Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

320 Az országgyűlés képviselőházának amely majd visszavándoroltat ja a népet a magyar földhöz. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Reklám-javaslat!) T. Ház! Ezzel a törvényjavaslattal bármennyire is szeretnék leplezni, de^ valójában mégiscsak a II. zsidótörvény csődjét bizonyítják. Igaz, hogy a kormány ma már nem mer generális törvényjavaslatot idehozni, hanem részletekben akarja ezt a kérdést megoldani, de mégis utalok az ügyvédi kamarai és az orvoskamarai törvényre, a vérkeveredést eltiltó törvényre, a zsidó hitre való áttérést tiltó törvényre és most erre a földtörvényre. Ezekből nyilvánvaló, hogy a II. zsidótörvény tulajdonképpen teljes mértékben csődöt mondott és itt van, ha részletekben is, a III. zsidótörvény. T. Képviselőház! Hozzá kell azonban még ehhez tennem, hogy a zsidókérdést a kormány nem a szabad megvitatás lehetősége mellett akarja megoldani, nem a közvélemény birálata alá bocsátása, mellett kívánja megoldani, nem a legjobb megoldást keresi, a kétoldalú, szembenálló vélemények exponálásával, hanem, propagandaeszközzé tette ezt a kérdést. Számtalan ízben idehoztam a Ház elé, hogy a kormány a zsidókérdést nem engedi a cenzúrán át. Nem lehet arról írni, hogy mi a zsidókérdésben az álláspontunk. Nemcsak a magyarországi zsidókat és a magyar helyzetet védi meg a cenzúrán keresztül a sajtóban, hanem megvédelmezi a külföldi zsidókat is. Nem szabad Magyarországon azt tudni, hogy Szlovákiában milyen zsidótörvényt hoznak, nem szabad tudni, hogy Bulgáriában 20—30%-os vagyonváltsággal sújtották az ottani zsidókat, nem szabad tudni arról, hogy Franciaországban a Kotschildok vagyona már régen a francia parasztok kezén van. Amikor mi szeretnénk ezt az újságokban megírni, akkor ezek veszedelmes dolgok, ezek nagyon veszedelmes és csábító példák volnának a magyarság számára. Most azonban a kormány egyszerre benyújtja a javaslatot. A miniszterelnök úr kijelentheti, hogy a zsidókat ki akarja telepíteni, tehát csak a kormánynak szabad ezzel a kérdéssel foglalkoznia, senkinek másnak, méar a törvényhozóknak sem szabad. Biztosra veszem, hogy beszédem, amelyet itt a képviselőház színe előtt mondok el, < — méltóztassanak majd megfigyelni — a sajtóban szégyenszemre mennyire megcenzurázva kerül ki majd a képviselőházból. (Zaj a jobb oldalon.) Ügy látszik, az a veszedelem, amely akkor van csak jelen, ha mások foglalkoznak a zsidókérdéssel, rögtön nem veszedelem, ha a kormány foglalkozik vele. A nap süt tovább, a Duna és Tisza vize nem apad le s Isten hét csapása nem jön el a, magyarságra rögtön, mihelyt a koymány akarja megoldani a zsidótörvényt, csak akkor, ha esetleg a másik oldalon teszik ezt szóvá. Amikor mi szólunk róla, az rögtön az ország veszedelmét jelenti, tehát a cenzúra által kihúzandó. A miniszterelnök úr hangsúlyozta, hogy ez a törvény fajvédelmi törvény és hozzátette, hogy nem birtokpolitikai törvény. Én mégis azt mondom, hogy ezzel a javaslattal a magyar földkérdés kopogtat be a képviselőház kapuján. Azzal, hogy a zsidóktól foglaljuk vissza ezt a földet, kétségtelenül érintünk egy másik nagy problémát, a zsidókérdést, amely éppen , olyan fontos sorskérdése a magyarságnak, mint maga a földkérdés. Ez a két kérdés a megoldatlanságában, a körülötte való kísérletezésekben, s abban a félénkségben, amellyel körüljárjuk, de hozzányúlni nem me260. ülése 19U2 június 2-án, kedden. rünk, tulajdonképpen egymással azonos. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Némakor ás ez!) Most legújabban az a jelszó a& általános belpolitikai helyzet vezetése és irányítása térén, hogy: a termelés a fontos, valamint á belső béke. Ezt mi is aláírjuk, közben azonban mit látunk? Azt, hogy szorgalmasan játszunk a szavakkal s a szegedi gondolatot a magyar nemzeti szocializmusnak tituláljuk. (Ellenmondások a jobboldalon.) Bocsánat, az önök oldaláról az önök vezérszónoka. Lukács Béla mondotta ezt sat. képviselőtársam talán éppen beteg volt, amikor ő ezt mondotta. A másik oldalon azonban az igazi magyar nemzeti szocialistákat internáló táborokba és munkatáborokba küldik. A nemzeti egységet hirdetjük, s ugyanakkor kettévágjuk magát az egységet. A zsidót, bár ő maga üzent nekünk háborút, nem merjük kitaszítani a nemzet kebeléből s ugyanakkor a magyar nemzeti szocialista tömegeket fizikai, erkölcsi, közigazgatási és büntetőjogi drótsövény mögé zárjuk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a szőnyegen levő törvényjavaslattal foglalkozni. Maróthy Károly: A szőnyegen levő törvényjavaslattal kapcsolatban mondom, hogy a zsidókat nem merjük gettóba tömöríteni s itt is még kivételeket adunk nekik ebben a* törvényjavaslatban, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ugyanakkor a magyar nemzeti szocialistákat szeretnénk drótsövények mögé zárni. Pedig ez a javaslat éppen azoknak a magyar testvéreinknek igazolására nyújtatott be, akik talán a zsidó faj ellen való izgatásért megjárták a börtönöket s az internáló táborokat. T. Képviselőház! Ezen a javaslaton keresztül, ha ez fajvédelmi javaslat is, igenis a magyar nép üzen, és a magyar nép azt üzeni, hogy elég volt már a félmegoldásokból. Nem tudom, egészen helyes-e a szavakkal való az a játék, hogy ez fajvédelmi törvény és nem birtokpolitikai törvény? Amikor ezt a miniszterelnök úr szájából hallottam, eszembe jutott a kisgazdapárt emigrált vezére, aki 1939 januárjában ezt mondotta, (olvassa): »Nincs zsidó kisgazda, így bennünket a zsidókérdés tehát nem érint, ' nem kell vele foglalkoznunk.« (Tost László: Ezért emigrált!) Nem tudom, ezt az igen t. képviselőtársam bizonyára jobban tudja, (Zaj. — Elnök csenget.) azonban kétségtelen dolog, hogy a kisgazdapártnak és a szociáldemokrata pártnak ennélfogva evidens és - logikus volt az álláspontja, amely pártok most nem állítottak ennél a vitánál szónokot, mert az ő számukra nincs zsidókérdés, mint ahogy Makray t. képviselőtársaim számára is, úgylátszik, nincs fajvédelmi, faji kérdés, legalább is a beszédéből ez állapítható meg. (Tost László: Hogy lehet ilyet állítani? — vitéz Makray Lajos: Egészen világosan megmondottam!) Természetes dolog azonban, hogy a földi kérdés és a zsidókérdés- a legmélyebben összefügg egymáss'al. A két kérdésnek egyszerre valói feltűnése egyáltalán nem a véletlen dolga, mert egy és ugyanazon erő sarkalja a megoldását: az izzó nemzeti érzés. Nemcsak ott függ össze a zsidókérdés és a földkérdés, hogy a zsidótól el kell venni a földet, hanem öntudatos nemzeti érzésünk elválaszthatatlan alapkívánsága és egyszerre kiáltó legnagyobb fájdalma ez a két megoldatlan kérdés. A magyar nemzeti szocializmus felfogása szerint a szervezett nép a nemzetet jelenti, a szervezett föld az országot jelanti és minden