Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

Az országgyűlés képviselőházának T. Képviselőház! A magyar paraszt üzen ezen a javaslaton keresztül. Mondja és pana­szolja, hogy felduzzadunk, nem férünk el a falunkban, csapol bennünket a város, csökkent bennünket az egyke, kaszál a korai halál, de mégis szaporodunk, erősek vagyunk és erőssé akarjuk tenni Magyarországot is! Ha igaz az, t. Képviselőház, hogy az első világháború utolsó nagy erőfeszítéséből éppen az a három hadosztály hiányzott, amelyet az Amerikába vándorolt magyarság adhatott volna, akkor ma is ig;az az, hogy ennél még jobban hiányzik a magyar hadseregből az a rengeteg hadosz­tály, amelyet a nagybirtok létezése nem enge­dett megszületni sem Magyarországon. (Ügy van! jjgy van! — Élénk helyeslés és taps a szél­sőbaloldalon.) Hogy visszavesszük most ezzel a javaslattal azt, amit a fütyülő és az uzsora elvett 5 tőlünk és a magyar paraszttól, ez csak természetes dolog. Mi csak azt vethetjük fel, hogy. miért ilyen későn és azt: ki a felelős azért, hogy ez ilyen későn következett bel T. Ház! Ezen a javaslaton túlmenően, a zsidóbirtokokról szóló törvényjavaslat tárgya lásakor arra kell gondolnunk, hogy amit a magyar kard és kereszt ezer éven keresztül megtartott ennek az országnak, azt a jövőre nézve már csak átgondolt, tervszerű, országos és egyetemes telepítési és birtokpolitika tart­hatja fenn. Hadseregünk már csak felépít­ményei a honvédelemnek. A honvédelem funda­mentuma a nép és a föld intézményes védelme. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Minthogy mi éppen ezt nem látjuk és ebben a javaslatban csak egy újabb Ígéretet látunk a sok-sok eddigi igéret mellett, ezt a fundamen­tumot pedis — mondom — megásva és meg­alapozva nem látjuk, a javaslatot nem foga dorn el. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaolda­lon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Festetics Domon­kos gróf! Elnök: Festetics Domonkos gróf képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Kétségtelen, hogy Maróthy t. képviselőtársam igen távolbamenő gondola­tokat pendített meg beszédében. (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! jobbfelol. — Elnök csenget.) amely gondolatok valóban igazságokat is rej­tettek magukban, mégis bocsássa meg nekem, hogy én nagy beszédére nem válaszolok rész­letekben, minthogy én tisztán csak a javaslat egyes legszűkebb részletkérdéseivel kívánok foglalkozni és nem szeretnék távoli síkokra menni, hiszen az előttem felszólalt képviselő urak ennek a törvényjavaslatnak már minden történelmi és kulturális szempontját valóban teljesen kimerítették. (Szöllősi Jenő: Igazat kellene adjon neki!) Maróthy képviselő úr elismerte, hogy a kormányzat és a miniszterelnök úr kijelen­tette, hogy a zsidókérdést végleg meg akarja oldani és a zsidókat ki akarja telepíteni Ma­gyarországról. Én, aki éveken keresztül ezt követeltem és kértem, elhiszem ezt a kijelen­tést és éppen azért, mert elhiszem ós meg va­gyok győződve róla, hogy a miniszterelnök úr szavát fogja állani s a magyar zsidókat ki fogja telepíteni, (Meskó Zoltán: A birtokából önnek is ki kell & zsidót tennie!) a törvényja­vaslatot elfogadóim. T. Ház! A zsidókérdés Magyarországon már tengeri kígyóvá fajult. Emlékezzünk visz­\ ülése 19 U2 június 2-án, kedden. 325 sza, éveken keresztül folyton — majd minden évben — egy, sőt két újabb errevonatkozó tör­vényjavaslat került a Ház elé. mint egy-egy láncszemecske, amelyeket itt összefüzögettünk. Ezek a törvényjavaslatok mindig hoztak vala­mit, de sohasem hoztak egy generális intézke­dést. (Meskó Zoltán: Ügy van! Ki kell a grófi birtokokból is tenni a zsidókat!) Tessék el­hinni, hogy ha ma bármilyen törvényt is ho­zunk, (Meskó Zoltán: Zsidónak adta a bérle­tet! — Mozgás.) annak véglegesnek kell lenni. Elnök: Ügy látom, teljes egyetértés van a képviselő urak között, ne méltóztassék tehát zavarni a szónokot. (Derültség és taps.) Gr. Festetics Domonkos: Kénytelen va­gyok az igen t. kormány figyelmét felhívni arra, hogy most már egy végleges törvényre lenne szükség és pedig olyan törvényre, amelyre azután nyugodtan rá lehet építeni a további rendelkezéseket, idáig azonban állan­dóan az volt a helyzet, hogy egyik törvény sem volt világos, egyik törvény sem volt tiszta, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez sem az!) egyik törvény sem volt pireciz. Olyan sok kibúvó, olyan sok kivételezés volt, (Meskó Zoltán: Egy sem írta elő, hogy zsidónak kell bérbeadni a földet!) hogy az egyik intézkedés jóformán ellentmondott a másiknak. (Meskó Zoltán: Egy törvény sem írta elő, hogy zsidó­nak kell bérbeadni a földet!) így valóban ne­héz volt egy kardinális intézkedést hozni. (Horváth Zoltán: Ki adta bérbe zsidónak* —­Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dózsl!) Szük­ség van tehát arra, hogy ezentúl semmiféle ellentmondás se legyen ezekben a törvények­ben és egy világos, tiszta törvényben egysé­gesen foglaljuk Össze az egész zsidókérdést felölelő komplexumot. Tény az, hogy a mai időben egy ilyen agrár-törvényjavaslatot a Ház elé hiozni meg­lehetősen veszedelmes dolog. Ezt a törvényja­vaslatot évekkel ezelőtt kellett volna hozni, amikor még békeidők voltak és ha ez megtör tént volna, — amint mi ezt annakidején köve­teltük — akkor ma már rajta lennénk az egyenes úton és minden menne a maga útján. Maróthy képviselőtársamnak igaza volt: a termelés és a belső béke a fontos (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem lehetünk felelősek azért, amit talán elődeink, akik itt ültek a képviselőházban, elfelejtettek 20 évvel ezelőtt meghozni, mert ezt a kérdést már 20 évvel ez előtt meg kellett volna oldani itt a parlament­ben. Lehet, hogy ha ez a törvényjavaslat va­lóra válik, nehézségek lesznek. Egészen biztos vagyok abban, hogy itt szabotázsok lesznek, mindenféle nehézségek fognak a kormányzat útjába gördülni, éppen azért nagyon kérem, hogy a szankciók kérdését szigorúan méltóz­tassék venni. Igaz, hogy szabotázsra törvényt hiozni nem lehet, azt nagyon nehéz bebizonyí­tani, de mindenesetre, ha szigorú szankciókat fektetünk le, akkor mégis meg lehetne vala­mit menteni és el lehetne kerülni olyan meg­rázkódtatásokat, amelyekre a jelen háborús helyzetben abszolúte semmi szükség sincs. T. Ház! Amikor ez a törvényjavaslat fel­színre került, örömmel fogadtuk és csak az a kifogásunk volt, hogy a megszületése igen ne­hezen történt. Borzasztóan nehéz eset volt. 111­ismerésem a földmívelésügyi miniszter úré, hogy ideje, türelme és ereje volt arra, hogy — nem tudom — a tizedik, vagy tizenegyedik kiadást végre nyélbe tudta ütni (Felkiáltások I a szélsőbaloldalon: Na!) annak a sok külön­1 böző támadásnak ellenére, amelyben része

Next

/
Oldalképek
Tartalom