Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

326 Az országgyűlés képviselőházának volt. Ha ennek a törvényjavaslatnak első formáját és ezt a mostani, nem tudom tizedik vagy tizenegyedik, itt a Ház előtt fekvő példányát nézem, meg kell állapítanom, hogy bizony meglehetősen nagy eltérések vannak ebben a kettőben és meg kell állapítanom azt is, hogy talán némely paragrafus megváltoztatása nem vált éppen a törvényjavaslat előnyére. T. Ház! Nagyon örültünk nemzeti szempontból annak, hogy ez a törvényjavaslat legalább falun körülbelül tabula rasát teremt és faluhelyen az egész zsidókérdést meg fogja oldani azáltal, hogy faluhelyen zsidó nem lesz. Hiszen már az előbbi törvények folyományaképpen falun igen sok helyen az történt, hogy egyes zsidók eladták az ingatlanailkat, bementek a városba és ezáltal falun zsidó birtokok, zsidó háztulajdonok keresztény kezekbe kerültek. Ez nemzetpolitikai szempontból igen fontos volt, mert ameddig egy zsidó is lesz valamely faluban, addig mindig lesz ott egy nyugtalan elem, mindig lesz ott egy titkos központ, ahonnan a rémhírek jönnek és mindig lesz ott valami békétlenség, amely az egész falu nyugodt véleményét, nyugodt érzéseit valamiképpen megzavarja és a falut lázba hozaai. Az előbbi törvények folyományaképpen nagyon sok zsidó már eladta a házát és azt a kis földjét, amely ott a ház körül volt. Ezeket a szerződéseket ; legalább méltóztassék már jóváhagyni; igen sok ilyen kérvény van fent a minisztériumban, amelyeket most mind félretettek. Ezeket a szerződóseket, amelyeket még ez előtt a törvényjavaslat előtt kötöttek, (Meskó Zoltán: Aki ügyes volt, azt nem lehet jutalmazni!) méltóztassék már jóváhagyni és nem visszacsinálni, mert bizony ez a javaslat sok tekintetben bizonyos károkat okozott már a magyar földmívelő társadalomnak. Nálunk Somogyban is voltak birtokok, amelyek már fel voltak parcellázva, már ki volt tűzve a határidő, (Meskó Zoltán: Nagy árak mellett!) a zsidó és a kisember már kiegyeztek egymással (Meskó Zoltán: De nagy árban!) és íme, benyújtották ezt a törvényjavaslatot és a megegyezés tárgytalan lett, (Meskó Zoltán: Helyes!) a zsidó újra veti a földjét és a magyar kisember hiába készült egy évig arra, hogy beül a földbe, most egyszerre megint nem lett a dologból semmi. (Meskó Zoltán: Másik oldala is van ennek az éremnek!) Igen örülnék, ha ezután Meskó képviselő úr elmondaná ezt. (Meskó Zoltán: Aki ügyes volt. eladta és jobban akar járni!) Elnök: Meskó képviselő urat figyelmeztetem, hogy rövidesen módja lesz hosszú beszéd keretében elmondani mindazt, amit most közbeszólás formájában akar elmondani. (Derültség.) Gr. Festetics Domonkos: Itt csak úgy mellesleg bátor vagyok megemlíteni azt, hogy ha már itt a földkérdésben rendet akarunk teremteni és a földet végleg ki akarjuk venni a zsidók kezéből, akkor helyénvaló lenne, hogy a kormányzat igenis már most a házbirtokra, vonatkozóan is valamiképpen megfogja a dolgokat. Mert a zsidó nagybirtokos most el fogja adni a földjét a törvényjavaslat alapján, s azért pénzt is fog kapni. (Kassay Károly: Dehogy kap! Kötvényt kap!) Voltak olyanok, akik szabadkézből eladták birtokukat, ha Rassay igen t. képviselő úr nem tudná. Itt valamit kell csinálni, a kormányzatnak meg kellene akadályoznia, hogy ezek házat vegyenek, vagy az iparba Dele vigyék a pénzüket. Valami 260. ülése 1942 június 2-án, kedden. tilalmi vonalat kell hozni, hogy az a pénz. amelyet a zsidó a földbirtokért kapott, ne kerüljön bele ismét máshol a magyar nemzet gazdasági vérkeringésébe. De legyünk tisztában azzal is, hogy ha most a falun kint hagyjuk a zsidót a házában és a hatszáz négyszögö] kertjében és az a zsidó semmifélével nem foglalkozhatik, akkor valószínűleg olyan dolgokkal, olyan üzletekkel fog foglalkozni, amelyeket a magyar törvény megtilt. Fog ott valamivel üzletezní, fog ott valamit csinálni egyenesen azért, mert rákényszerítették, hiszen mit csináljon a házával és a hatszáz négyszögöl kertjével? Valamivel tehát fog foglalkozni é.« egészen bizonyos, hogy valami üzletet fog ott csinálni. (Rassay Károly: Öljük meg, ez a legegyszerűbb!) T. Ház! A 4. §-ban, talán nagyon tárgyilagosan, a törvényjavaslat az 1941 :XV. tc.-re támaszkodik. Fel kell vetnem a kérdést, hogy nem kellene-e ezt az 1941 :XV. tc.-et az igazságügyminiszter úr meghallgatásával már "valóban olyan precíz formába önteni, hogy mindenki megérthesse, mert itt a sok nagymama és nagypapa között annyi érthetetlen pont van, hogy bizony ember legyen, aki magát ebben kiismeri. Azután kötelességem a miniszter úr figyelmét felhívni, vigyázzunk arra, hogy most rengeteg keresztény nagymama és nagypapa fog születni. Aki a németországi viszonyokat ismeri, tudja, hogy ott is az ilyen döntő pillanatokban a zsidóságnak hirtelenében csak úgy jöttek elő száz évre visszamenőleg a keresztlevelei. Két-háromszáz márkáért lehetett ezeket vásárolni, amíg azután az államhatalom rá nem jött és rendet nem teremtett. Vigyázni kell tehát és nagyon kérem a miniszter urat, üljön össze az igazságügyminiszter úrral és beszéljék meg alaposan, hogy végeredményben kik a zsidók és kik nem azok, mert ezt tudni kell. (Rassay Károly: Nem tudja senki!) És ne csak a kis zsidókra terjedjen ki a mi figyelmünk, hanem tessék a zsidó báróknál kezdeni és tessék a nemesség soraiban is rendet teremteni. Az a körülmény, hogy valaki magyar nemességet, vagy báróságot kapott, ne legyen az illetőnek Freibrief arra, hogy valamiképpen mentesükön attól, hogy előliéinek egész sorozata Benjámintól származott és zsidó volt évszázadokon keresztül. Mi azon az állásponton állunk, hogy a zsidóság nem vallás, hanem abszolúte faj és ezért nem láthatom be, hogy emberek, akiknek két nagyapjuk, vagy három nagyapjuk zsidó volt, különböznek egymástól. A zsidó faj, éppúgy, mint a kínai vagy a néger; a különböző generációkban kiütnek a faji tulajdonságok. (Kassay Károly: Hetedfokig-, mondja a zsidótörvény!) A zsidóság nemcsak a görbe orrban és a kajla fűiben nyilvánul meg, hanem igenis a zsidók kereskedelmi gesztióiban és világnézetében. Hiszen azt hiszem, ez a törvényjavaslat is azért szükséges, hogy valóban mmden időre eltüntessük a magyar nemzet testéből ezt a zsidó befolyást, ezt a zsidó men talitást, mint kórokozót. T. Ház! Tény, hogy én magam is hiába keresgéltem, a törvényjavaslatban semmiféle biztos adatot nem látni arra, hogy mi lesz azokkal a földekkel, amelyeket a zsidóktól elveszünk. (Rassay Károly: Megmondták, hogy faj védelmi törvény! Nem értem!) Vannak itt megjegyzések, hogy a magyar nemzet rászoruló rétegei között fogják ezeket valamiképpen elosztani. (Rassay Károly: Verejtékével megmunkálja!) Amikor ma annyi százezer magyar ember várja a földet, nem lehetne-e azt a megoldást