Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

Az országgyűlés képviselőházának , uzsorázni, hogy terméketlen parlagteriileteket adjon majd át. (Űgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Csak bizonytalanságot hoz tehát ez a javaslat Amikor Kállay miniszterelnök úr a lovardái gyűlésen beszélt, álláspontját a következőkben fejtette ki: »A zsidóságot el kell távolítani, ki keli emelni a magyar föld tulajdonjogából és használatából«. Tehát: »kell!« Az előbb erre céloztam már. A javaslatban azonban ez a »kell« megint hiányzik a bérletre vonatkozóan, mert az előbbi megállapítással szemben a javaslat megadja a felmondási jogot a bérbeadónak a zsidói bérlővel szemben, ami egyáltalában nem fogja kiemelni a föld használatából a zsidót, mert, ha lehetőség van, akkor ez a lehetőség mindig a zsidó számára jelent előnyt, nem pedig a magyar tömegek számára. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Ha egyszer annak a bérlőnek éveken át nem volt pénze ahhoz, hogy maga gazdálkodjék, kérdezem: most, amikor a beruházás ára, az élő és holtfelszerelés ára kétszeresére, háromszorosára ugrott fel, vájjon most honnét volna pénze, hogy visszaváltsa azt a bérletet és a maga kezén gazdálkodjék. Nyilvánvaló tehát, hogy a törvénynek ez az intézkedése, hogy: »lehet«, hogy felmondhat, a gyakorlatban nem jelent semmit és a bérletek továbbra is zsid!ó kézen maradnak. (Űgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt a miniszterelnök úrnak azzal a kijelentésével szemben, hogy a zsidót »ki kell emelni a földből«, ez a javaslat niég arra is módot ad, hogy a miniszter engedélyével újabb erdő- és mezőgazdasági ingatlant vehessen a zsidó bérlő, fát és egyéb erdőkitermelést átvehessen. Látjuk megint a miniszterelnöki ígéretet és utána a törvényjavaslatot pár hét múlva, amelyben az ígéret nincsen benne. (Élénk ellentmondások jobbfelől. —- vitéz Lipcsey Márton: Szigorítás!) Kérdezem: zsidó munkaadó kívánatos-e ma, különösen falun? Lehetetlen, hogy ma tömegek, magyar tömegek függjenek még zsidó bérlőktől és álljanak az ő irányításuk ' alatt, amikor nyíltan agitálnak a magyarság ellen és nyíltan ellenségeink mellett agitálnak. A zsidó bérlők még ma is többszázezer magyar mezőgazdasági munkás életébe kapcsolódnak be. Ezt a hatalmat a javaslat továbbra is biztosítja és megtartja a zsidó bérlők számára. Pedig a zsidó bérleti gazdálkodás még ma is — éppen úgy, mint a múltban — éppen a magyar bérlőszövetkezetek elől veszi el a földet. Ezek a zsidó bérlők szívják "el a magyar föld termését, megélhetését, életét a magyar kisgazdák elől, amint ez a múltban történt. A nemzeti szocialista felfogás nem lehet más, mint hogy a zsidóktól megszállt föld magyar vagyon. E szerint tehát térítés ezért nem járhat, és ha mégis fizetünk, akkor nem képzelhető el az, hogy harminc éven keresztül fizessük a zsidóknak ezt a térítést, vagy pláne, hogy életfogytiglani haszonélvezetet biztosítsunk, amit ez a javaslat ad a zsidók számára. A miniszterelnök úr azt is mondotta azon a lovardái gyűlésen, hogy ki kell telepíteni és ki fogja telepíteni a zsidókat. Kérdezem: ha Madagaszkárba kitelepítik őket. a magyar földet haszon élvezni fogják még Madagaszkárból is, vagy pedig a kamatos térítéseket Madagaszkárba küldjük utánuk postautalványon >Ó. ülése 1942 június 2-án, kedden, 323 vagy klíringen Ü Nem tudom, hogy lehet ilyen javaslatot hozni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De tovább megyek. Ez a javaslat a szerzett jogok hamis fikcióját nyujtia később majd

( a zsidóság számára, akiket ki akarunk telepíteni, mert azt fogja mondani: bocsánat, nekem itt harmincéves haszonélvezetem van, engem nem lehet kitelepíteni ebből az országból. Méltóztassanak ne törvényes igényeket adni itt a zsidóság számára, hanem tessék a kérdéseket radikálisan megoldani. A miniszterelnök úr azt is mondotta — nagyon érdekes volt ez a beszéd, igen nagy figyelemmel olvastuk és meg is őriztük lelkünkben, — hogy a második zsidótörvény számtalan kivételével szemben kellett faji alapra helyezkednünk és most itt a javaslatban, ha nem is számtalan, de elég sok kivétellel találko zunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én tárgyilagos vagyok és^ elismerem, hogy a kivételek nem egyenlő súlyúak a második zsidótörvény kivételeinek konzekvenciáival, mert az itteni kivételezések csak részben hagyják meg a zsidók kezén a földet, azonban még mindig száz katasztrális hold tulajdont és négyszáz katasztrális hold bérletet, összesen tehát ötszáz katasztrális holdat hagynak a zsidók kezén, amikor négymillió magyarnak még mindig nincsen földje, illetőleg csak annyi a földje, amennyibe halála után bele fogják temetni. Kérdezem: ha majd kitelepíti a miniszterelnök úr a zsidókat Palesztinába vagy Madagaszkárba és ha véletlenül egy magyar eljutna oda, adnának-e neki Palesztinában vagy Madagaszkárban ötszáz holdat 1 Kötve hiszem. Ezek a kivételek tehát a magyar Nincstelen Jánosok terhére történnek, a magyar nép terhére történnek. Ilyen kivételeket sem az olasz, sem a német hasonló törvényes intézkedések nem tartalmaznak és ezeknek a kivételeknek nincs is morális megalapozottságuk. Különösen nincs morális megalapozottságuk akkor, amikor mi nem egyes emberekkel, hanem egy fajjal állunk szemben. (Űgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben az esetben közömbös az, hogy a faj egyes emberei mit csináltak. Amikor a miniszterelnök úr kijelentései szerint is fajvédelmi törvényt hozunk, akkor az egyén figyelembe nem jöhet. (Ügy van! Ügy van! a. szélsőbaloldalon.) A faj bűneivel szemben tehát egyéni érdem nem adhat iogot a kivételezésre. Az esetleges régebbi érdemeket az újabb bűnöknek egész Niagarája pusztítja és mossa el. (Űgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondotta Makray igen t. képviselőtársam, hogy na, de igen, itt vannak a kitüntetések. Hát én tisztelem még azt a vaskoronarendet is, amelyet zsidó mellére tűztek ki, de én előttem ennél a zsidó által viselt vaskoronarendnél szentebb a Magyar Szent Korona és az ő érdemét elhomályosítja az a zsidó, aki a magyar címerből a Magyar Szent Koronát kitördelte. (Taps d szélsőbaloldalon.) Ha vitézségi érmes zsidóról van szó, ennek érdemét el takarja előlem az a zsidó újságíró, aki Leninhez himnuszt írt 1918-ban a »magyar« lapokba és eltakarja az a zsidó újságíró, aki kivette, kidestruálta a magyar katona kezéből a fegyvert és azok, akik a magyar katona fegyelmét aláásták azokkal a versekkel, amelyek úgy kezdődtek: »ne lőjj fiam, mert én is ott leszek«, akik felforgatták a magyar jogrendet a nemzeti tanáccsal és egyéb borzalmas intézkedésekkel. Én tehát nem látom azt, hogy a zsidó vi-