Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

Az országgyűlés képviselőházának 26\ faji kérdést a vallási kérdéssel elegyítettük. Ezt a kettőt összevonni többé nem lehet, (vitéz Makray Lajos: Az egyházak hivatalos álláspontja!) Az igen t. képviselő úr hivatkozott Prohászka Ottokárra, de képviselőtársunk jól tudta, hogy melyik időpontból szabad még Prohászkára hivatkoznia. Megkérdeztem tudniillik, hogy melyik évből való Prohászka Ottokár-féle idézetről van szó. Azt válaszolta: 1918-ból. Képviselőtársamnak teljesen igaza van. Prohászka Ottokárnak 1918-ban még ez volt az álláspontja, de 1918 őszén, az őszi forradalom idején és azután, a vörös-zsidó-bolsevista forradalom után Prohászka Ottokár megváltoztatta álláspontját és nyíltan kimondotta: tévedtem, faji kérdés a zsidókérdés. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát jóhiszeműen akar igen t. képviselőtársunk előhozakodni Prohászka Ottokár tekintélyével, akkor kötelessége lett volna e mellé az idézett mellé odaállítani Prohászka Ottokárnak a zsidókérdésről 1919-ben kelt munkáját, amelyben megmondja, hogy igenis tévedett és faji kérdésről van szó, amelyet nem lehet a keresztséggel jobbra vagy balra elfordítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Makray Lajos: Tagadom!) Hiába tagadja. (Zaj a szélsőbaloldalon. — vitéz Makray Lajos: Tessék felolvasni!) Elnök: Csendet kérek! (vitéz Makray Lajos: Én felolvastam!) Maróthy Károly: T. Képviselőház! Képviselőtársunk nagyon ügyes, magas színvonalú beszédében a zsidóság és a félzsidók védelmében felvetette a kérdést, hogy valaki felelős ezekért a kikeresztelkedett zsidókért, (vité» Makray Lajos: A zsidóság védelmében nem szóltam egy szót sem! — Horváth Zoltán: Nem értette a beszédet!) Az igaz, hogy ezekért valaki felelős, egyet azonban ne méltóztassék sohasem figyelmen kívül hagyni azt, hogy az egyház csak annak számára biztosíthat védelmet, aki teljes meggyőződésből keresztelkedik ki. (vitéz Makray Lajos; Máskép nem is szabad megkeresztelni. — Derültséa és mozaás n szélsőbaloldalon.) Kérdezem azonban, igen t. képviselőtársamat, méltóztatik-e tudni arról, hogy Magyarország hercegprímása nagyon helyesen korlátot állított fel és nem engedte meg a konjunktura-keresztelkedéseket, hanem azt mondotta, hogy legalább három hónapi tanítás kell és még azután is megfontolandó és megvizsgálandó, hogy vájjon nem konjunktúra-keresztségről van-e szó. (vitéz Makray Lajos: Ez nem újság! Ez mindig megvolt!) Elnök: Kérem vitéz Makray képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! ((vitéz Makray Lajos: Falzumokat mond! — Rassay Károly: Egyházi vita ez!) Maróthy Károly: Visszautasítom, hogy bárki innét falzumokat mondana! (vitéz Makray Lajos: Ezt én vagyok illetékes megállapítani!) Bocsánatot kérek, egyáltalán nem ön illetékes megállapítani. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Maróthy Károly: Ami a félzsidók és a zsidók kikeresztelkedését illeti, IV. Béla király hétszáz esztendővel ezelőtt törvényt hozott a kikeresztelkedett zsidók ellen. Tudja-e a képviselő úr, hogyan hívta ezeket törvényében? Alkeresztényeknek nevezte őket, mert már ő is jól tudta, hogy csak gazdasági érdekből, birtokvásárlási érdekből keresztelkedtek ki. Nem tudjuk, hogy a mostani konjunktúra-keresztények közül- akiket talán ön is kikeresztelt, hányan tagjai még ma is a k-resztény KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII ). ülése 19 U2 június 2-án, kedden. 319 egyháznak, mert a kommunizmus után a félelemtől sarkalva, tömegesen keresztelkedtek ki zsidók, de egy-két év múlva, amikor elkövetkezett a Bethlen-féle aranykorszak rájuknézve akkor ugyancsak tömegesen tértek vissza a zsidó vallásba. Nem akarok azonban kizökkenni eredeti beszédtémámból és vázlatomból, éppen ezért legyen szabad a későbbiek során, amikor a törvényjavaslat szakaszait tárgyalom, visszatérnem még Makray igen t. képviselőtársain álláspontjára, és azt megfelelő világításba he lyezni. T. Képviselőház! Ezek után legyen szabad a javaslattal kapcsolatban a következőket mondanom. Amikor az I, és II. zsidótörvényt tárgyaltuk, a baloldalon ülő szélsőjobboldaliakat túlzással, forrófejűséggel vádolták, amikor megmondottuk, hogy például a II. zsidótörvény nem végrehajtható és követeltük a végleges zsidótörvényt. A II. zsidótörvény után azután megszólaltak az üstdobok és zengett a tüss a zsidóbirtokok halotti torán, egyre-másra kaptuk a jelentéseket a kormánypárti propagandától, hogy most itt vettek igénybe 5000 holdat, amott pedig 50.000 holdat, szóval megindult a propaganda annak, bebizonyítására, hogy a II. zsidótörvény alapján a zsidó földek kérdését is meg lehet oldani. Késeibb már nemcsak holdakról beszéltek, hanem a zsidóbirtokok egész volumenjéről, azt mondották, hogy ez a kérdés egészen megoldható és a már teljesedésbe ment Ígéretek listáján ki is pipálták a zsidóbirtokok kérdését, mint amely már teljesen el van intézve. Kiderült azonban a végén, hogy a zsidók nem hagyják magukat a propaganda által befolyásolni és bizony a birtokok továbbra is a kezükön maradtak. A II. zsidótörvénynél ugyanis mi kifogásoltuk az errevonatkozó rendelkezést és azt mondottuk: nem azt kell bevenni a törvénybe, hogyan lehet tőlük elvenni, hanem hogy hogyan kell tőlük elvenni. (Felkiáltások jobbfelől: Ez van a javaslatban!) A »lehet« és a »kell« egymással való küzdelmét látjuk. Vigyázzon képviselőtársam, mert ebben a javaslatban még éppen úgy előfordul a »lehet«, szemben a »kellel«. Bögt ön rátérek. Várja csak meg képviselőtársam, előlegezzen addig egy kis bizalmat és türelmet. Tehát a »lehet« és a »keik vívja a nagy harcot és itt van az eredmény, ez a javaslat, amely minket igazol; A legkómikusabb azonban az, hogy ha méltóztatnak a 3—4—5 hónappal azelőtti kormánylapokat végigforgatni, méltóztatnak látni, hogy azokban a lapokban — bár ugyanaz a propagandaszerv irányította és kürtölte szét azokat a híreket, amely szerv ma is változatlatnul a kormány rendelkezésére áll, — egyremásra a következő) hangzatos címek voltak: »Októberig átadják Borsodban a zsidóbirtokokat«. »Az őszi szántás előtt igénybeveszik a fejérmegyei zsidóföldeket«, »Szociális célra használják fel a vasi zsidóföldeket« és így tovább. Ez így ment napról-napra. Ezt kürtölte a propaganda, volt hírverés, volt nyilatkozatözön, (Böres János: És hányat vettek át?) volt propaganda. Most vissza az egész, kiderült, hogy ez mind nem ér semmit, anégis csak új törvényre van szükség, az idők teljessége most jött el, eljött a tettek kabinetje, hirdeti most már újra ugyanaz a propaganda, amely az előbbit is hirdette, eljött a Kállay-kormány, 55