Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-260
Az országgyűlés képviselőházának talpalatnyi hely és föld és minden kis barázda egyúttal a mi hazánkat, a mi életünket je* lenti és hazánk részét jelenti. Az igen t. képviselőtársam .ió katolikus, mint pap, ez természetes dolog. (Derültség.) Engedje meg, hogy ne kössük a reverendához azt, hogy valaki jó katolikus-e vagy nem jó katolikus; én azt mondom a t. képviselőtársamnak, hogy ahogyan mi katolikusok hisszük azt, hogy az Oltári szentségben magában és annak minden kis részében bennefoglaltatik az Űr Jézus Krisztus, azonképen mi magyar nemzeti szocialisták hisszük azt is, hogy a magyar föld legkisebb par anyában a mi hazánk foglaltatik benne. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélső' baloldalon.) Ez az, ami miatt mi fajvédelmi szempontból távoláUunk az igen t. képviselő», társam felfogásától, (vitéz Makray Lajos; Ez természetes, én katolikus állásponton vagyok!) mert. amikor mi a zsidótól maradéktalanul el akarjuk a földet venni, akkor mi a hazánkat akarjuk tőle visszafoglalni, (vitéz Makray Lajos: Kerejsœtényékről volt szó, nem; a zsidókról!) Az igen t. képviselőtársam Prohászka Ottokárt hozta elő és az ő védelme mögé bújt, amikor a zsidók védelmét itt ellátta. Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék ezeket a mégis csak sértésként hangzó kijelentéseket mellőzni, (vitéz Makray Lajos: Engem nem sért!) Maróthy Károly: Ez tárgyilagos kritika s a képviselőtársamat nem sérti, mert ő büszke rá. Elnök: Kérem, ne méltóztassék az elnöki figyelmeztetéseket megjegyzésekkel kísérni! Maróthy Károly: Prohászka Ottokár ezt a kérdést egészen világosan látta, sőt a zsidókérdésnek és a földkérdésnek összefüggésére mutatott rá egyik nagyon érdekes cikkében, amelyben szórói-szóra ezt mondja: (olvassa): »Aggodalommal gondolunk egy olyan földbirtokreformra, amelyet nem elő'z meg a zsidókérdés kielégítő megoldása, a zsidó bank kartel nagyipar és merkantil diktatúra letörése. E nélkül az agrárproletariátus legfeljebb csak gazdát cserél, cselédsorsból kikerül, kisparaszt lesz belőle, aki azonban a bank, a tőke rabszolgája marad továbbra is«. Méltóztatnak tehát látni: ha Prohászka Ottokárnak az volt az álláspontja, hogy aggodalommal gondol olyan földreformra, amelyet nem előz meg a zsidókérdés megoldása, mi viszont aggodalommal gondolunk egy olyan fajvédelmi törvényre, amely nem áll a földkérés megoldásának szolgálatában. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Bar 1848-ban hozatott egy törvény, amely megtiltotta a zsidóknak a birtok vásárlását, ezt azonban a hatvanas években hozott császári patens kiküszöbölte, ennélfogva a zsidók ettől kezdve tömegesen vásárolták össze a magyar földet, és a világháború kitöréséig 2,200.000 hold föld került a tulajdonukba. Ugyanakkor körülbelül hárommillió katasztrális hold bérlet s így együtt Nagymagyarországon ötmillió hold Föld került összesen a zsidló birtokosság kezébe (Meskó Zoltán: Közben árendásból birtokos lett!), hozzá kell tennem azonban: sajnos, akkori liberális kormányzataink támogatásával. A magyar föld végkiárusítása indult meg a háború előtt. Kárpátalján az orosz Júdás-pénzien, az orosz kémsizerveziet pénzén vásárolták össze a magyar földet, Erdélyben pedig a román bankok hallatlan öszszegeket áldoztak arra, hogy ne a magyarok 260. ülése 19U2 június 2-án, kedden. 321 nak, hanem a románoknak parcellázzanak, öt év alatt, 1908-tól 1912-ig, 1G6.O0O katasztrális hold földet — 68,000-000 pengő értékben — parcelláztak ki és vettek meg a magyar nagybirtokosoktól, köztük még a vallás- és tanulmányi alaptól is és osztották ki román kézre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szomorú!) Nagyatádi Szabó István az egyik parlamenti beszédében említette, hogy még náluk. Somogy megyében is, kerületében, Nagyatádon, amikor egyszer nagyobb tűzvész volt, a kárvallott gázdiáknak erdélyi román bankok tettek ajánlatot arra> hogy kölcsönnel látják el őket, tehát a Magyar Alföld szívén keresztül nyúltak át egészen a dunántúli Somogyig, és még ott is meg akarták vetni lábukat. A darabontkormány miniszterelnöke pedig ezekre a sürgetésekre egyszerűen azt a választ adta: kivándorolnak — bevándorolnak. Értette alatta a zsidóságnak, a galíciai söpredéknek bevándorlását. Es folyósították tovább a milliós kormány szubvenciót a kivándoroltató hajóstársaságoknak, ugyanakkor pedig a költségvetésbe már felvett és telepítésre sizánt 10 mii. lió koronát törölték. így történt tehát, hogy a 100 holdnál nagyobb birtokok 6 millió holdnyi területéből több mint 3 millió, vagyis 50%-nál több, zsidó bérlők kezére került. Ugyanakkor a földbérlö szövetkezetek kezére, amelyek már annakidején megalakultak és szépen prosoeráltak, a 3 millió zsidó bérlettel szemben mindössze 13.000 kat. hold jutott, tehát a magyar földbérlő gazdáknak háromszázszor kevesebb föld jutott, mint a zsidó bérlőknek. Annakidején gimnazista koromban olvastam egy könyvet, Miklóssy István érdekes adatgyűjtését a magyar nép veszedelméről. Ez a Miklóssy egy derék tanárember, már az első világháború előtt rámutatott arra, és bebizonyította, hogy éppen azokban a vármegyékben volt a legnagyobb a kivándorlás, amelyeket a legjobban Özönlöttek el a zsidók és amelyek földjét leginkább kaparintották meg. Tehát nem fantom ez, hanem szerves összefüggés volt a Galíciából bevándorolt zsidók letelepülése és egyúttal a magyar tömegek lezül lése, a kenyértelenség, munkanélküliség következtében az Óceánon túlra való röpítése között. Ez a Miklóssy hiába kérte főpapjainkat és főurainkat, hogy a bérlőszövetkezeteket támogassák, ne pedig zsidónak adják bérbe a földet, pusztába kiáltó szó volt minden szava. (Zaj.) A háborúban ősi paraszt tömegeinknek százezrei hullották el a fronton, ugyanakkor pedig a bevándorolt zsidók itt Magyarországon százezer katasztrális bJoldakat szereztek maguknak, meggazdagodtak, a galíciai söpredék, amely idejött Budapestre, láncolással. árdrágítással vagyonok tömegeit szedte össze. Igaz, volt Magyarországon/ egy földreformunk, a Nagyatádi-féle, amelynél 300.000 kat. holdat elvettek a zsidóktól, azonban elkövetkezett utána a Bethlen-féle éra, az alatt viszszaszerezték a zsidók mindazt, amit az előző földreform elvett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás és zaj d jobboldalon.) így tehát Nagymagyarországon 5 millió. Csonka-Magyarországon pedig 2'5 millió hold föld került és van zsidók kezén. Hatalmas terület, különösen, ha meggondoljuk azt, hogy egy idegen, kereskedő, kalmár nép kezébe került ez, amely népi csak kiuzsorázta azt^ a földet éppen úgy, mint ahogyan kiuzsorázta azt a népet, amely megművelte helyette és javára azt a földet. Különösen akkor tűnik fel 55*
