Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

324 Az országgyűlés képviselőházának tézségi érmest miért kellene jutalmazni. A nemzeti szocialista felfogás az, hogy nem hagy­hatunk hadirokkant zsidó kezén sem 500 ka­tasztrális holdat akkor, aöúkor a magyar hadi­rokkantnak egy napra még 500 fillérje sincs! (Nagy taps a szelsőbalotdalon. — ügy van! Ügy van!) A hadirokkant zsidó érdemét már régen lerontották előttünk a hadigazdag zsi­dók, a konjunktúrát élvező zsidók, a siboló zsi­dók, a magyar pénz értékét leromboló zsidók. Igenis t. Ház! A Biró Pálok, (Ügy van! Ügy van!) Az ellenforradalmi zsidót vegyük talán ki? Azt kérdezem, vájjon, ha volt ilyen ellen­forradalmi zsidó, ennek érdemeit nem rontot­ták-e le azok a felvidéki zsidók, akik a cseh hadsereget a magyar honvéd ellen támogatták önkéntes adományaikkal? (Ügy van!. Ügy van! — Nagy taps a szélsőbaloldalon.) Vagy az a sok délvidéki zsidó, aki a csetnikeket támogatta a magyar honvéddel szembenf Vagy az itthon még ma is Moszkvát és Londont hallgató zsidók, akik az ő dicsőségükre és az ő győzelmükre spekulálnak még ma is. Vagy a győri vagón­gyárat felrobbantani akaró szabotáló zsidók, vagy az a zsidó, aki az utcát magyar kopo­nyákkal akarja kikövezni, nem rontották-e le ezeknek érdemeit? T. Képviselőiház, hogyan hagyhatnánk mi 500 katasztrális holdat még ma is a zsidók kezén, amikor ezt az 500 ka­tasztrális holdat is a nincstelen magyar katona védelmezi kinn a szovjet ellen, az ellen a szov­jet ellen, amelynek szövetségese a magyaror­szági zsidóság. Ügy van! Úgy van! — Nagy taps a szelsobaloldßlon.) T. Képviselőház! Nincs tehát morális alap­juk a kivételeknek. Lássuk be egyszer már, hogy nemcsak a zsidónak a kivételes érdemeit, hanem a magyar paraszt érdemeit is jutal­mazni kell. (Nagy taps a szélsőbaloldalon.; *F. Képviselőház! Nincs igazi faj védelem birtokpolitika nélkül. Agrárpolitikánknak egy­szer már észre kellett volna vennie a magyar földmívest, a magyar kisgazdát. Ha nem vet­ték észre a politikában, ha nem vették észre nemzetpolitikai jelentőségét és ha nem vették észre azt, hogy igenis a termelésben is többet jelent, ha nem vették észre a nemzetiségi kér­dés jelenlegi megoldása terén a telepített ma­gyar kisgazdának a jelentőségét, hát akkor vegyék tudomásul közgazdasági szempontból, vegyék tudomásul, hogy a jövő Európában be­álló termelésben nem a magyar nagybirtokra, hanem a magyar kisgazdára és a magyar kis­birtokra van szükség! (Ügy van! ügy van! — Nagy taps a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A háború után Európa újjárendezésére kerül sor. Minden állam ter­mészeti kincseinek megfelelő módon fog részt­venni az európai termelésben. Természetes do­log, hogy a mi üvegházi, szubvencionált és fa­vorizált iparunknak egyrésze is le fog állí­tódni, viszont iparunk más része természetesen annál jobban fog fejlődni. Mezőgazdaságun­kat azonban, t. Ház, át kell állítani. A kenyér­magvakat, a gabonát a végtelen orosz szántó­földek fogják majd önteni az európai élet asztalára, nekünk pedig vajat, tojást, baromfit és gyümölcsöt kell ugyanoda tennünk. Kell, t. Ház, hogy Magyarország legyen Európa vete­ményes egű virágoskertbe, gyümölcsöse, ba­romfi-farmja, tehenészete és sertéshízlalója. Ez a jövő útja t. Ház. A nagy térségek megrit­kult lakossága külterjes gazdálkodásra lesz berendezkedve, viszont Magyarország túlnépe­sedett lakossága természetesen belterjes gazdál­kodásra lesz bállítva. Azt a régi vitát tehát. 260. ülése 1942 június 2-án, kedden. ! hogy mi termel többet: a nagybirtok-e, vagy a kisüzem? — eldönti, derékén vágja az úi Európa új rendje. Mégis azt mondom, hogy van ennél még egy fontosabb sziempont is, mert magyar szem­pont, ez: lehet, hogy a nagybirtokon talán több búza nő, de a kisbirtokon több ember nő és nekünk ez a fontos. (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Az a kérdés, hogy ki ad ma több katonát* a kisbirtok, vagy a nagybirtok adj-e több ka­tonát és több dolgos kesét. Csonka-Magyarország mindössze 1.1 millió holdat adott födreformra. A románok magá­ban Erdélyben 2.9 millió katasztrális holdat, a Felvidéken 2.3 millió katasztrális holdat, a Délvidéken pedig 2.1 millió katasztrális hol­dat osztottak szét ellenünk. Magyarok ellen osztották szét! Most kellene jönnie tehát a revíziónak. Most kellene jönni az ellen-föld­reformnak és mi sehol sem látjuk ennek a ki­bontakozását. Kérdezem, t. Ház, vajlion sza­bad-e és lehet-e az, hogy a visszatért Felvidé­ken 500 katasztrális hold legyen a birtok­maximum, ugyanakkor pedig Usonka-Magyar­országon 230.000 katasztrális hold a birtok­maximum! Ennyi van herceg Esterházy kezén. Nem is az Esterházy-osalád kezén, csak egy Esterházy kezén: 230.0100 katasztrális hold! T. Ház, ez az eltérés, ami a felvidéki 500 hol­das maximum és a csonka magyarországi 230.000 holdas maximum között van. pusztítja ki a magyarságot» ez ad előnyt nemzetisé­geinknek a magyar fajjal szemben. A latifun­diumok, t. Képviselőház, nem kötik meg a földet az örök magyarság számára, csak a ma­gyar paraszt köti meg örökké és vég-legesen. Bármilyen vihar jöjjön, a magyar paraszt, ha belegyökerezi magát abba a magyar földbe, akkor eiz egyúttal a nemzetnek és az ország­nak a gyökerét is jelenti. A magyar birodalmi gondolatot, t. Ház, nem lehet latifundiumok­kal felépíteni, hanem csak millió és millió paraszt gazdasággal lehet felépíteni. (Ügy van/ Ügy van! — Nagy taps a szélsőbal oldalon). T. Képviselőház! Beszélt itt t. képviselő­társam a magántulajdonról, beszélt arról, hogy itt teljes kártérítés és nem tudom még mi kell a zsidóknak. Kérdezem, t. Ház. vájjon a zsidó teljes értéket fizetett-e azért a ma­gyar földért, amikor árverésen, uzsorával, végrehajtással megszerezte azt a földet, vagy decipálinkával? Mi karddal foglaltuk el ezt az országot, ők azonban,-1. Ház, fütyülő vei és uzsorával foglalták el ezt az országot. (Börcs János: Decipálinkával!) Látjuk ezen a javas­laton keresztül is felénk fordulni a magyar falu szerencsétlenjeit, akik a szent konszoli­dáció örök biztatását hallották egy évtizeden keresztül a fokozott és megfontolt haladásról, mert énnek nevezték el azt a politikai légüres teret és azt a holtpontot amelyet a Bethlen ­kormány uralma jelentett Magyarországon egy évtizede keresztük Látták gróf Károlyi Gyulának egyhelyben topogását. Gömbös Gyula derékbatört akarását és nekibuzdulását, Darányi szocülis próbálkozásait, végig várták mindezt és- most e javaslat után várhatnak tovább, hiszen még a zsidó földekbe sem iktat­juk vissza őket, pedig az volna a les-természe­tesebb restitutio in integrum, ha a magyar parasztot helyeznénk vissza a földbe, azt, aki­től elvette a zsidó, akit kiszorított Amerikába, akinek vérei itt vannak és ma is véreznek. (Csorba Sándor: De az közép- és nagybirtok volt! — Szölló'si Jenő: Hát a nemest is vissza a birtokra?!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom