Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-260
Az országgyűlés képviselőházának T. Képviselőház! A magyar paraszt üzen ezen a javaslaton keresztül. Mondja és panaszolja, hogy felduzzadunk, nem férünk el a falunkban, csapol bennünket a város, csökkent bennünket az egyke, kaszál a korai halál, de mégis szaporodunk, erősek vagyunk és erőssé akarjuk tenni Magyarországot is! Ha igaz az, t. Képviselőház, hogy az első világháború utolsó nagy erőfeszítéséből éppen az a három hadosztály hiányzott, amelyet az Amerikába vándorolt magyarság adhatott volna, akkor ma is ig;az az, hogy ennél még jobban hiányzik a magyar hadseregből az a rengeteg hadosztály, amelyet a nagybirtok létezése nem engedett megszületni sem Magyarországon. (Ügy van! jjgy van! — Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Hogy visszavesszük most ezzel a javaslattal azt, amit a fütyülő és az uzsora elvett 5 tőlünk és a magyar paraszttól, ez csak természetes dolog. Mi csak azt vethetjük fel, hogy. miért ilyen későn és azt: ki a felelős azért, hogy ez ilyen későn következett bel T. Ház! Ezen a javaslaton túlmenően, a zsidóbirtokokról szóló törvényjavaslat tárgya lásakor arra kell gondolnunk, hogy amit a magyar kard és kereszt ezer éven keresztül megtartott ennek az országnak, azt a jövőre nézve már csak átgondolt, tervszerű, országos és egyetemes telepítési és birtokpolitika tarthatja fenn. Hadseregünk már csak felépítményei a honvédelemnek. A honvédelem fundamentuma a nép és a föld intézményes védelme. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Minthogy mi éppen ezt nem látjuk és ebben a javaslatban csak egy újabb Ígéretet látunk a sok-sok eddigi igéret mellett, ezt a fundamentumot pedis — mondom — megásva és megalapozva nem látjuk, a javaslatot nem foga dorn el. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaoldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Festetics Domonkos gróf! Elnök: Festetics Domonkos gróf képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Kétségtelen, hogy Maróthy t. képviselőtársam igen távolbamenő gondolatokat pendített meg beszédében. (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! jobbfelol. — Elnök csenget.) amely gondolatok valóban igazságokat is rejtettek magukban, mégis bocsássa meg nekem, hogy én nagy beszédére nem válaszolok részletekben, minthogy én tisztán csak a javaslat egyes legszűkebb részletkérdéseivel kívánok foglalkozni és nem szeretnék távoli síkokra menni, hiszen az előttem felszólalt képviselő urak ennek a törvényjavaslatnak már minden történelmi és kulturális szempontját valóban teljesen kimerítették. (Szöllősi Jenő: Igazat kellene adjon neki!) Maróthy képviselő úr elismerte, hogy a kormányzat és a miniszterelnök úr kijelentette, hogy a zsidókérdést végleg meg akarja oldani és a zsidókat ki akarja telepíteni Magyarországról. Én, aki éveken keresztül ezt követeltem és kértem, elhiszem ezt a kijelentést és éppen azért, mert elhiszem ós meg vagyok győződve róla, hogy a miniszterelnök úr szavát fogja állani s a magyar zsidókat ki fogja telepíteni, (Meskó Zoltán: A birtokából önnek is ki kell & zsidót tennie!) a törvényjavaslatot elfogadóim. T. Ház! A zsidókérdés Magyarországon már tengeri kígyóvá fajult. Emlékezzünk visz\ ülése 19 U2 június 2-án, kedden. 325 sza, éveken keresztül folyton — majd minden évben — egy, sőt két újabb errevonatkozó törvényjavaslat került a Ház elé. mint egy-egy láncszemecske, amelyeket itt összefüzögettünk. Ezek a törvényjavaslatok mindig hoztak valamit, de sohasem hoztak egy generális intézkedést. (Meskó Zoltán: Ügy van! Ki kell a grófi birtokokból is tenni a zsidókat!) Tessék elhinni, hogy ha ma bármilyen törvényt is hozunk, (Meskó Zoltán: Zsidónak adta a bérletet! — Mozgás.) annak véglegesnek kell lenni. Elnök: Ügy látom, teljes egyetértés van a képviselő urak között, ne méltóztassék tehát zavarni a szónokot. (Derültség és taps.) Gr. Festetics Domonkos: Kénytelen vagyok az igen t. kormány figyelmét felhívni arra, hogy most már egy végleges törvényre lenne szükség és pedig olyan törvényre, amelyre azután nyugodtan rá lehet építeni a további rendelkezéseket, idáig azonban állandóan az volt a helyzet, hogy egyik törvény sem volt világos, egyik törvény sem volt tiszta, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez sem az!) egyik törvény sem volt pireciz. Olyan sok kibúvó, olyan sok kivételezés volt, (Meskó Zoltán: Egy sem írta elő, hogy zsidónak kell bérbeadni a földet!) hogy az egyik intézkedés jóformán ellentmondott a másiknak. (Meskó Zoltán: Egy törvény sem írta elő, hogy zsidónak kell bérbeadni a földet!) így valóban nehéz volt egy kardinális intézkedést hozni. (Horváth Zoltán: Ki adta bérbe zsidónak* —Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dózsl!) Szükség van tehát arra, hogy ezentúl semmiféle ellentmondás se legyen ezekben a törvényekben és egy világos, tiszta törvényben egységesen foglaljuk Össze az egész zsidókérdést felölelő komplexumot. Tény az, hogy a mai időben egy ilyen agrár-törvényjavaslatot a Ház elé hiozni meglehetősen veszedelmes dolog. Ezt a törvényjavaslatot évekkel ezelőtt kellett volna hozni, amikor még békeidők voltak és ha ez megtör tént volna, — amint mi ezt annakidején követeltük — akkor ma már rajta lennénk az egyenes úton és minden menne a maga útján. Maróthy képviselőtársamnak igaza volt: a termelés és a belső béke a fontos (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem lehetünk felelősek azért, amit talán elődeink, akik itt ültek a képviselőházban, elfelejtettek 20 évvel ezelőtt meghozni, mert ezt a kérdést már 20 évvel ez előtt meg kellett volna oldani itt a parlamentben. Lehet, hogy ha ez a törvényjavaslat valóra válik, nehézségek lesznek. Egészen biztos vagyok abban, hogy itt szabotázsok lesznek, mindenféle nehézségek fognak a kormányzat útjába gördülni, éppen azért nagyon kérem, hogy a szankciók kérdését szigorúan méltóztassék venni. Igaz, hogy szabotázsra törvényt hiozni nem lehet, azt nagyon nehéz bebizonyítani, de mindenesetre, ha szigorú szankciókat fektetünk le, akkor mégis meg lehetne valamit menteni és el lehetne kerülni olyan megrázkódtatásokat, amelyekre a jelen háborús helyzetben abszolúte semmi szükség sincs. T. Ház! Amikor ez a törvényjavaslat felszínre került, örömmel fogadtuk és csak az a kifogásunk volt, hogy a megszületése igen nehezen történt. Borzasztóan nehéz eset volt. 111ismerésem a földmívelésügyi miniszter úré, hogy ideje, türelme és ereje volt arra, hogy — nem tudom — a tizedik, vagy tizenegyedik kiadást végre nyélbe tudta ütni (Felkiáltások I a szélsőbaloldalon: Na!) annak a sok külön1 böző támadásnak ellenére, amelyben része
