzék, arról nem. is beszélek, hogy a legtöbb zsidó birtok részben állami tisztviselők, részben más urak részéről már ki van pécézve, tilőre le van kötve, sőt már grófok és bárók részéről is vannak igénylések a zsidó birtokokra. (Rassay Károly: Talán még zsidók is igénylik!) Vannak olyan vármegyék, ahol jelentkezik a gazdasági oklevéllel bíró gazda, nogy szeretne földbirtokot igényelni, magának kinézni és a gazdasági felügyelő azzal fogadja, hogy ez már ennek az úrnak, az már annak az úrnak ki van pécézve. Ez fplyik az egyik oldal ról, de meg fog indulni természetesen a parasztság részéről is, mert átment a köztudatba, hogy ezek az ingatlanok feloszthatók. Tehát hol kezdődik ez meg? (Rassay Károly: Hogy hol végződik, azt tudom!) Az egész országiban óriási mozgást indítunk el a nélkül, hogy látnánk az egész folyamatot és majd a keleti harctérről fognak jelentkezni azok a katonák, akik kint vannak. Ha most az itthon levők elviszik ezeket a zsidó földeket, akkor mikor és miből fogják azokat kielégíteni, akik visszajönnek? T. Képviselőház! Nem azt mondom, hogy ennek következtében nem kell csinálni semmit sem, hanem azt mondom, hogy ha már csinálunk egy ilyen javaslatot, akkor a helyzetet és a viszonyokat valóban figyelembe kell venni és egy olyan javaslatot kell alkotni, amely ezeket a nehézségeket kiküszöböli, hogy ne indítsunk meg egy tíz- vagy nem tudom hány éves állandó földmozgást céltalanul és eredménytelenül, ugyanakkor pedig kielégítetlenül hagyjuk, éppen azokat az embereket, akik f most a háborúban, a fronton védik ezt a hazát és akik elsősorban, a legnagyobb mértékben jogosultak ezekre a földekre. Ez a birtokpolitikai szempont, amelyet képviselőtársaim itt mind hangoztattak. A termeléspolitikai szempontra az előttem szólott t. képviselőtársam is rámutatott és mindenki rámutatott arra, hogy a mai időkben, amikor minden szem búza nemzeti értéket jelent és minden darab krumpli nemzeti vagyont jelent, lehetetlen annyira belenyúlni a gazdasági élet menetébe, hogy például 60 napi határidővel lehet a bérlőket kitenni a földből. Aki valaha is látott egy gazdaságot, — a miniszterelnök úr és a t'öldmívelósügyi miniszter úr gazdálkodók, tehát bizonyára tudják — az tudja, mit lehet 60 nap alatt lebonyolítani egy gazdaságban. Egy cselédet, nem lehet elbocsátani, a gazdatisztnek egy évi felmondási joga van, és egyáltalában ki gondoskodik azokról a cselédekről, akik ott maradnak a gazdaságban, amikor a zsidó bérlőt kihajítják onnan? (Bárczay János földmívelésügyi államtitkár: Átveszik!) De a jövő tavasszal imár nem veszi át, mert nem tudja, íhogyan fog gazdálkodni. Nincs benne, hagy köteles átvenni. (Bárczay János földmívelésügyi államtitkár: Tovább gazdálkodik!) De nincs benne, hogy köteles átvenni. (Rassay Károly: Es ha nines pénze, iádnak neki? — Bárczay János földmívelésügyi államtitkár: A lehetőség megvam rá! — Rassay Károly: Ha nines forgótőkéje, adunk neki? Ez a helyes!) Mélyen t. Kép viselőiház! Nem azért beszélek ez ellen a: javaslat ellen, mintha meg akarnám védeni a zsidó birtokokat. Nehogy azt mondják, amit Makray t. képviselőtársamnak I nagyon emelkedett szellemű beszéde^ után, I hogy a zsidók védelmében szólalok fel. Én nem